A fülszöveg alapján a cselekménye kevésbé tűnik bonyolultnak, mint az előző részben Sebastian és Heather találkozása. Sőt a párizsi vakáció kifejezetten könnyed, romantikus ismerkedést sejtet. Valójában az is, és miközben a két főszereplő túljut az első lépéseken, mi felfedezhetjük Párizs nevezetességeit, egyedülálló módon, sok különleges információval tarkítva. Már csak ezért is megérte volna elolvasni a könyvet, bár ennél azért jóval többet kaptam, inkább a szereplőktől, mint a sztoritól.
Mauricio Romano épp az előzménykötet miatt nem volt ismertelen a számomra, bár ott igazán csak említésszerűen bukkant fel, különösebb előfeltételezést nem kötöttem hozzá. Talán a fülszöveg jobban eligazított, vele kapcsolatban, de Mauricio jellemének mélységei csak a regény második felében bomlanak ki igazán.
Bár Mauricio igazán szívdöglesztő, és minden megvan benne ami egy varázslatos kalandhoz kell, be kell valljam a női főszereplő Wren sokkal szimpatikusabb volt számomra a könyv elején. Kifejezetten intelligensnek és állhatatosnak tűnt, olyannak aki pontosan tudja mire érdemes, és mit érdemel meg az élettől. Azt hiszem, ezt sokunknak megtaníthatná.
Mauricio ellenben az, akit minden nőnek receptre írnék fel egy adott életszakaszban, úgy mint egy antibiotikumot, rövid távra, de hathatósan. Kettejük dinamikája épp ezért a történet elején nehezen találta meg a közös pontot. Épp ezért valóban bizonytalan volt az, hogy végül a kapcsolatuk hitelessé tud-e válni az olvasó szemében, vagy csak egy újabb rózsaszín lányregény lesz a történet.
Szexi és vicces történet volt, de esendő is. Megmutatta hogy az emberek még egy tökéletesnek tűnő romantikus kapcsolatban sem működnek hibátlanul. Azt is, hogy a legmagabiztosabb szívtipróknak is vannak kétségeik, és a legokosabb nők is elbizonytalanodnak az önértékelésükben.
A regény, az előző részhez hasonlóan, itt is fókuszba állította a családot, és a Romano családfő valamint a felesége tovább erősítette az olasz famíliák iránti rajongásomat, de Wren csendesebb szülei is hozzánőttek a szívemhez.
Furcsa mód, volt egy pont a történetben ahol előjött belőlem egy vers. Bár nem vagyok költő azért megosztom, mert nekem ez is hozta ez az olvasás.
Ahogy levegőt vesz a
csend
Velünk mozdul a pára az ablakon.
Nézi, ahogy letörlöm csókod nyomát.
Még egy utolsó lüktetés,
Aztán elhagyom ezt a szerelmet.
Tovasuhan, mint a város,
Mint a lágy fényben játszó emlékek,
De nem bánom had menjen,
Mint nagykabát a tél után
A magány itt van, itt van végre értem,
De nem érted, csak figyeled,
Ahogy levegőt vesz a csend.
Hát téged is elhagylak.
Adatok:
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2023
Oldalszám: 320
Fordította: Tamás Paulina
Wren Heath, miután évekig a nyugodt, megfontolt életet részesítette előnyben a futó kalandokkal szemben, úgy gondolja, hogy egy egyhetes tüzes viszony pontosan az lesz, amit igazán kíván. És ki mással lehetne jobb, mint Mauricio Romanóval, a milliomossal, aki első osztályú szívtipró és szoknyavadász hírében áll? Csak néhány könnyű nap, kötöttségek nélkül, aztán viszlát. Ami pedig a nyaralás alatt történik, az ott is marad…
Párizs Mauricio kedvelt játszótere, ám szerelemről szó sem lehet. Heves vágy? Az igen. Toujours. Aztán találkozik ezzel a gyönyörű nővel, aki a testi örömöknél nem akar semmi többet. Mauricio nagyon jól tudja, hogyan részesítse Wrent élete legőrültebb, legvadabb ötéjszakás kalandjában, de persze semmi komoly. Csakhogy minél hevesebben lángol kettejük közt a tűz, annál nehezebb Mauriciónak eszébe idézni a saját szabályait.
Vajon kettejük sorsa arra rendeltetett, hogy szeressék egymást, vagy hogy örökre összetörjenek?
A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.kossuth.hu/konyv/5976/milliardos-corisik-2-a-vad
No comments:
Post a Comment