„Kedves Pippa Grant,
őszinte leszek hozzád, pár héttel
ezelőttig fogalmam sem volt arról, hogy a világon vagy. Mondjuk ha tudtam
volna, akkor sem izgat fel különösebben. A neved erősen hasonlít az
angol királyi család egy oldalágához, amit annyira nem kedvelek, másrészt meg
nem tudok annyira folyékonyan olvasni angolul, hogy megérthetném a könyveid.
Szóval amíg a Kossuth Kiadó új kiadói sorozata a Casanova el nem hozta a magyar
fordítást persona non grata lettél volna a könyvespolcomon. Még így is a vak véletlenek
köszönhetően néztem bele a regényedbe, mert régóta tartó, mély vonzódást érzek
a romantikus szórakoztató irodalom iránt.
Ennél fogva persze oda-vissza
ismerem a klisséket, fordulatokat, a szóhasználatot, az erotikus jelenetekből
kihozható minimumokat és maximumokat, az elvárt szereplőtípusokat, és úgy
mindent. Igen előtted is volt már plátói kapcsolatom milliomos (sőt milliárdos)
facér úriemberekkel, és lefizetett barátnőkkel is, ez egy egészen jól
bevezetett fordulat a modern romantikus regényekben.
Szóval nem voltak különösebben izgatott,
amikor belekezdtem a regénybe. Megjegyzem, magamban már fogalmazgattam az
értékelés negatívumait, miszerint: eléggé elcsépelt a téma. Itt és most
megkövetlek.
Az első oldalon tágra nyílt a
pupillám, és kiszökött belőlem némi röhögés. Aztán ez hol halkabb, hol
hangosabb lett, annyira hogy vigyáznom kellett hajnali egykor, hogy ne
ébresszem fel a családom a hangos vihogással. (Persze a felnőtt fele felébredt és csúnyán
nézett rám.)
Nem is pontosan értettem, hogy mi
történt. Olyan gyalázatos humorral húztál be, amit ekkora dózisban már nem is
szoktam értékelni. A női főszereplőd annyira esetlen, és mondjuk ki balfék,
hogy simán magamra ismertem, még a tükörbe se kellett belenéznem. Persze nem
mindenben, mert nem vagyok annyira optimista mint ő, de komolyan mondom üdítő
volt még ez is. Begonia (ez név!) egy annyira egyedi jellem, hogy már miatta
megérte elolvasni a könyvet.
A túlárazott milliárdosod Hayes,
meg pont annyira furcsa mint a neve. Semmi típusára jellemző parancsolgatás,
nagyképűség, világ ura komplexus, csak valami tiszta, bizonytalan
férfiesszencia, amitől az én, sokat tapasztalt romantikus szívem is meglágyult.
Komolyan imádtam. Tiszta szerencse hogy párkapcsolatban élek, különben megkérdezném,
hogy hol találtad ezt a karaktert.
De a többieket is kedveltem,
őszintén. Hyacinth-ot (úristen nekem is kell egy ilyen testvér), és Keisha-t is
mindenképp, na meg Winnie-t s Merriweathert. Még Giovannát és a karót nyelt
Ameliát is. Jó ég, honnét szedtél ennyi csodás nőt? Persze-persze nem vagyok
elfogult egyik nemmel szemben sem, a fiúkat is imádtam. Egyedül Chad-et nem, de
gondolom ez érthető. Marshmallow-t szeretném örökbefogadni. Teljesen jól
illeszkedne a két szociálisan éretlen kandúromhoz.
Szóval igen. Elképesztően
szerettem a regényedet. Emiatt nem érzem rosszul magam, inkább csak újraolvasom
majd, azokon a napokon amikor teljes valójában beköszön a zord világ.
Köszönöm az élményt. És most hogy
szétsimogattam az írói öntudatod, nyomás írni, szeretnék még ilyet sokat!
Üdvözlettel: egy új rajongó”
No comments:
Post a Comment