Alastair Chisholm: Tomas és Vasbőrű

A méretét tekintve ez a könyv nem nagy, éppen olyan kamaszfiú kezébe való méret, átvitt értelemben és szó szerint is. Bár, amint a példám mutatja kamasz és felnőtt lányok is egyaránt olvashatják.

Sodró lenületű, középkori hangulatú varázslatos meseregény ez, teli jóravaló emberekkel, és fantasztikus sárkányokkal és természetesen titkokkal.

Tom az egyszerű falusi fiú édesapjának a kovácsnak segít a kovácsműhelyben, amikor kiderül, hogy rendhagyó képessége van. Azon kevesek egyike, akik tudnak sárkányt idézi. Amíg fény nem derül arra, hogy sárkánylátó, azt hiszi Rivven népével egyetemben, hogy a sárkányok rég eltűntek a világból.

Az újonnan felfedezett tehetsége miatt felvételt nyer egy különleges iskolába, ahol a hozzá hasonló ifjak a sárkányokkal való bánásmódos sajátítják el. Tom hamarosan megismerkedik saját sárkányával, Vasbőrűvel, és együtt indulnak új, izgalmas utakra.

Maga a történet talán nem egyedi, a sárkányok és az emberek kapcsolatáról sokan, sokfélét írtak, az egyszerű történetektől az egészen bonyolultakig. Amiben ez a történet más, az a sorok közt rejlő végtelen empátia, és a pozitív megerősítés.

Nagyon tetszett nekem az, ahogy Tom szülei viselkednek, onnéttól hogy az édesapja készíti a vacsorát amíg a édesanyja a piacon van, odáig, hogy kérdés nélkül elfogadják, hogy a fiúk más. Lépten-nyomon megerősítik a szeretetükről, és egyáltalán nem csinálnak ügyet sem abból, hogy Tom nem folytatja a családi hagyományokat, sem abból, hogy egy, általuk ellenségnek tartott sárkány lesz a barátja.

Ugyanígy kivételesen elfogadóak az iskolatársai, akik befogadják, támogatják amikor sikertelen, és örülnek amikor ügyesen megold egy feladatot.

Az iskolába lányok és fiúk egyaránt járnak, és a tanári kar is vegyes. A középkori viszonyok miatt ez furcsának tűnik, abban az időben egyáltalán nem volt szokványos még a nem közti egyenlőség. Itt viszont egyáltalán nem kérdéses, hogy a lányok és sárkányaik ugyanúgy értékesek, mint a fiúk, sőt az iskola vezetője is egy hölgy.

A történet sok más mellett, azt is megmutatja, hogy lehet több dolgot egyszerre szeretni, hogy megférnek egymás mellett a szívünkben különböző élőlények, és egyáltalán nem kell választanunk a szeretetben. Ez ma, a mindennapossá váló családszakadások- és egyesülések idején egy különösen fontos gondolat.

Szerettem azt is, hogy Tom a maga egyszerűségében egyszer sem adja fel a reményt. Amikor nem sikerül valami az életében újra nekifut. Amikor mégis meginog, van társa aki megerősíti.

Az ábrák szépek, belül ugyan fekete-fehérek, de hozzák a borító stílusát. Nekem a fedlap grafikája nagy kedvencem.

Összességében nagyon sok érték, és hasznos gondolat van ebben a rövid történetben, ami miatt érdemes kamaszok kezébe adni.

Most pedig én is akarok egy sárkányt!

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 160.
llusztrálta: Eric Deschamps
Fordítótta: Varró Zsuzsa

Fülszöveg:

Mint Rivven minden lakója, Tomas is úgy tudta, hogy a sárkányok évszázadokkal ezelőtt kihaltak. Egy nap azonban felbukkan előtte egy izzó szempár a kovácsműhely tüzében… Kiderül, hogy a fiú azon kevesek egyike, akik képesek sárkányt megidézni, így meghívást kap a titkos Sárkány Akadémiára.

Tomnak nemcsak új képességével kell megküzdenie, hanem egy rejtélyes erővel is, ami veszélybe sodorja családját. Mit választ végül? A szüleit vagy fenséges sárkányát, Vasbőrűt?A regény egy izgalmas, varázslatos és akciódús új fantasy-sorozat első kötete.

Az elismert ifjúsági szerző, Alastair Chisholm első fiatalabbaknak szóló sorozata a Sárkány Akadémia, Eric Deschamps illusztrációival. Izgalmas, esemény- és fantáziadús történet egy csapat különleges gyerekről, akikben egy dolog közös: képesek megidézni a rég elveszettnek hitt sárkányokat, ezért meghívást kapnak a Sárkány Akadémiára, hogy ott fejleszthessék tovább képességüket.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Karen Swan: Szökés ​a görög szigetre

    Karen Swan nevét eddig csak színes borítókon láttam, de nem volt igazán kapcsolatom vele. Alapvetően nagyon szeretem a romantikus történeteket, ezért úgy látszik, csak idő kérdése volt, hogy mikor ejtem meg a hosszabb lélegzetvételű ismerkedést. A „Szökés a görög szigetre” című regény jó kezdésnek tűnt, mert nagyon szeretem Görögországot, így a könyv a címével és a borítójával fogott meg elsőre. Azonban a történet annyira rendhagyó volt a romantikus regények időnként egyforma sorában, hogy biztosan olvasok még a Karen Swan-tól.

    A megjelenése alapján én egy könnyed kissé vicces, laza és álmos görögországi nyaralásra számítottam, de egyáltalán nem azt kaptam. Voltam már Görögországban, és egész jól megfogható sajátos hangulata van, ami a regényben felbukkan, de csak nyomokban. Sokkal inkább nagyvárosi regény ez. A főszereplő és környezete igazi modern huszonéves lányokból áll, akik tudják és szeretik élvezni az életet. Ettől függetlenül nem vagyok csalódott, mert egy nagyon feszes cselekményű, mozgalmas és szokatlan romantikus regényt olvastam. Igaz, hogy zsáner szempontjából időnként inkább krimibe hajlik a történet. A szerelem, és a párkapcsolatok mellett sok nehéz téma merül fel, úgy mint, az abúzus, a munkahelyi etika, a gazdasági csalás, és az időnként maffiamódszerekben utazó pénzügyi mogulok kétes világa, de ezzel együtt is szórakoztató tudott maradni a könyv.

    A főszereplő angol lány Chloe, egy bonyolult párkapcsolatból menekülve New Yorkban köt ki. A cégnél dolgozik, ahol a világ leggazdagabb embereinek exkluzív kívánságait teljesítik. Őszintén szólva, eddig fogalmam sem volt, hogy létezhet ilyen. Érdekes volt belelátni a saját pórias életemből a nagymenő extrán csillogó életébe, de ugyanakkor terhes is. Részben mert az én teljesen gyakorlatias életszemléletem túlzónak, feleslegesnek és nagyképűnek ítélte az egészet az elvárásoktól a szolgáltatásokig, másrészt pedig mert többször a történet rovására ment, hogy őrültebbnél őrültebb kívánságokat intézett a főszereplő, miközben a saját életére ráfért volna egy alapos romeltakarítás.

    Sokáig nem kedveltem különösebben Chloe-t. Döntésképtelennek tűnt, és simán hagyta magát kihasználni, ráadásul újra és újra visszapörgött egy diszfunkcionális kapcsolatba. Aztán egyre inkább arra jutottam, hogy ő egy tipikus mai lány, tipikusan olyan, mint mi mindannyian. Ugyanazokat a magánéleti csapdákat éli meg, amiket bármelyikünk, vagy amik közül legalább egyben volt részünk. A regény több mérgező kapcsolatot is bemutat, de ezek közül Chloe-é a leginkább az, még akkor is, ha csak egészen enyhének tűnik a többihez viszonyítva. Vélhetően pont azért, mert annyira hétköznapi, hogy naponta találkoztunk vele, akár a saját életünkben is. Ráadásul tulajdonképpen a szeme előtt van a megoldás, mégsem lép ki igazán.

    A regény többi szereplője sem általános romantikus hős, sokkal inkább vérbeli emberek, hibákkal, esendőségekkel együtt. Számomra akkor vált élvezhetővé a regény, amikor elengedtem a romantikus regénytől várt normáimat, és rábíztam magam a történetre.

    Nagyon sok mondanivaló van a regényben a társadalmi státuszoktól kezdve az emberi kapcsolatokon át a gazdasági viszonyokig. Rengeteg az érdekes háttértörténet és sok az információ.

Épp a sok mellékszál miatt a cselekmény fővonala lassan bontakozik ki, de a regény végig nagyon mozgalmas marad. Egyetlen percig nem unatkoztam, de nem is volt meg az álmos nyári görögországi hangulat.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 398.
Fordította: Szabó Olimpia

Fülszöveg:

Minden kezdet előtt kell, hogy legyen egy vég
Chloe Marston összetört szívvel elköltözik Londonból, hogy New Yorkban kezdjen újra mindent. Egy olyan vállalkozásnál dolgozik, amely dúsgazdag kliensek megbízására végez szervezési feladatokat. Miközben mások életét zökkenőmentesen bonyolítja, maga Chloe történetesen egy ponton megrekedt. Az egyik nagy hatalmú ügyfél, a jóvágású Joe Lincoln világtól elzárt nyaralót keres egy görög szigeten, úgyhogy Chloe munkához lát.
Manhattanben váratlanul felbukkan az exe, Tom, és Chloe élete újra felborul, ezért kap a lehetőségen, hogy Joe Lincolnnal együtt nézze meg a kiválasztandó nyaralót. Időt nyer, eldöntheti, mit tegyen. Tomot már olyan régóta szerette, de a férfi megbántotta – érdemes még egy esélyt adnia neki? Lassanként közelebb kerül Joe-hoz, egyáltalán érdekli még Chloe-t Tom? Azonban Joe ellen vádak merülnek fel. Talán nagyobb a tét, mint a boldogságuk? Kiben bízhat Chloe? Időben kideríti, mi az igazság?

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Alan Rickman: Őrülten, ​mélyen

Alan Richman nekem inkább „Igazából szerelem”, mint „Harry Potter”, de szerettem a „Robin Hood”-ban és az „Értelem és Érzelem”-ben nyújtott alakítását is. Emma Thompsonnal örök páros voltak, még akkor is ha tudtam, hogy életben „csak” barátok. Csodálatos Piton Professzor volt (valószínűleg a legjobb), de a személyiségét alighanem az „Igazából szerelem” adta vissza a leginkább (a megcsalós részen kívül). Mindig is egy picit kívülállónak, egy picit különcnek tűnt, miközben pedig tökéletesen át tudott lényegülni, annyira, hogy valódi Nottinghami bíró és Brandon ezredes volt, kérdés nélkül elhittük neki. Alan Richmanből én ennyit láttam. Ha olvastam is vele riportot sohasem láttam a magánéletét, nem volt celeb,  sem magamutogató sem a sztár, a szónak a kevésbé tiszteletreméltó értelmében. Nem szerepelt show-kban és nem voltak botrányai. Tulajdonképpen csak szerepei nyomán ítélhettük meg, és ez mennyire tiszta és üdítő volt a mai világban.

Amióta először olvastam, hogy idén a Kossuth Kiadó megjelenteti a naplókat izgatottam vártam, hogy kézbe foghassam. Persze több szempontból sem számítottam arra amit végül kézhez kaptam, de egyáltalán nem vagyok csalódott. Először is Alan Richman naplója komoly önvédelmi fegyvernek minősül, hatalmas, súlyos és tömör. Másodszor, látva az eredeti kézírását minden tiszteletem azé, aki elolvasta, és olvasható formában elénk tárta. Harmadrészt pedig nyilvánvaló hogy a napló nem a nagyközönségnek készült. Sok személyes, apró jegyzet, néhány bővebb gondolat, és egy következetesen végigvezetett rutin a mindennapok történéseiről. Persze vannak apróbb kihagyások, de mégis, a módszeresség a leginkább tetten érhető jellemvonás. Szerintem az írásmód, és a szöveg legalább annyit megmutat az emberből, mint amit elrejt.  

Néhol tőmondatosan jegyzetszerűen fogalmaz, máshol egészen szépirodalmi stílusban oszt meg egy-egy gondolatot az életről, és a művészetről, és miközben lassan sorról sorral kibontakozik a naplóból egy kíváncsi, érdeklődő néha egyszerű, máskor némiképp körülményesnek tűnő ember.

„8:15-kor jönnek értem. 9:50-kor repülök Bécsbe, majd kocsival megyek Magyarországra, Sopronba {

[…] De a város csodálatos, személytelen szépsége lenyűgöz. Tudja, hogy öröktől fogva itt állt, elviseli a 20. századot, a rá jellemző kamaszokkal, hátizsákokkal és farmerokkal együtt.

Miután egykor szaténban járt, és annyi masnit látott”

Az életét a naplók tanúsága szerint rengeteg barát kísérte, akiket nem mindig volt egyszerű nyomon követni a bejegyzésekből, de azt igen, hogy minden barátságát őrizte. Elképesztő volt olvasni, hogy ebédelt Mick Jaggerrel, Stinggel és Trudie Stylerre karácsonyozott, részt vett a királynő születésnapi ünnepségén, vagy épp együtt utazott Tim Burtonnel és Johnny Depp-el. Támogatta és meggyászolta a barátait pl. Natasha Richardsont, látogatta a családtagokat és megnézte a kollégáit a színpadon. Miközben pedig elképesztő közösségi életét élt. Rima  a felesége végig stabilan és állandóan a társa maradt. Sosem ömlengett róla, de folyamatosan jelen volt a mindennapokban, apró és nagy dolgokban.

Mégis ami a leginkább megmaradt nekem, az a színészet és a kollégák iránti tisztelet. Rengeteget ír filmekről és darabokról, és mindig dicséri a kollégákat, még az egészen fiatalokat is. Nem tudtam rájönni hogy kiről, de egy magyar színészről a következőt írta:

„A munka kimerítő, de elég jó. Gyanítom, hogy az egyik magyar sokunknál, ha nem mindannyiunknál messze jobb. Egy biztos, tökéletesen megoldotta a jelenet nyitányát.”

Nekem kicsit gyanús hogy Szilágyi Istvánról lehetett szó, mert ő volt nekem az egyetlen ismert szereplő az említett filmben, de simán lehet az is, hogy valaki másról ír ilyen elismerően.  Nem lenne egyedi, hiszen Julia Robertsről, Meryl Streep-ről vagy épp Daniel Radcliffe-ről is hasonlóan csodálattal nyilatkozik.

Sok ismert szerep felbukkan a naplóban. Nekem valamennyi izgalmas volt. Szerettem a Harry Potter utalásokat, de nem amiatt volt érdekes nekem a könyv, ezért nem csalódtam amiatt, hogy viszonylag röviden mesél a forgatásokról. Azonban az, hogy Pitonról egyeztetett Rowlinggal, és hogy a 7. rész megjelenését ő is az utcán várta 3-400 emberrel, nagyon érdekes volt. Nem sokszor használta ki a hírnevét, és a rigolyái is inkább a korának voltak köszönhetőek mint a státuszának. Szeretett élni, enni, nevetni. És bár a könyv csak röviden említi, sokat és sokféleképp jótékonykodott.

Számomra fantasztikus élmény volt olvasni a naplókat, még úgy is, hogy sok szereplőt nem ismertem. Vagy csak keresztnévből nem tudtam azonosítani. Mégis mindannyian hozzájárultak egy mélyen megélt, hosszú és tartalmas művészi és személyes életúthoz.  A végén a rövid bejegyzések és Rima Horton kiegészítése kicist megszorongatta a szívemet is. De összességében ez egy csodálatos nekrológ egy nagyszerű embernek.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 576

Fordította: Németh Dorottya

Fülszöveg:

Alan ​Rickman naplói Emma Thompson előszavával
A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.
Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.
Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.
Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Rose Tremain: Lily

 

     Váratlanul ért Rose Tremain stílusa. A könyvtárunkban annak idején nagyot ment a „Gustáv- szonáta” meg a „Zene és csend”, de én valahogy a „Lily”-re figyeltem fel. A borító nem tetszik különösebben. Nagyjából értem mit fejez ki, és hogy miért ilyen, de mégis, valahogy sokkal letisztultabbak a korábbi Tremain fedlapok. A címe sem különös, és a szedése is nagyon levegős. Mindezekből kiindulva sokkal inkább egy történelmi romantikus zsánerhez közel álló szépirodalmi műre számítottam, mint erre a történetre.

      A legelső benyomásom az volt, hogy iszonyúan nyomasztó a regény. Rengeteg Viktoriánus kori romantikus történetet olvasok. Bár azok többnyire az idealizált felszínt mutatják meg, sokszor akaratlanul is felvillantják a nyomornegyedek egy-egy szeletét. Ezért voltak sejtéseim arról, hogy a kor lelencházaiban, sőt álltalában a szegénység soraiban nem habos lányregény az élet, de a nettó kegyetlenséggel nem számoltam. Gyakran előfordul velem, hogy a körülmények közé nem számolom az emberi természet gonoszságát és kisszerűségét. Főleg, ha az egyház álarca mögé bújik. Annyira morbid ez nekem, hogy sosem tekintem alapból lehetőségnek, pedig tudjuk, hogy létezett/létezik.

A regény főszereplője Lily tulajdonképpen mindent megtapasztalt, amit egy hat-nyolcéves gyereknek nem szabadna. Már kisbaba korában árvaságra jut, éhezik, fázik verik, erőszakoskodnak vele. A legrosszabb azonban nem ez, hanem a mindenbe beleivódott, mindent átható magány. Ahogy ez a kislány sorba veszíti el a kötődéseit sokkal fájdalmasabb, mint a testi fenyítés, vagy fizikai munka. Egészen döbbenetes módjai vannak az elhagyatottságnak. Leginkább talán a barátnője elvesztése rázott meg, de tulajdonképpen az egyedüllét keresztjét az utolsó pillanatig hordozza Lily.

Az első oldalakon úgy gondoltam, hogy ez az árva olyan, mint egy veréb. Szürke, jelentéktelen, senkinek sem kellő. Aztán valahol a közepe táján már egy kis rozsdafarkúnak láttam. Átlagosnak tűnik, de van benne valami különleges. Egy oda nem illő szín a szürkeségben. Ez a szín félelmetes is a maga nemében, mert sehogy sem képes beilleszkedni a verebek közé. Még később sem, felnőttként sem.

A regény látszólag az őt kisbabaként megmentő, Sam Trench rendőrrel való szerelemre épül, de valójában alig. A férfi nem tud főszereplővé előlépni, bármenyire is jelen van a nyitómondattól a zárógondolatig. Épp a saját kisszerűsége akadályozza meg abban, hogy pozitív hős lehessen.

A Sam-mel való kapcsolatban van valami egészen beteges. Nem a köztük lévő húsz évre gondolok, hanem a vállalhatatlanságra, és arra, hogy ez a kötődés sokkal inkább egy az önmaga hősiességét megerősítő felnőtt, és a biztonságot kereső gyermek közt épül ki. Hogy Sam csak addig jelent valódi menedéket (vagy addig sem), amíg a sajátos erkölcsi normáiba beleférnek az érzelmei. Nekem úgy tűnik a férfi kihasználja, hogy Lily megmentőjeként tetszeleghet, emiatt semmiképpen sem lehet egyenrangú ez a vonzalom.

A regény vége nekem egyértelműen nem lezárás, sokkal inkább egy nyitány. Vélhetően Lily és Jesse újratermelik Nellie és a Perkin családmintáját, és ezzel tulajdonképpen akár a happy end is benne lehet ebben a kapcsolatban. Bár ez a teljes történet tükrében vélhetően egy erős feltételezés.

A regény szerkezete elsőre töredezettnek tűnik, rendszertelenül ugrál az időben, látszólag logikátlanul idéz fel eseményeket, és indokolatlanul ragad ki epizódokat Lily jelenéből. Aztán találtam egy második főszereplőt a regényben és hirtelen megalapozottnak tűnt minden jelenet. Az első pillanattól fogva ott ólálkodik a háttérben a halál. Annyira, hogy időközben, az árnyékok közt főszereplővé válik. A temetős jelenet például látszólag nem illik a történetbe (elsőre feleslegesnek tűnik), de aztán úgy éreztem ez a Halál nagyjelenete vagy a főpróbája. Nehéz eldönteni, mert bár kétségtelenül az ő szerepének ez a csúcspontja, de itt mégsem ér véget. Az utolsó oldalakig főszerepben van az elmúlás ígérete. Hátborzongató. Összetett, és sokrétű a mondanivalója.

        Ha vannak előre megírt sorsok, akkor Lilyé biztosan egy ezek közül, és ez esetben a boldogságra nincs lehetősége, hiszen genetikailag kódolt a bukás. Ha azonban kitartás és elszántság számít valamit, akkor Lily története nem érhet szomorú véget, hiszen amennyi küzdésben része volt, megérdemli a szeretetteljes életet. Az, hogy végül melyik irányba fordul az élete, nem derül ki a történetből, de én a jobbra számítok. Mindig.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 304.
Fordította: Kada Júlia

Fülszöveg:

A ​Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjétől
1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.
Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, ​a sztár

Petőfi nekem egyértelműen egy rocksztár. Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem a verseit, olvastam a prózáit, érdeklődve követem a Petőfi-sztorikat. Elképesztő, hogy ma is milyen aktív szereplője a mindennapoknak, hogy rövid élete mekkora hatást gyakorolt a társadalomra. Lehet szeretni, és nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni lehetetlen. Idén a születésének 200. évfordulóján különösen megnövekedett a Petőfiről megjelenő könyvek száma, úgyhogy örömmel dagonyázok a különböző kiadványok sokszínű világában. Külön izgalmas, hogy az újonnan megjelenő könyvek jó része a fiatalabb generációra koncentrál. Petőivel elsősorban most a kiskamaszokat igyekeznek megszólítani az írók. Lapozgattam már az idén kezdő olvasóknak szóló könyvet a költőről, kalandregényt, fikciót, és szabadulószobás könyvet is. A lehetőségek tárháza végtelen, ahogy ezt a most olvasott infografikus kiadvány is bizonyítja.

Petőfi Sándor különös figura volt, de lássuk be, az átlagos emberekből ritkán lesznek sztárok. Olyanok meg végképp nem, akiknek a mítosza majd 200 év után is töretlenül fennmaradt. Miklya Luzsányi Mónika a Móra Kiadó által megjelentetett Rajongói Kézikönyvben Petőfi személyét igyekszik közel hozni a fiatalokhoz. Az infografikus kiadványban a mai tizenévesekhez közel álló stílusban a költő személyiségmorzsáiból igyekszik képet alkotni. Nem könnyű feladat, hiszen Petőfiről egyenesen Petőfitől tudunk meg a legtöbbet, és ő hajlamos volt a túlzásokra minden tekintetben. Ez a lánglelkű forradalmárokra jellemző nagyvonalú információkezelés és a kortársak hozzáadott tudása is sokféle szűrőn ment keresztül, hiszen a költővel nehéz volt jóban lenni. Csak az igazán kitartóak és türelmesek maradtak meg őszinte hívének, mint pl. Arany János. Így utókornak csak egy feltételezésekkel, túlzásokkal, és ferdítésekkel telitűzdelt kép jutott. Az viszont legendává lett. Ebből a könyvből sokféle apró dolgot megtudhatunk a szabadságharc első tollnokáról. Jót és kevésbé jót egyaránt.

A különböző információcsoportokat külön rendezte a szerző, minden terület 2-2- oldalt kapott. Ezek a blokkok eltérő stílusúak, jól elkülönülnek. Van, amelyik Petőfi gyerekkoráról szól, van amelyik a katonaéveiről, de olyan is, amelyik Szendrey Júliáról. Az átadott információk érdekes tényeket és feltételezéseket ragadnak ki a költő életéből és korából. Megtudhatjuk milyen lehetett a Pilvax kávéház és hogy nézett ki az Attila, olvashatunk a Petőfi márkanévről, és tölthetünk ki személyiség-tesztet is. A könyv tényleg egy rajongói kézikönyv (engem leginkább az Ifjúsági Magazinok hajdanvolt világára emlékeztet, hiányoltam is az olvasói leveleket), de semmiképpen sem életrajz. Nekem nagyon tetszett, ahogy a versekre utalt a szerző, kaptam is az alkalmon és néhány rég olvasott verset újra felidéztem.

Érdekes, néhol vicces és figyelemfelkeltő a kötet, de semmiképpen sem fest teljes képet.

Vélhetően nem is lehet, és nem is biztos, hogy szükséges. Petőfi a költészetében él, minden más csak reklámfogás. Azt azonban biztosra veszem, hogy értékelné a rajongást.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 80.
llusztrálta: Oravecz Gergely

Fülszöveg:

A gazdagon illusztrált könyv célja, hogy a kétszáz éve született költőt új megvilágításba helyezze. Miklya Mónika pedagógus alapos kutatómunkája után oly' módon rendszerezte a szakirodalmat, hogy az 9 éves kortól egészen a 99-ig mindenki számára izgalmas olvasmány legyen. A kézikönyvből megismerhetjük Petőfi Sándor kalandos életútját és azt az izgalmas korszakot, amelyben élt, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharcra, de a kor nőalakjai is fontos szerepet kapnak. A könyv ideális lehet az iskolai tananyagot kiegészítő olvasmánynak is.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Mia Sosa A ​legrosszabb esküvői tanú

Végre itt a nyár, és vele ezernyi érzés, és hangulat. Ilyenkor ízek költöznek a nyelvemre, szinte hallom a görög tavernákból kiáramló zenét, érzem az olasz teraszokon áramló oregano és bazsalikom illatot, és orromban van a tenger sós illata. Helyek ahol már jártam, és helyek ahol sohasem, de mégis a könyvek megidézik nekem. Különleges olvasmányok, amiket igazán csak a kánikulában jó olvasni, amik a maguk egyszerűségében sokkal többek annál amik. Rövid, könnyed nyári történetek egy ismertelen világ ígéretével.

Mia Sosa egy igazi spanyol hangulatú romantikus regénnyel jelent meg idén a hazai könyvpiacon. A borító nagy kékségét ugyan nem értem, a grafika viszont tökéletesen illeszkedik a sztorihoz. Szeretem a Kossuth kiadó újszerű törekvését arra, hogy a haza pályán eddig ismeretlen, friss hangú könnyed romantikus történeteket jelentet meg. Érdemes lenne ehhez egy sorozati arculatot is rendelniük.

A regény egy vagány, temperamentumos brazil amiga-ról szól, aki egyedül, önerőből építi fel az esküvőszervező vállalkozását, miközben őt a vőlegénye az oltár előtt hagyta magára. Ebben a helyzetben nehéz önazonosságot találnia, hiszen ami vele történt az rácáfol arra amit képvisel. Azaz a „Boldogan éltek amíg…” befejezés kútba esése nem éppen jó cégér egy esküvőszervezőnek. Ezért amikor egy nagy, anyagi és szakmai megbecsüléssel járó projekt új kihívásokkal állítja szembe, és a volt vőlegényének az öccsével kell együtt dolgoznia, váratlan és bonyolult helyzetekbe sodorja önmagát. Max a volt esküvői tanú, pedig erőn felett kompenzálja hajdani bűneit, miközben egyre mélyebbre merül a népes brazil család keltette örvényekbe.

Az egész szituáció vicces, és fordulatokkal teli. A két főszereplő látszólag teljesen különböző személyiség, más a hátterük, anyagi helyzetük, baráti körük, mégis szinte az első perctől működik köztük a kémia. Ezzel együtt is küzdeniük kell a boldogságért, sőt nehezítő körülményként ott a testvér aki valaha vőlegény volt. Ez nemcsak egy múltbéli konfliktus, hanem egy erkölcsi probléma is, ami egészen közel hozza „A felebarátod feleségét ne kívánd” Krisztusi parancsolatot.

Lina barátai és családja külön figyelmet érdemelnek. Egy matriarchális rendszerben működnek, ahol az anya és nagynénik működtetik tulajdonképpen a vállalkozást, és a családot is, a női szerepek egészen mások, mint az európai kultúrában. Egészen sokat lehet tőlük tanulni elfogadásról, befogadásról, rendszerszemléletről, és megbocsátásról is. Emellett pedig ott van még Lina baráti köre ami hát… szegény Max, és szegény férfiak akiket az útjukba sodor a szél. A három temperamentumos menyecskével szemben azért fel kell vennie a kesztyűt a pasiknak. Max időnként tesze-toszának tűnik, de az, hogy kívülállóként a brazil pereputtyban megpróbálja megtalálni a helyét már önmagában is komoly feladat.

Az írónő remekül teremti meg a brazil-amerikai atmoszférát. A bemutatkozásban olvasható is, hogy személyes élményekből merít, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy komplett csomagban kapjuk a másodgenerációs bevándorló család mindennapjainak pontos bemutatását. Környezettől a családi kapcsolatokon át a spanyolos temperamentumig. Még a karneváli hangulat is visszaköszönt nyomokban, emiatt egy igazán vidám, nyári olvasmány kerekedett a történetből.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Medgyesy-Töreky Flóra

Fülszöveg:

OLTÁRI ​SZÍVEK
Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről.
Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt…
Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte.
Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

 Nagyon nehéz nekem ezt a regényt nem nekrológként olvasni, és tisztán csak a tartalmát értékelni. Böszörményi Gyula írásait régről kedveltem. A „Gergő” sorozatot először körülbelül 15 éve olvastam, és onnéttól gyűjtögetem, őrizgetem a műveit. Egy szerencsés baráti kapcsolatnak köszönhetően pont a Gergő sorozatom legtöbb példánya dedikált, személyes üzenetekkel ellátott. Sok baráti anekdota, kihagyott találkozási lehetőség és elolvasott regény van mögöttünk.Az Ambrózy-sorozat utolsó részét nagyon sokára kezdtem el. Pakolgattam, mert az elején sok lemaradásom volt, aztán meg azért meg Böszörményi Gyula elment, és nem tudtam nekifogni. Mostanra szedtem össze magam, de még így is csak botladoztam a sorok között.

Az Ambrózy-báró sorozat nekem nem volt egyenletesen érdekes. Az első három kötet abszolút felívelő pályán volt, ez a történet, a fordulatait tekintve inkább lejtmenet, de csak önmagához képest. Ha a könyvpiacon megjelent egyéb könyvekhez hasonlítom, még így is a felső polcon van a helye. A szöveg elképesztően igényes. Használja a korabeli szófordulatokat (és magyarázza is a legtöbbet), gördülékeny, jó a ritmusa. A történetmesélés E/1-es, és van ugyan egy-két nézőpont kilépés, de még ez sem volt igazán zavaró.

A szereplők kifejezetten kedvesek a szívemnek, nem is tudom eldönteni, hogy Richárdot bírom jobban, vagy Márikát. Mili mint narrátor nekem most picit háttérbe szorult (lehet, hogy éppen azért, mert ő a narrátor.) Tudom, hogy ez nem egy történelmi romantikus sorozat, de azért egy kicsit több házastársi érzelem azért elfért volna. Gyakran éreztem úgy, hogy Mili inkább egy a cselédségből, mintsem a báró megbecsült házastársa. Richárd jelleme nyilván olyan, amilyen, de ezzel együtt is mutathatott volna több érzelmet.

Maga a bűncselekmény érdekes volt, de nem igazán izgalmas. Vagy legalábbis nem tudtam bevonódni. Ugyan az elejétől lehetett tudni ki az elkövető (vagy legalábbis azt, hogy hol kell keresni), az indítékok nem voltak igazán tiszták. Mondjuk a végére sem lettek azok, de teljesen más okból.

Szerettem ezt a részt is, mert elválaszthatatlan a Böszörményi életműtől, de nem szerettem annyira, mint más írását. Jó lett volna abban maradnunk, hogy lesz ennél jobb is, de végül ez nem sikerült.

Kedves Gyula, köszönöm, hogy annyi élményt adtál! Remélem, a történeteid sok generációt elkísérnek. Sokkal többet élsz általuk, mint amennyi a valóságban megadatott.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 270.

Fülszöveg:

Az ​utolsó Ambrózyd

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!
Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Peter Wohlleben: Ha ​a fák lélegzethez jutnának

Peter Wohllebenről nagyon sok jót hallottam már. A könyvtárban folyamatosan keresik a könyveit, de én még nem olvastam tőle. Valószínűleg nem is ezzel kellett volna kezdenem, de ez most így sikerült. Mindenesetre a „Fák titkos életét” is beszereztem szerencsére, így fel tudok némiképp zárkózni.

Mert mindenképpen fel fogok.

Sohasem hittem, hogy ennyi mindent tanulhatok még és, hogy ennyire „jó fejek” a fák. Régóta rajongója vagyok az erdőknek. Szeretem a hűvös neszezésüket, a fák közötti levegő csendjét, az itt-ott felbukkanó csodákat. Tudok a mikro életközösségekről, a gomba lelőhelyekről, a lombkorona szintekről. Csodálom a fák végtelen nyugalmát és türelmét. Mégsem gondoltam soha arra, hogy ennél is több lehet. Hiszen már így is elképesztő, amit a fák tesznek a világért. Az hogy képesek „gondolkodni”, tanulni és kommunikálni egy olyan perspektíva, amit sohasem vettem számításba.

Wohlleben fantasztikusan mesél erről a sokat látott, mégis kevéssé ismert világról. Hihetetlen tudással és szeretettel mutatja be a Németországi, az Eifel-hegységben élő fákat. Gesztenyétől a bükkig, egy tölgytől az erdőgazdálkodásig sok nézőpontból futtatja le a növényvilág óriásainak csodáját. Elképesztő ahogy a klímaváltozással felveszik a harcot, és az is, ahogy, - tulajdonképpen sokszor nem is szándékosan - keresztbe teszünk nekik. Rendkívül érdekes volt egy szakértő szemüvegén keresztül újra átgondolni azt, amit a környezetvédelem oldaláról szinte naponta hallunk. Azt, amiben hiszünk, és azt amit tanítanak nekünk. hogy a gazdálkodás és védelem hatékonysága valóban eléri el a kívánt hatást, és vajon inkább ártunk-e mint segítünk?

A könyv hármas tagolású. Az első részben a fák alkalmazkodóképességéről és a fejlett hálózataikról esik szó, illetve tulajdonképen arról, hogy hogyan kezelik a növények a változásokat. Alaposan, példáról példára veszi végig a német erdész a megfigyeléseket, a saját észrevételei mellett kutatásokat is hoz, egészen pontos képet rajzolva arról, hogyan próbálnak a fák a lehető legteljesebb életet élni a körülményeik ellenére is, közösségben összedolgozva. A második rész az ember okozta károkról és a beavatkozás módjainak negatív hatásairól szól. Számba veszi az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás hibáit, a zöld kampányok lényegét, és a mindenből is hasznot húzó emberi tevékenység károkozását. Szókimondó és elgondolkodtató.

Az utolsó fejezet inkább a jövőről szól. Wolhlleben alapvetően sokkal optimistább mint én. Reméljük neki lesz igaza. Ez előtt a könyv előtt az mondtam volna, hogy ültetni, ültetni, ültetni, most inkább azt mondom: békén hagyni! A fák majd megoldják azt amit mi elszúrtunk, ha hagyjuk nekik.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 288.

Fülszöveg:

„Ha ​hagyjuk, az erdő mindenhol gyorsan visszatér, és megerősödik. Csupán fel kellene ismernünk, hogy mi, emberek nem tudunk erdőt csinálni, legfeljebb ültetvényeket.”

A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén „nevelni” is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.

Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal.

A könyv megváráolható itt: Libri

Holden Rose: Tükörvándor

Csípem Holden Rose „Lapozz és Parázz!” sorozatát. Sok érdeme van, - érdekes, fordulatos, könnyen olvasható –de a legnagyobb az, hogy főként a kamasz fiúkat szólítja meg, mint a lányokat Még mindig kevés fiús könyv van (nyilván nagyon kevés fiú olvasó is), olyan pedig végképp kevés, ami sorozat létére változatos is. Az első rész, szellemes, a második űrlényes, ez pedig a párhuzamos idősíkokról szól, és egy picit az időutazásról is.

A könyv külseje illik a sorozathoz, bár nekem ez most kevésbé figyelemfelkeltő, mint a többi rész. A színvilága sem kifejezetten az enyém, de ez igazából nem befolyásolja a történet élvezeti értékét. (Azért ha lehet legközelebb egy napsárga kötet jöjjön! )

A regény helyszíne szokás szerint a kitalált Farango szigete, a főszereplő pedig ezúttal egy kamaszlány, Frida Gabriella Hammond. Talán ez meglepő az első két kötet után, de Frida igazából nem egy lányos lány, sőt, valahogy az egész sorozatban nem különülnek el élesen a nemek. Holden Rose megoldotta, hogy a különbségek helyett inkább a hasonlóságokra épített, így cseppet sem számít a történet szempontjából az, hogy fiú vagy lány a főszereplője. Nincsenek lányos kiszólások, vagy lányos értékrend, az öltözködésről is maximum csak érdekességképpen esik szó. Ez lényeges, hiszen ebben a korban nem feltétlenül kedvelik még a fiúk a lányokat (hogy finoman szóljak.)

Frida egy nagy családban élő átlagos kamaszlány, átlagos problémákkal, és egy kevésbé átlagos tengerész apukával, aki a regény kezdetén épp eltűnt a tengeren. Bármennyire is érdekes felütés lehetne, Frida történetének mégsem ez adja az apropót, hanem egy különös amulett és egy véletlen baleset. Minden szándékosságot elkerülve, Frida a balszerencse különös sorozatának folyományaként találja magát egy párhuzamos világban, ahol minden nagyon hasonló, de mégis eltérő. Ez így önmagában is érdekes lenne, de gy Holden Rose regényről beszélünk, így tulajdonképpen a kaland után kezd minden egy kicsit megőrülni. Frida világból világba lép, időnként időben és korban is tovalibben, végül már csak néhány szereplő marad állandó a kalandokban. Meg a tükör és az amulett.

Izgalmas még elképzelni is, hogy léteznek velünk párhuzamos világok, hát még átélni! Szerintem mindenki elgondolkodott már azon, hogy mi lenne ha más családja lenne, az ellenségeiből barátok válnának, vagy fordítva, gazdag, vagy épp szegény lenne. Nos itt minden ilyen ötlet meg is valósul (majdnem), miközben botladozva lépdel előre a főhős vélhetően a kiindulási pont felé. Mert bármilyen izgalmas is az utazás, Frida igazán csak hazajutni szeretne.

Szeretem a „Lapozz és parázz” könyvek dinamikáját. Egy pillanatig sem unalmas, sodró lendületű történetek, teljesen jók arra, hogy magával ragadjanak egy, a számítógépes játékok világában felnövő kamaszt. Nincs túlbonyolítva és túlmesélve a történet, sőt néhol kicsit több körítés igazán jól is esett volna. Kíváncsi lettem néhány mozzanatra még, érdekelt, hogy a háttérben mi miért történt, de végül is értem, hogy a célközönség nálam vélhetően kevésbé aprólékos.

Remek ez a sorozat. Igazi vidám kikapcsolódás, miközben azért olyan fontos témákat is érint, mint a család, a barátság, a hűség és a szabadság. Érdemes egy óvatlan pillanatban belenyomni egy mit sem sejtő kamasz kezébe, hátha magával viszi őt is egy páratlan és különleges utazásra.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 192

Fülszöveg:

Azért kezdek bele ebbe a naplóba, mert nem tudom, milyen őrült világba kerülök legközelebb. Szeretném, ha később visszakereshetném az eseményeket és azok sorrendjét, mert bevallom, kissé összezavarodtam. Ami biztos: én Frida Gabriella Hammond vagyok, tizenkét éves, és Farango szigetén születtem. Ennyi.
A többi teljes homály. A tükör miatt az.
Most pedig leírom, mi az a tükör, és hogyan tette tönkre az életem.
A Lapozz és Parázz!-sorozat legújabb kötetének története ezúttal párhuzamos világokban játszódik.

Ez nem egy ártatlan látogatás volt. Hanem egy invázió.

A könyv megvásárolható itt: Móra Kiadó

Jill Murphy: A ​botcsinálta boszi visszatér (Botcsinálta boszi 2.)

1974-ben jelent meg először a Botcsinálta boszi sorozat Angliában. Az eközben eltelt időben annyira népszerű tudott maradni, hogy 2017-ben tévésorozat készült a kamaszregényből. Sokat elmond ez a regényről, ami Magyarországon a Móra Kiadó gondozásában jelent meg, először 2023-ben.

Bár a sorozatról azt tartják, (sőt J. K. Rowling egyszer említette is), hogy a Harry Potter sorozat egyik ihletője volt, érdemes tudni róla, hogy fiatalabb olvasóknak ajánlott, sokkal egyszerűbb, rövidebb történet, nagy összefüggések nélkül. A szöveg nagy betűs, könnyen olvasható, kevés bonyolult szót tartalmaz, emiatt tökéletes választás lehet kezdő olvasmánynak.

Nekem az első rész nagyon tetszett, nem volt igazán kérdés, hogy érdekel-e a folytatás. Ráadásul voltam olyan szerencsés, hogy szinte azonnal tudtam folytatni, így a regény hangulata még nem oszlott el teljesen, könnyen visszahelyezkedtem a történetbe.

A zordon bércek közt álló, pókháló lepte Boszorkányakadémia egy kicsit sötét hangulatot áraszt, de lakói egytől egyik vidám és leleményes tizenévesek. A rendet elsősorban a nevében és megjelenésben is seprűnyélhez hasonlatos igazgatóhelyettes igyekszik fenntartani több-kevesebb sikerrel.

A második kötet pár hónappal az első után folytatódik. Visszatér a kis kétbalkezes varázsló lány Szerényi Mildred, sőt a teljes boszorkányakadémiai kompánia, élükön Cirók Kisasszonnyal. A szereplők külön egyéniségek, viccesek és nagyon életszerűek. Azt az egyet sajnáltam, hogy egyetlen fiú vagy férfi sem kap szerepet a könyvben.

A történet szerint Kotkot kisasszony megbízásából Mildred kapja a megtisztelő feladatot, hogy a nála is esetlenebbnek tűnő, új osztálytársukat, Árnyas Enidet segítse a beilleszkedésben. Ezt persze a legjobb barátnője Maud meglehetősen sérelmezi, ráadásul Enid nem is tűnik egy jó barátnőalapanyagnak. A kis boszilánynak azonban kevés választása van, Cirok Kisasszony éles tekintete előtt, kénytelen lesz Enid mellé állni, hogy megmentse önmagát az eltanácsolástól. Aztán, ahogy az lenni szokott, minden balul üt ki, és a boszorkányakadémián nemcsak a különös tantárgyakról tanulnak a lányok, hanem a barátságról és a megbocsátásról is.

A kisboszi sorozat amilyen régi, olyan friss hangú, kedves történeteket tartalmaz. Kicsit Harry Potter hangulatú, kicsit lányregény, de mindenképpen egy nagyon bájos boszorkamese.
A lányok épp olyan hebehurgyák, és idétlenek, mint a mai kamaszok, a regény nyelvezete pedig teljesen időtálló.
A rajzok ismét a szerző Jill Murphy kreativitását dicsérik, nekem a sértődött Maud a személyes kedvencem.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 96.
Fordította: Magyari Andrea

Fülszöveg:

Alig kezdődött meg az új tanév Kotkot kisasszony Boszorkányakadémiáján, Szerényi Mildred megint nyakig ül a bajban. Pedig nagyon igyekszik, de szerencsétlenségére Cirok kisasszony épp az ő gondjaira bízza az új tanulót, Enidet. Ám a lány bizony egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik… Vajon Mildred meg tud szabadulni az örök bajkeverő szerepétől?

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Clara Dupont-Monod: Egy ​közülünk

Örömmel fedeztem fel a könyvet a General Press Könyvkiadó tavaszi kínálatában, bár őszintén szólva kevés fogalmam volt a történetről, a külseje viszont azonnal megnyert magának. Színvilágában és a jelképeinek tükrében is csodálatos a borító. A könyv amúgy meglepően kicsi, és szépen, levegősen tagolt, ami mindenképpen előnye, öröm a szemnek követni a kényelmesen tágas és nagybetűs sorokat.

Az írásmód nagyon különleges. Az elején elgondolkodtam rajta, miért haladok nehezebben, mint szoktam, mire rájöttem, hogy nincs párbeszéd a könyvben. Maga a narráció is érdekes, mert a tanya kövei mesélik el a történetet, három különböző fókuszon keresztül, néhol mindent tudva, máskor távoli E/3-ban, kihangsúlyozva, hogy ők a tanyán túl nem láthatnak. Ez a váltakozó narráció, és a testérzetek hiánya elméletben eltávolítaná az olvasótól a szereplőket, ugyanakkor annyira érzelmes az egész, hogy lehetetlen kívül maradni rajta.

A történet alapja az, hogy egy hagyományos francia hegyvidéki tanyán élő, jól funkcionáló négytagú családba megérkezik egy beteg gyermek. Ugyan szabálytalannak mondják, de annyi fogyatékkal küzd, hogy csupán pár évnyi életet jósolnak neki. A kicsit puritán, nekem inkább sváb gyökerűnek tűnő szülők érzéseibe, gondolataiba nem igazán látunk bele, testvérekébe viszont nagyon pontosan. Az érzékeny nagyfiú teljesen alárendeli magát a gyermek gondozásának, terheket vesz le a szüleiről, és valódi szeretettel fordul a kistestvére felé. Ugyan már ez is torokszorító volt, de igazán a középső lány ríkatott meg. Egy csodás, dühös lázadó kamasz, tulajdonképpen magát neveli fel, némi külső segítséggel. A harmadik rész pedig a későn született, negyedik testvér történetét meséli el.

Nagyon egyedi, érdekes volt a téma, talán még sohasem olvastam hasonlót. Ennek ellenére meggyötört. Összeszorongatta a szívemet, és nagyon sok gondolkodnivalót adott a későbbiekre.

Ugyanakkor egy nagyon izgalmas irodalmi kísérlet is ez a könyv, a narráció hűvös távolságtartásával, és a gondosan megválogatott szavakkal, amik mégis megteremtik a közelséget, és az érzelmi ívet. Fájdalmas, nehéz, de ugyanakkor teli van reménnyel, és az élet kibomló csodájával. Mindenkinek érdemes elolvasni, legalább egyszer.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 200.

Fordította: Molnár Zsófia

Fülszöveg:

A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Pamela Butchart: Űrlény ​lett a tanárnőm!

Pamela Butchart Izzy sorozatát a Móra Kiadó hozta el hozzánk, és milyen jól tette. Megnéztem az angolul megjelent köteteket, képi és színvilágában, valamint a címében mindegyik hasonlít a sorozatindító részhez. Elsőre ránézésre is egy vidám, színes, bolondos ifjúsági regényt sejtet a borító, amit aztán a törzsszöveg alá is támaszt.

A meglehetősen különös cím mögött, egy ízig-vérig eredeti kamaszregény bujkál. A megjelenésében is a tartalomhoz igazodó könyvecske, vidám rajzokkal, és elképesztően kamasznyelvezetű történettel, igazi csemege az önállóan olvasó célközönségnek.

Pamela Butchart az Izzy sorozattal lépett be Magyarországra, bár a moly tanúsága szerint van más gyerekkönyve is. Nekem biztosan összeforrt Izzyvel az írónő neve, mert ennyire élethű nyolc éves narrációt én még nem hallottam (olvastam.) Izzy, a regény főszereplője maga meséli el különös történét az űrlényekkel, és persze a barátaival Zack-kel, Jodival és Maise-vel. Haláli stílusban, egy kiskamasz összes bölcsességével, éleslátásával, és meggyőződésével. Szenzációsak ahogy levonják a következtetéseket, felderítik az okokat és okozatokat, és megoldásokat keresnek arra, ami nem is biztos, hogy probléma.

A történet szerint, az általában gonosz és matematikaimádó, valóban csak meglehetősen merev és szigorú osztályfőnök Miss Jones egyik napról a másikra elkezd nagyon furcsán viselkedni. Nem kér házifeladatot, könnyű órákat tart, nem szid le senkit, sőt mosolyog! Feltűnő, hogy egy furcsa rózsaszín mackót hord magánál, ráadásul ebből a mackóból több is van, amik véletlenszerűen felbukkannak az iskolában dolgozó felnőtteknél. Teljesen egyértelmű tehát, hogy az iskolát űrlények szállták meg, és csak Izzy és hősies társai menthetik meg a világot egy megszállástól.

Annál is inkább, mert a szülők természetesen nem hisznek nekik, így teljesen magukra maradnak a problémával.

Roppant szórakoztató, helyes és gyorsan olvasható regény amiben, a legjobban a kamaszagy rejtelmeit élveztem. A szerző egyedi stílusában, E/1-ben kamasznyelven elmesélve, nagyon jól bemutatja a 8 évesek gondolkodásmódját, beszédstílusát, érzéseit. Érintőlegesen ugyan, de mesél az elvált szülők gyermekeiről, az iskolai kiközösítésről, a fóbiákról, a gyerekek felnőttekhez való viszonyáról, és úgy általában a világról. Nagyon szerettem az egyedi látásmódot, és a humoros történetet is. Rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra, mert üdítően hatott a szürke hétköznapokban ez a vidám, színes könyv.

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 176.

Fordította: Magyari Andrea

Fülszöveg: 

Miss Jones nagyon furán viselkedik: borzasztóan kedves mindenkivel, fejsimiket és édességet osztogat, matekozás helyett pedig táncra perdül az osztállyal. Hogy mi ebben a fura? Miss Jones eddig imádta a matekot, és utálta a gyerekeket – Maise Millert majdnem hangosan kinevette, mikor az hintázott a székével és elesett.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Stefanie Hohn: Bloomsbury ​szerelmesei

Virginia Woolf nekem kimaradt. Nagyjából tudok a munkásságáról, de valahogy sohasem vonzott be annyira egyetlen fülszöveg, vagy tartalmi leírás sem, hogy nekiüljek valamelyik regényének. Amikor megjelent a Kossuth Kiadó "Bloomsbury szerelmesei" című könyve, arra gondoltam, hogy a könnyebbik végéről fogom meg a témát. Először olvasok róla, és ha betalál, olvasok tőle.

A fehér borító nekem általában a  tisztaságot, ártatlanságot idézi, és itt szerintem teljesen illeszkedett is a témához, épp úgy, ahogy  a londoni utcarajz is. Virginiáról pedig egy különösen jó képet sikerült a borítóra varázsolni.  Így még el is hiszi az olvasó, hogy különleges szépségnek számított ez a negyvenéves korára szinte betegesen sovány, hosszúkás arcú, beesett szemű nő.

De ne szaladjunk előre, hiszen a könyv sem teszi. Csupán egy egészen rövid időszakot, mindössze 6 évet ragad meg a történet, a Stephens családfő halálától az első Virginia Stephens (Woolf) regény megszületéséig.

Az első, ami megragadott ebben a regényben az a 1900-as évek első évtizedének csodálatosan megidézett atmoszférája volt. A világ érezhetően, sőt, láthatóan változott. Lassan eltűntek a főúri társadalmi szabályok, teret nyert a polgárosodás, és ezzel együtt megjött a nők hangja is. Az addig zárt társadalmi rendszerbe teret követeltek maguknak az elnyomott rétegek. A mai napig problémát jelentő kirekesztettség elleni első küzdelmeknek lehetünk tanúi. Először vesznek tevékenyen részt nők művészeti körökben, először játhatnak magasabb iskolákba, először fogalmazzák meg a homoszexuálisok, hogy joguk van másnak lenni, és először kerül szóba a „feketék” joga  a parlamentbe. Friss, izgalmas szelek fújnak az áporodott levegőjű Londonban, és az olvasó szinte magába szívja a megújulást. A komor, magas épületekben a régi sötét színű tapétát felváltja a világos színű falfestés, a szalonajtók nők és férfiak számára egyaránt kinyílnak, és a dohos kastélyokban a régi tulajdonosokat felváltják az új körök művelt és gazdag képviselői. Ebben a zsibongó, izgalmas világban keresik helyüket a Stephens család elnyomott művészlelkei.

1903 december utolsó napján, apjuk halálát várva Vanessa, Virgina, Thoby és Aidan Stephens leginkább csak menekülne a fojtogató, sőt néhol bántalmazó légkörű családi kastélyból, rangidős féltestvéreik George és Gerard Duckworth szándékai ellenére. A karakán Vanessának köszönhetően aztán a négy testvér közösen alakít ki egy otthont a londoni Bloomsburryben, ami idővel a művészetért rajongó ifjak találkozóhelyeként válik ismertté.

Miközben a testvérek felfedezik saját tehetségüket és lehetőségeiket, az érzékeny, törékeny Virginia nehezen talál kapaszkodót. A halál, a gyász és  a betegség sötét árnyként kíséri, depressziója el-eluralkodik, zavarja tanulatlansága. Az idő azonban vele is halad. A testvéri kapcsolatok lassan megváltoznak, új barátságok szövődnek, és csütörtök esténként élén társaság jön össze, aminek eredményként hamarosan megalakul a mai napig ismert Bloomsburry Klub.

A könyv levelezések önéletrajzok és fennmaradt dokumentumok alapján rekonstruálja Virginia rövid életének egy meghatározó szakaszát. Finom, érzékletes, és könnyen megérthető. Tulajdonképpen maga Virginia és az öngyilkosságához vezető betegsége is egészen szépen kirajzolódik már ebben a korai időszakban.

A szerző nagyon jól ragadta meg az írónő alakját, ellenben a Bloomsburry Klubról elég keveset mesél. Illetve a tagokról igen, de nehéz pontosan megállapítani, hogy mitől vált híressé a művészeti klub, mit alkottak a tagjai (Virginián kívül), és miért lett meghatározó a korabeli művészeti életben. Vanessa alakja nekem egyáltalán nem kedves, viszont nyíltsága és közvetlensége elengedhetetlen volt a főként, festőkből, írókból és műkritikusokból álló társaság létrejöttéhez és működéséhez. Keveset tudtunk meg Thoby munkásságáról, és ami nekem a legfájdalmasabb volt, Leonard Woolf alakjai is távoli maradt. Ettől függetlenül nagyon jó könyv. Élvezetes olvasmány, remek információforrás, és teljesen közel vitt egy egészen különleges nőhöz.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 512.

Fordította: Balogh-Auer Zita

Fülszöveg:

„Aki megfoszt az álmainktól, az életünktől foszt meg.”
– Virginia Woolf

London, 1903. Míg nővére, Vanessa művészetet készül tanulni, a páratlanul intelligens Virginia egyetlen dolgot akar: írni, méghozzá új, a modern világra szabott módon. A testvéreivel alapított Bloomsbury-kör hamarosan a szellemi szabadság és inspiráció fellegvárává válik. A korabeli társadalom azonban nem biztosítja a szabad élet lehetőségét a hajadon nők számára, és Virginiától elvárják, hogy férjet találjon magának.
Az irodalmi modernizmus és a nőmozgalom ikonikus alakjáról, Virginia Woolfról szóló regény legalább annyira lebilincselő, mint amennyire felkavaró.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó