A regény borítója jól csatlakozik
a mai „férfiak akik elveszetették az ingjüket” stílushoz, (persze van ingje a
címlapon szereplő pasinak, de minek is?) ráadásul harmonikusan kék, tehát jól
mutat. Megjegyzem, hogy biztosan nehezebb csajokkal eladni könyveket, de én
azért örülnék némi nemi egyensúlynak a borító divatban.
A szerző, Ruth Cardello több
szempontból is jó választásnak bizonyult sorozatindítóként. Ismeretlen a hazai,
vagy magyarul elérhető romantikus irodalomban, és egészen különleges hangulatú,
minőségi regényt írt. Ez a két tény jó alap lehet egy szériakezdéshez.
A „Megtört szívű” műfaját
tekintve kortárs erotikus-romantikus regény. Inkább szenvedélyesnek nevezném,
bár vannak benne valóban érzéki jelenetek, ezek összességében nem viszik el a
történetet egy felületes, pusztán fizikai vonzalmon alapuló kapcsolat irányába.
Romantikus is, de nem hősköltészet talaján gyökerező meseszerű szerelem mélységeiben,
sokkal inkább egy modern, kapcsolati hibákat és nehézségeket is megjelenítő szívhez
szóló, és életszerű értelemben. Fontosabb volt itt a főszereplők érzelmi
utazása, mint maga a szerelem, aminek kapcsán megélték a változást.
Nagyon szimpatikus volt a könyv
fülszövege, mégis egy kicsit mást kaptam mint amire számítottam. A zsánerben
ismerős klissék és megszokott fordulatok helyett egy érdekes és elgondolkodtató
sztorira akadtam, de mégis könnyed és szórakoztató tudott maradni. Ráadásul a
nyelvezete is olvasmányos és gördülékeny, ezért nagyon jól haladtam vele. Néha
felkacagtam, máskor bosszankodtam vagy épp együtt izgultam a szereplőkkel, de
nem maradtam kívül egy percig sem a történeten.
Heather és Sebastian elsőre a tökéletes
romantikus hősök, egyikük gazdag és magabiztos, a másik családcentrikus, és kedves,
működik köztük a kémia, és ügyesen fel is veszik a rosszfiú, és az őt
megváltoztatni tudó 21. századi anyuka szerepét. Aztán egy ponton elkezdenek
csetleni-botlani, ki-kiesnek a szerepükből, és ettől válnak igazán élővé és szerethetővé
Nagyon jókat nevettem néha rajtuk és a szomszédasszonyon is, ugyanakkor
teljesen meg is értettem a bizonytalanságaikat, félelmeiket. Szerettem, hogy a
kapcsolatuk kezdete esetlen, nem azonnal tökéletes és csillámporos.
Voltak a regényben olyan,
érzelmileg erős pontok, amiket a szerző kifejthetett volna kicsit jobban is.
Nem volt ez igazi hiányérzet, de sokat segített volna a konfliktusok elmélyítésén, és az érzelmi
alapok megerősítésén. A halálesetek és a gyász olyan mély érzelmi traumák,
amiket jól ki lehet fejteni, és amik hatása a könyvben bemutatott módon, hosszú
távon is érvényesül. Ehhez képest ezt a vonalat kidolgozatlannak éreztem.
Imádtam a szereplők mellett megjelenő igazi olasz családi
hangulatot, amit Sebastian szülei és testvérei teljesen jól leképeztek. Ez és
Erika a szomszédasszony igazi védőhálót jelentett a szereplőknek, és szerintem
az olvasóknak is. Sokszor jobban vágyunk ilyen rokonságra és barátságra, mint
magára a sorsfordító szerelemre.
Ugyan számomra a Corsisi vonal még teljes homályban maradt,
de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a történet hátterébe futó nyomozás merre
tart.
No comments:
Post a Comment