Clara Dupont-Monod: Egy ​közülünk

Örömmel fedeztem fel a könyvet a General Press Könyvkiadó tavaszi kínálatában, bár őszintén szólva kevés fogalmam volt a történetről, a külseje viszont azonnal megnyert magának. Színvilágában és a jelképeinek tükrében is csodálatos a borító. A könyv amúgy meglepően kicsi, és szépen, levegősen tagolt, ami mindenképpen előnye, öröm a szemnek követni a kényelmesen tágas és nagybetűs sorokat.

Az írásmód nagyon különleges. Az elején elgondolkodtam rajta, miért haladok nehezebben, mint szoktam, mire rájöttem, hogy nincs párbeszéd a könyvben. Maga a narráció is érdekes, mert a tanya kövei mesélik el a történetet, három különböző fókuszon keresztül, néhol mindent tudva, máskor távoli E/3-ban, kihangsúlyozva, hogy ők a tanyán túl nem láthatnak. Ez a váltakozó narráció, és a testérzetek hiánya elméletben eltávolítaná az olvasótól a szereplőket, ugyanakkor annyira érzelmes az egész, hogy lehetetlen kívül maradni rajta.

A történet alapja az, hogy egy hagyományos francia hegyvidéki tanyán élő, jól funkcionáló négytagú családba megérkezik egy beteg gyermek. Ugyan szabálytalannak mondják, de annyi fogyatékkal küzd, hogy csupán pár évnyi életet jósolnak neki. A kicsit puritán, nekem inkább sváb gyökerűnek tűnő szülők érzéseibe, gondolataiba nem igazán látunk bele, testvérekébe viszont nagyon pontosan. Az érzékeny nagyfiú teljesen alárendeli magát a gyermek gondozásának, terheket vesz le a szüleiről, és valódi szeretettel fordul a kistestvére felé. Ugyan már ez is torokszorító volt, de igazán a középső lány ríkatott meg. Egy csodás, dühös lázadó kamasz, tulajdonképpen magát neveli fel, némi külső segítséggel. A harmadik rész pedig a későn született, negyedik testvér történetét meséli el.

Nagyon egyedi, érdekes volt a téma, talán még sohasem olvastam hasonlót. Ennek ellenére meggyötört. Összeszorongatta a szívemet, és nagyon sok gondolkodnivalót adott a későbbiekre.

Ugyanakkor egy nagyon izgalmas irodalmi kísérlet is ez a könyv, a narráció hűvös távolságtartásával, és a gondosan megválogatott szavakkal, amik mégis megteremtik a közelséget, és az érzelmi ívet. Fájdalmas, nehéz, de ugyanakkor teli van reménnyel, és az élet kibomló csodájával. Mindenkinek érdemes elolvasni, legalább egyszer.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 200.

Fordította: Molnár Zsófia

Fülszöveg:

A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó