Stefanie Hohn: Bloomsbury ​szerelmesei

Virginia Woolf nekem kimaradt. Nagyjából tudok a munkásságáról, de valahogy sohasem vonzott be annyira egyetlen fülszöveg, vagy tartalmi leírás sem, hogy nekiüljek valamelyik regényének. Amikor megjelent a Kossuth Kiadó "Bloomsbury szerelmesei" című könyve, arra gondoltam, hogy a könnyebbik végéről fogom meg a témát. Először olvasok róla, és ha betalál, olvasok tőle.

A fehér borító nekem általában a  tisztaságot, ártatlanságot idézi, és itt szerintem teljesen illeszkedett is a témához, épp úgy, ahogy  a londoni utcarajz is. Virginiáról pedig egy különösen jó képet sikerült a borítóra varázsolni.  Így még el is hiszi az olvasó, hogy különleges szépségnek számított ez a negyvenéves korára szinte betegesen sovány, hosszúkás arcú, beesett szemű nő.

De ne szaladjunk előre, hiszen a könyv sem teszi. Csupán egy egészen rövid időszakot, mindössze 6 évet ragad meg a történet, a Stephens családfő halálától az első Virginia Stephens (Woolf) regény megszületéséig.

Az első, ami megragadott ebben a regényben az a 1900-as évek első évtizedének csodálatosan megidézett atmoszférája volt. A világ érezhetően, sőt, láthatóan változott. Lassan eltűntek a főúri társadalmi szabályok, teret nyert a polgárosodás, és ezzel együtt megjött a nők hangja is. Az addig zárt társadalmi rendszerbe teret követeltek maguknak az elnyomott rétegek. A mai napig problémát jelentő kirekesztettség elleni első küzdelmeknek lehetünk tanúi. Először vesznek tevékenyen részt nők művészeti körökben, először játhatnak magasabb iskolákba, először fogalmazzák meg a homoszexuálisok, hogy joguk van másnak lenni, és először kerül szóba a „feketék” joga  a parlamentbe. Friss, izgalmas szelek fújnak az áporodott levegőjű Londonban, és az olvasó szinte magába szívja a megújulást. A komor, magas épületekben a régi sötét színű tapétát felváltja a világos színű falfestés, a szalonajtók nők és férfiak számára egyaránt kinyílnak, és a dohos kastélyokban a régi tulajdonosokat felváltják az új körök művelt és gazdag képviselői. Ebben a zsibongó, izgalmas világban keresik helyüket a Stephens család elnyomott művészlelkei.

1903 december utolsó napján, apjuk halálát várva Vanessa, Virgina, Thoby és Aidan Stephens leginkább csak menekülne a fojtogató, sőt néhol bántalmazó légkörű családi kastélyból, rangidős féltestvéreik George és Gerard Duckworth szándékai ellenére. A karakán Vanessának köszönhetően aztán a négy testvér közösen alakít ki egy otthont a londoni Bloomsburryben, ami idővel a művészetért rajongó ifjak találkozóhelyeként válik ismertté.

Miközben a testvérek felfedezik saját tehetségüket és lehetőségeiket, az érzékeny, törékeny Virginia nehezen talál kapaszkodót. A halál, a gyász és  a betegség sötét árnyként kíséri, depressziója el-eluralkodik, zavarja tanulatlansága. Az idő azonban vele is halad. A testvéri kapcsolatok lassan megváltoznak, új barátságok szövődnek, és csütörtök esténként élén társaság jön össze, aminek eredményként hamarosan megalakul a mai napig ismert Bloomsburry Klub.

A könyv levelezések önéletrajzok és fennmaradt dokumentumok alapján rekonstruálja Virginia rövid életének egy meghatározó szakaszát. Finom, érzékletes, és könnyen megérthető. Tulajdonképpen maga Virginia és az öngyilkosságához vezető betegsége is egészen szépen kirajzolódik már ebben a korai időszakban.

A szerző nagyon jól ragadta meg az írónő alakját, ellenben a Bloomsburry Klubról elég keveset mesél. Illetve a tagokról igen, de nehéz pontosan megállapítani, hogy mitől vált híressé a művészeti klub, mit alkottak a tagjai (Virginián kívül), és miért lett meghatározó a korabeli művészeti életben. Vanessa alakja nekem egyáltalán nem kedves, viszont nyíltsága és közvetlensége elengedhetetlen volt a főként, festőkből, írókból és műkritikusokból álló társaság létrejöttéhez és működéséhez. Keveset tudtunk meg Thoby munkásságáról, és ami nekem a legfájdalmasabb volt, Leonard Woolf alakjai is távoli maradt. Ettől függetlenül nagyon jó könyv. Élvezetes olvasmány, remek információforrás, és teljesen közel vitt egy egészen különleges nőhöz.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 512.

Fordította: Balogh-Auer Zita

Fülszöveg:

„Aki megfoszt az álmainktól, az életünktől foszt meg.”
– Virginia Woolf

London, 1903. Míg nővére, Vanessa művészetet készül tanulni, a páratlanul intelligens Virginia egyetlen dolgot akar: írni, méghozzá új, a modern világra szabott módon. A testvéreivel alapított Bloomsbury-kör hamarosan a szellemi szabadság és inspiráció fellegvárává válik. A korabeli társadalom azonban nem biztosítja a szabad élet lehetőségét a hajadon nők számára, és Virginiától elvárják, hogy férjet találjon magának.
Az irodalmi modernizmus és a nőmozgalom ikonikus alakjáról, Virginia Woolfról szóló regény legalább annyira lebilincselő, mint amennyire felkavaró.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó