Cserháti Éva: A ​múlt lankái

  Cserháti Éva neve számomra sokáig nem íróként, hanem a veszprémi Magyar Krimifesztivál egyik szervezőjeként volt ismerős. Könyvtárosként mindig figyelemmel kísérem a könyvszakmai eseményeket, de krimit viszonylag keveset olvasok, a hazai bűnügyi irodalommal is csak az elmúlt évben kezdtem el megismerkedni. Emiatt is tervben volt, hogy olvasok a szerzőtől, ám nem feltétlenül ezzel a tőle szokatlan zsánerű kötettel szerettem volna kezdeni. A megjelenést követően azonban egyre gyakrabban találkoztam A múlt lankái című regénnyel a General Press kiadó felületein és bookstagram-ajánlókban, így végül a kíváncsiság győzött. Ráadásul annyira kellemes a könyv megjelenése, hogy öröm kézbe fogni.

    A regény nemcsak a szerző eddigi munkásságához képest rendhagyó, hanem önmagában is különleges vállalkozás. Szokatlan a szerkezete, és legalább ennyire meglepő a témaválasztása is. A történelmi regények gyakran élnek a váltakozó idősíkok adta lehetőségekkel, ám ilyen mozaikszerűen felépített szöveggel rég találkoztam. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző tükördarabokat próbálna egymáshoz illeszteni: némelyik hiányos, mások repedtek, és bár a végére kirajzolódik egy egységes kép, az soha nem válik teljesen hibátlanná. Ez a töredezettség azonban nem gyengeség, sokkal inkább tudatos írói eszköz. A történet három szálon fut, több évtizedet ölel fel, s számos életutat fon össze, miközben megmaradnak a hiányok, az elhallgatások, az idő által elmosott vagy megszépített emlékek.

    A regény témaválasztása számomra különösen izgalmas volt. Korábban soha nem olvastam olyan szépirodalmi művet, amely a spanyol polgárháborúval, a második világháborúban részt vevő kommunista nőkkel, vagy akár csak említés szintjén a Rajk-perrel foglalkozott volna. Az ötvenes évek kemény sztálinista diktatúrája történelmi kontextusként ugyan nem ismeretlen, de kommunista aktivista női szemszögből eddig még nem találkoztam vele. Ez a nézőpont különösen erőssé teszi a regényt, hiszen olyan történelmi látószöget használ, amit számomra eddig ismeretlen volt.

    Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik a szórakozás mellett a tanulásra is lehetőséget adnak. Nem száraz oktatási módszerekkel, hanem érdekes tényekkel, izgalmas cselekménnyel. Cserháti Éva regénye épp ilyen. A történelem egy elhallgatott fejeztére vet fényt nagyszerű erős és karakteres nők életén keresztül. Ezek a nők nem szeplőtlenek, nem hibátlanok, de jellempróbáló időkben is helyt állnak, és sohasem felejtik el a szeretet erejét.

    Hiteles, mégis regényes. Cserháti Éva láthatóan alapos történelmi kutatómunkára épít, ugyanakkor mindezt olvasmányos, befogadható formában adja át. A történelmi közelség miatt számos ismerős név, helyszín és esemény bukkan fel, ám ezek új, mélyebb megvilágításba kerülnek. Különösen tetszett, ahogyan a szerző egybefogja a szálakat. A regény a regényben konstrukció kifejezetten meglepett, de működött.

    Ami kevésbé bizonyult erősnek számomra, az az érzelmi ív bizonyos részei voltak. A női léthez, anyasághoz, barátsághoz kapcsolódó érzelmek szépen és árnyaltan bontakoznak ki, ugyanakkor a nő–férfi kapcsolatok több esetben elmosódnak. Sem a múltban, sem a jelenben megjelenő szerelmi szálak nem kapnak igazán kimondott feloldást. Emese történetében ez különösen hiányérzetet hagyott bennem, sejtjük, hogy megérkezik számára a megnyugvás, de nem tudjuk pontosan hogyan és kitől. Hasonló érzésem volt Anne Marie és Dr. Jolly kapcsolatát illetően is. Emellett időnként soknak éreztem a funkció nélküli mellékszereplőket. Érthető, miért vannak jelen, számomra inkább lábjegyzetként működtek, mint valódi karakterekként.

    Ezek a kérdések azonban inkább az olvasás utáni gondolkodás során merültek fel bennem. Az olvasás élményét alapvetően a regény erős történelmi vonatkozásai és a középpontba állított női sorsok határozták meg. A múlt lankái nem könnyű olvasmány, de fontos, gondolatébresztő és emlékezetes regény, amely méltó módon ad hangot elhallgatott történeteknek és elfeledett női életeknek.

    A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 264

Fülszöveg:

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség.
Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni.
De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég.
Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta – és ő egyikben sem hisz?
„A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam… Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében”

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó