A világ legnagyobb könyvesháza
csoda jó hely. Nem csak végtelen számú könyvnek ad otthont, hanem található itt
tengeri akvárium, kétfejű kígyó, cukorkabolt, madarak, majmok és tükörterem,
valamint számtalan kisebb-nagyobb varázslat. A ház lelkét mégsem a könyvek, vagy
a mágia jelenti, hanem egy héttagú család Cole-ék, akik a bűbájos kereskedés
emeletén laknak.
A Könyvesházat Mr. Cole hozta
létre, sőt a könyvesház ő maga. A férfiban lakó bűbáj építgeti-szépítgeti a
boltot, és a család vidámsága és szeretete az, ami táplálja ezt a mágiát. Egy
nap azonban minden elromlik és megfakul kicsit. A családot súlyos veszteség
éri, amit mindenki a maga módján próbál feldolgozni. A vidámság kiszökik a
réseken, a mágia megkopik, és nehezebbé válik az új csodák létrehozása.
De minden bajra van orvosság,
csak az a legtöbbször keserű.
Magnus Maximillian Papus régi
ismerőse, a varázslás mestere alkut ajánl. Visszaadja azt, ami elveszett, a
Könyvesházért cserébe. De van, amit nem lehet visszahozni. Pearl és Vally, a
két középső Cole gyerek pontosan tudják ezt, ezért versenyre hívják Magnus
Maximilliant hogy semmissé tegyék az alkut, és visszaszerezzék a családnak azt,
ami megmaradt.
A tizenéves Valentine és húga
Pearl veszélyes játékba kezd magával az „ördöggel, bár engem Magnus Maximillian
a „Hercegnő és a béka” című Disney mese voodoo főgonoszára emlékeztet inkább.
Az idő rövid, a feladatok
nehezek, de ahogy haladnak előre a gyerekek új, és új értékeket fedeznek fel
egymásban és a családban. Hiába dörzsölt Maximillán, ha Pearlnek és Vallynak
ott van a testvéri szeretet, a szóból soha ki nem fogyó Mamus, Linda és Eddy a
két nagytestvér, és persze Ivy a pici kíváncsi, a fáradt és beteges Papus, no
meg a Könyvesház minden dolgozója és lakója. Igazából maga a Könyvesház.
Csodálatos történet volt. Teli
varázslattal és szeretettel, és ez utóbbi volt, ami jobban tetszett. Bár a
világ legnagyobb könyvesházában szívesen eltöltenék néhány napot, inkább a Cole
család színes, hangos és vidám kavalkádja ragadott meg. A közelről sem
tökéletes szülők és gyerekek, akik egymásért mégis kiállnak, és bátran
szembeszállnak bármivel ami az otthonukat fenyegeti.
A legjobb az az egészben, hogy a
Cole Könyvesház és a Cole család tényleg létezett. A múlt századfordulón
Melbourne legnagyobb könyvesháza számtalan csodával várta a betérőket, és
igazán sokat tett az olvasás népszerűsítéséért, és a mesékért. Járt itt Mark Twain,
és Rudyard Kipling is, az épületben zene szólt, cukorkabolt működött és bárki
betérhetett olvasni. A tulajdonos családnak állít emléket a könyv, a maga
bűbájos módján, egy csipet mágiával kiszínezve a valóságot, mégis végtelenül
életszerűen és kedvesen.
 |
| Az Eredeti Cole Könyvesház Melbourne-ben A kép forrása ezen a linken |
A regény borítója csodás lett, jól megragadja tartalmat, de nem árul el mindent titkot. Tulajdonképpen én is a borító miatt választottam elsősorban, de a tartalma volt az, ami teljesen meggyőzött. Muszáj itt megjegyeznem, hogy a magyar fordítás elképesztően sikerült. Rengeteg versikét, szófordulatot, és nyelvi bravúrt sikerült Cséplő Noéminek parádésan megoldani, bár tőle nem is vártam mást.
Az egész könyv mindenestől egyben
van. Érdekes, izgalmas, vicces, néhol szomorkás, mégis szívmelengető. A
hangulata kicsit emlékeztet a szintén Manó Kiadónál megjelent "Kalaposok" című
meseregényre. Van egy sajátos mesevilága, de azért a valóság is jól
érzékelhető, és a legfontosabb itt is a minden furcsaság és különcség ellenére
is összetartó, egymásban mélyen hívő család, akik nem félnek áldozatot hozni a
szeretteikért. Bár elsősorban gyerekkönyv, nyugodt szívvel ajánlom
fantasykedvelő felnőtteknek is.
No comments:
Post a Comment