Elisabetta Gnone újabb Olga a
Papírlány könyvében Balicó visszatér, és vele együtt újra találkozhatunk
furcsa, kedves, különleges lakóival. Közben beköszönt a tél, és ahogy hó a
tájat, úgy fed be mindent a hideg, és az üresség érzése. Nemcsak a falu
lakóinak elhunyt szerettei vannak távol, de Minna is otthon van, így Olga és
Bruco kicsit magányosabb, kicsit szomorúbb. Ezek az idők új meséket, újabb,
másabb hangulatú történeteket hívnak elő. A kivágott erdő helyén üresség támad,
beköltözik az emberek szívébe, a mindennapokba, és megjelenik Jum, aki maga a
sötétség, és az ezerízű emberi könnyekkel oltja szomját.
A könyv főleg a bánatról, a hiányról és a magányról szól, de
a sorok mögött ugrásra készen ott lapul a fény, a remény, és a szeretet is. A
borongós hangulat miatt sokkal nehezebb olvasmány, is mint az első rész,
amelynek különleges, törékeny szépsége ebben a mesében nem bukkant fel, ahogy
Olga a papírlány sem, bár a sorozatcím erre engedett következtetni.
Jum történetei rövidek. Mindig választ adnak, egy-egy
szereplő lelkiállapotára, érzéseire, mégis a történetek nem kapcsolódnak igazán
össze. Az alapjuk ugyanaz, de a mesék nem állnak össze végül külön történetté.
Csupán a végén értettem meg, hogy ezúttal a fókusz , a valódi mese Balicóban
van. Az igazi kerek mese az ott lakók történetéből fűződik fel, és a sok apró
változás végül elhozza a fényt a faluba,
karácsony estére.
A könyv egyik legfontosabb tanulsága számomra, hogy az
üresség, a hiány félelmet szül, a félelem pedig erőszakhoz is vezethet. Hogy a
pletyka, a félrehallás elképesztően ostoba hullámokat vethet, és rettentően
kártékony.
Nagyon szerettem a megszelídülő karaktereket. A nagymama
megbocsátását, a pap türelmét, a révész kedvességét, de mindenekelőtt Arit, és
az első szerelem báját. Elizabetta Gnone nagyon jó az érzelmek bemutatásában,
és a karakterábrázolásban. Nincsenek tökéletes szereplők, még Olga sem az, de
az esendőségben ott van a lehetőség a hibák orvoslására, a megbánás, és az újrakezdés.
A "Jum" egy fontos, de komor mese. Remélem a következő rész
vidámabb lesz.
Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2019.
Oldalszám: 224.
Fordította: Dobosiné Rizmayer Rita
Fülszöveg:
Beköszöntött a tél, Balicót vastag hótakaró borítja, közeleg a karácsony. A falubeliek vacognak a mindent átható fagytól, ezért Olga meséivel próbálja felmelegíteni a szívüket. Van egy új története, amely a kivágott erdő helyén tátongó ürességből született. Ez az űr eszébe juttat valakit, akire hűséges kutyája, Valdo is emlékszik. Nem csoda, hiszen, aki egyszer találkozik Jummal, a sötétségből szőtt lénnyel, az többé nem felejti el őt.
Ennek az alaktalan, lomha lénynek nincs se keze, se lába. Öblös hangja egy feneketlen kút visszhangjához hasonlítható. Egész lénye maga a sötétség és az üresség. Az üresség, amely akkor támad bennünk, amikor elveszítünk valakit, aki, vagy ami nagyon kedves volt számunkra. Jumhoz több olyan történet is kapcsolódik, amitől sokan ódzkodnak. Pedig mindegyik történet egy-egy ajándék Olga részéről azok számára, akiknek szükségük van rá. Mert ezek a mesék vígasztalnak, felemelnek, egyszóval világosságot hoznak életünkbe.
A szerzőzől:
1965. április 13.-án Genovában született, és a Monferrato környéki dombok között lakik. A Walt Disney által kiadott női és gyereklapok igazgatója volt; 2001-ben megalkotta a cég számára a W.I.T.C.H. című képregénysorozatot, amely világsikert ért el. 2004-ben jelentette meg a népszerű Fairy Oak-saga első kötetét. Ez a sorozat ifjú olvasók millióinak szívét hódította meg világszerte.
Az utóbbi éveket az Olga, a papírlány írásával töltötte. Ez a meseregény- sorozat a történetmesélés fontosságáról szól, és hol viccesen, hol meghatóan beszél a törékenység, sebezhetőség, tökéletlenség témájáról. (forrás: https://mora.hu/alkoto/gnone-elisabetta)
No comments:
Post a Comment