Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

    Kivártam ezzel a könyvvel, mert túl nagy volt körülötte a felhajtás. Az ilyen regények gyakran kapnak nálam egy „kötelező olvasmány” jelleget, ami már általános iskolában sem működött. A holttér azonban itt is csak ideig-óráig tartott: a könyv gyönyörű megjelenése és a rengeteg pozitív visszajelzés végül meggyőzött.

    Mindig nehéz olyan regénybe kezdeni, amelyről ennyit hall az ember. Szinte lehetetlen spoilermentesen beszélni róla, így a cselekmény nagy vonalai számomra is előre ismertek voltak. Ennek ellenére maradtak benne meglepő fordulatok, és szerencsére nem érződött teljesen kiszámíthatónak.

    Ami nekem a leginkább működött ebben a regényben az az atmoszférateremtés volt. Delia Owena szenzációsan ragadja meg az amerikai lápvilág szívét, és tárja elénk azt úgy ahogy azt én még sohasem láttam. Homályos, baljós és ködös igen, megmutatja Amerika alulnézetét, ez is igaz, de mégis valahol mégis reményteljes. A legrosszabb időkben is ott vannak a szentjánosbogárszerű fények, az ott élők egymás iránti figyelme, törődése, a magány ami lehetőséget ad az önfelfedezésre, és egy búvóhely a világ problémái elől. A láp sokféle lehet, és ebben a regényben sokféle is.

    A történet érdekes, a két idősík miatt helyenként feszült is. Olyan érzésem volt, mintha az 1969-es szál hajtaná előre a múlt eseményeit is, mintha minden, ami történt, a jelenhez kapcsolódna, nem pedig fordítva. A cselekmény gyorsan beszippantott, még akkor is, ha a feszessége mellett néha vontatottnak hatott. Bár az idősíkok váltakozása izgalmas, maga a történet viszonylag egyszerű, és sokszor erősen támaszkodik sztereotípiákra. A szereplők többségének viselkedése előre látható, a jó és a rossz élesen elkülönül, az ok-okozati viszonyok ritkán árnyaltak. Mindezek ellenére a befejezés mégis tudott meglepetést okozni..

    Kya egy igazi atipikus főhős, bár megvan benne minden, ami egy erős női karakterhez kell annyira zárkózott, és távoli, hogy nehéz vele azonosulni. A körülményei és a küzdelme miatt pedig nagyon nehéz nem kedvelni, vagy legalábbis együtt érezni vele. Tate sokkal könnyebben megközelíthető figura, még akkor is, ha a döntéseit nem mindig egyszerű elfogadni. Chase pedig önmagában egy közhely, a tipikus amerikai álom, vagy annak egy torz tükre.

    A regény két idősíkon halad. Az 1952-ben induló történetszál viszonylag egyenes vonalon követhető, míg az 1969–70-es évek eseményeiből csupán rövid felvillanásokat kapunk, apró információmorzsákat, amelyek csak a végére állnak össze teljes egésszé. Számomra egyértelműen Kya életregénye volt az igazán izgalmas, a krimis vonal sokkal kevésbé. A Lápi lány magányossága, az önfenntartásért folytatott küzdelem és a fejlődéstörténete jóval erősebb és emlékezetesebb, mint maga a bűntény, amiben és a hangulat mint maga a megfejtés.

    Köszönöm szépen a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 464

Fordító: Csonka Ágnes

Fülszöveg:
    Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
    Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
    Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.
    Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

A regény megvásárolható itt: Booklove