Tavi Kata: Tagadj ​mindent!

Tavi Katával szemben vállaltan elfogult vagyok. Részben távoli munkatárs, részben pedig szerettem a Sulijegyzetek sorozatot. Emiatt nagyon vártam, hogy kezembe foghassam végre az új kötetét. Elöljáróban annyit, hogy engem a borítója nem talált meg, frászt kapok ennyi narancssárgától, de tagadhatatlanul romantikus kép a naplemente a Velencei tónál.

A főként tizenéveseknek szóló szerelmes történet helyszíne is a Velencei tó környéke, amely alig szerepel a hazai irodalomban. Örömmel tapasztaltam, hogy a cselekmény kiköltözött a fővárosból egy talán kevéssé ismert nyaralóövezetbe. A szerzőnek nagyon jól sikerült bemutatni a környék sajátosságait, a turistaforgalomra épülő időszakos vendéglátás és a közbiztonság kihívásait, a gyalogszerrel is könnyen elérhető távolságokat, és a fővároshoz közeli, mégis kissé elzárt települések elszigeteltségét.

A regény szóhasználata számomra meglepően a szlenges. Nem hibaként hozom, mert a tizenéves célközönség számára teljesen érthető, és valószínűleg sokkal közelebbi is, mint az irodalmi nyelvezet, és a főszereplők stílusához is jobban illeszkedik, de nekem már nehezebben csúszott, néhol meg is akasztott egy-egy kiszólás. Összességében azonban nem a nyelvezet bizonytalanított el.

A történet első 160-200 oldala minden jószándékom ellenére is untatott. Nagyon túl volt írva. A környezet alaposan és bőven be lett mutatva, minden érzés gondosan nagyító alá lett véve, végül már csak sóhajtottam a sokadik ki mit eszik, ki mit visel körön. Valahogy nem sikerült igazán jól megfogni a környezettanulmányt, mert sok apróság semmit nem tett hozzá a történethez, más fontosabb ügyek pedig bemutatás nélkül maradtak. Például: a történet végén Emma megállapítja, hogy rossz volt az osztályközösség, de alig öt főről tudunk az osztályban, említésszinten még +/-kettőről. Az iskola tanárai közül egy főt említenek, és az igazgatót. Az elejétől ismert tény, hogy meghalt  Emma anyukája, de nem tudjuk hogyan. A nagynénjéről kiderül, hogy mit olvas, mit visel és mit főz, de csak keveset tudunk az érzéseiről, stb. ..

A történet közepétől aztán, ahogy a cselekmény felpörög,  beszippantott a történet és aztán már nem volt időm fanyalogni rajta. Tempósan, gyorsan haladtam az olvasással, és a végére megkedveltem Konrádot, Emmát, és olvastam volna róluk még kicsit többet, kicsit mélyebben. .

Szeretem Tavi Kata írásaiban, hogy a szereplők valódiak. Vannak hibáik, a rossz döntéseik megmaradnak, nem tünteti fel őket tévedésként, nem menteget. Nincsenek túlidealizálva, mindegyikük pont olyannak tűnik, mint mi magunk is. Amellett, hogy lehet azonosulni velük el is dönthetjük, hogy a helyükben mi  mit tennénk, meddig mennénk el, mit tudnánk megbocsátani. Pont emiatt valahogy jobban részévé lehet válni a cselekménynek. (Én például nem tudtam egyetérteni Konrád döntéseivel, nehezen vettem Emma folytonos panaszkodását a családjára, és kifejezetten zavart, hogy a barátai mennyire nem állnak mellette és milyen könnyen elfordulnak tőle. Ugyanakkor be kell látni, hogy valóban ilyen az élet, minden más többnyire csak egy ideális világ eszményképe. )

A tökéletlen karakterek részben a fejlődés lehetőséget is magukban hordozzák, és itt erre sok példa adódott, másrészt módot adnak arra, hogy jobban megvizsgáljunk egy-egy helyzetet. Ha egyértelműen pozitív egy szereplő, többnyire csak elfogadjuk  a döntéseit, itt viszont sokkal jobban lehet háborogni szinte mindenkin, vagyis sokkal több érzelmet tud kiváltani a regény. Legalábbis velem ez történt.

Tény azonban, hogy ez a regény nem nekem szól. Talán most először fordult elő egy young adult történet olvasása közben, hogy úgy éreztem kiöregedtem belőle, hogy olyan dolgokkal találkoztam amivel „bezzeg az én időmben” nem. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy lassan el kell engednem a fiataloknak szóló könyveket. Mindenestre azt hiszem a középiskolások igazán szeretni fogják ezt a regényt, még ha én nem is tudtam maradéktalanul.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 428.

Fülszöveg:

Szeress ​azért, aki vagyok!
Váradi Emma tizenhét éves, és úgy érzi, nincs sem otthona, sem igazi családja. Rideg nagynénje és nagybátyja koloncként tekint rá, ráadásul az iskola mellett kénytelen dolgozni az éttermükben, nehogy kitegyék a házukból.
Bármit megtenne azért, hogy megtalálja távoli rokonait, akik végre szeretettel fordulnának felé. Egy kis lógás az iskolából és némi betörés cseppet sem tűnik nagy árnak. Csak éppen azzal nem számol, hogy Barabás Konrád, az eszméletlenül helyes, huszonkét éves rendőr tetten éri.
A fiú alkut ajánl Emmának: nem tartóztatja le, de más módszert kell választania, hogy rendbe tegye az életét.
Az út, amit Konrád javasol, sokkal ijesztőbb, mint betörni valahová, sőt, még Emma egykori legjobb barátnőjének bosszújánál is ijesztőbb. Ez az út elvezeti Emmát önmaga megismeréséhez. Ez az út randik és vonzalmak között vezet. Ez az út megmutatja, hogy a szeretetnek mennyi arca van. És ráébreszti Emmát, hogy ő sem tévedhetetlen. Ez az út segít Emmának megnyílni és felvállalni az érzéseit. Te mit tennél meg azért, hogy megtaláld a helyed a világban?
Tarts Emmával ezen a különleges úton a boldogság felé!

A szerzőről:

"A Tavi Kata írói álnév. Romantikus-ifjúsági regényeket írok, amikben éppúgy foglalkozom az érzelmek sokszínűségével, mint a mindennapi élet legfontosabb mérföldköveivel.

A történetmesélés a hobbim és s a mentsváram is egyben."

(Forrás: https://tavikata.blogspot.com/p/rolam_25.html)