A számomra döbbenetes felfedezés abból adódik, hogy egyik úttörője voltam a francia példára létrehozott gyermek-és ifjúsági önkormányzati mozgalomnak, korábban soha nem hallottam Gaudiopolisról. Pedig ez volt az első valóban demokráciára épülő és demokráciát tanító gyermekszervezet, jóval megelőzve a saját korát. Éppen azért, mert pontosan értem, mit jelent egy ilyen rendszer működtetése, tátott szájjal olvastam a regényt. Külön öröm volt számomra, hogy a történet valós eseményekre épül, és a szereplők jelentős része valóban létezett.
A regény főszereplője visszatérő karakter az Abszolút Töri olvasói számára, találkozhattunk már vele a Szerelmem, Petőfi Zoltán? című kötetben is. Sári ebben a történetben is Petőfiékhez készül, ám valami „zavar támad az erőben”, és néhány (sok) évtizeddel később a második világháború utáni, szétbombázott Budapest romjai között bukkan fel. Itt találkozik a dédapja fiatalabb kiadásával, és hogy közelebb kerüljön hozzá, beköltözik a PAX-ba, Sztehlo Gábor védőszárnyai alá.
A regény középpontjában a második világháború utáni romos Budapest áll, azon belül is a zugligeti gyermekköztársaság, Gaudiopolis, ahol háborús árvák, üldözöttek és kallódó fiatalok próbálnak új életet kezdeni. A történelmi háttér önmagában is súlyos, de Miklya Luzsányi Mónika nem a szenvedés részletezésére épít. Inkább azt mutatja meg, hogyan lehet a legnagyobb pusztulás után is közösséget, szabályokat, reményt teremteni.
Számomra ez a regény az egyik legempatikusabb könyv, amit ismerek. Nemcsak a témája miatt, hanem azért is, mert nem foglal állást, hanem hagyja, hogy az olvasó maga alakítsa ki a véleményét. Bár a szerző közismerten református vallású, nem erőlteti az istenhit kérdését, és Sztehlo Gábor evangélikus lelkészi hivatása sem válik hangsúlyossá. A hit jelen van a regényben, de teljesen elfogulatlanul. Nagyon szeretem Miklya Luzsányi Mónikában ezt a pártatlanságot, és azt is, ahogyan a kamaszok nyelvén szól. Nem didaktikus, nem kezeli gyerekként az olvasót, inkább leül mellé, és tényszerűen, derűsen, közérthetően mesél. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez a regény nem mindenkinek szól: némi történelmi háttértudás és érzelmi érettség szükséges hozzá, ezért inkább a 14 év felettieknek ajánlanám.
Nekem ez volt az első Abszolút Töri könyvem és egy kissé riasztott a vastagsága és a tartalma. Féltem, hogy unalmas vontatott és tanító jellegű lesz, ebből azonban semmit nem tapasztaltam. Kifejezetten párbeszédes a szöveg és nagyon mozgalmas a cselekmény is. Egy percig nem ül le, végig izgalmas, de rengeteg információt hordoz. Nekem a nyelvezet nem volt idegen, nagyon sok szót használok a korabeli szlengek közül, de a mai kölyköknek valószínűleg használniuk kell a lábjegyzetet. Szerencsére a könyv és a szerző figyel arra, hogy mindenre magyarázatot kapjunk.
A szereplők egytől egyik hitelesek, nemcsak ezért, mert a legtöbbjük valódi történelmi személy, hanem azért is, mert élő, lélegző karakterek. Nagyon tudatos a karakterépítés is, és az információadagolás is. Ráadásul a világépítés is kompakt, teljes képet mutat a korabeli társadalomról, a világháború utáni helyzetről, de a zsidó hadiárvák gondolatvilágába is bepillantást nyerünk.
Bár a regény többnyire feszes és érdekes, ott van mögötte egy nagyon erős szomorú veszteségről és bánatról szóló érzelmi ív is, ami miatt sokszor torokszorító olvasmány. Mégis nagyon erősen ott munkál a remény is a sorok közt. Bárhogy is lesz ezek a gyerekek egy szebb jövőt építenek. Hogy hogyan és meddig az kiderül a regényből.
Mostantól bátran keresem az Abszolút Töri könyveket, A Gaudiopolis teljesen meggyőzött arról, hogy ez egy rendkívül jó történelmi young adult sorozat,
Köszönöm szépen a könyvet a Pozsonyi Pagony Kiadónak.
Adatok:
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 336
Fülszöveg:
„Gábor bácsi azt mondta a srácoknak, hogy ha ezt túlélik, akkor együtt maradnak, és csinálnak egy gyerekköztársaságot. Ahol nem a felnőttek irányítanak, hanem a gyerekek. És az lesz a neve, hogy Gaudiopolis, az öröm városa.”
Sári nemrég járt a múltban, de hiába figyelmeztette az időkapu őre, hogy nem szabad kötődni a múltbeli barátokhoz, mégis visszavágyik. Tévedésből azonban 1946-ba, a lebombázott Budapestre érkezik, és rögtön egy vele egykorú gyerekbe botlik, akinek furcsamód ugyanaz a vezetékneve, mint neki. A fiú elkíséri Sztehlo Gábor gyermekotthonába, ahol Sári próbál beilleszkedni a zsidóüldözések és az ostrom során árván maradt gyerekek közé, akik súlyos történeteket cipelnek. Ekkor ébred rá, hogy neki soha nem meséltek a családi múltról… Vajon miért?
A könyv megvásárolható ezen a linken: Pagony Webbolt
No comments:
Post a Comment