Rácz-Stefán Tibor Éld ​át a pillanatot!

Rácz-Stefán Tibortól ez volt ez első könyvem. Azért nem első olvasásomat írtam, mert régóta követem könyvajánlós blogját, elolvasom az interjúit, többször találkozom hozzászólásaival a közösségi oldalakon, de osztottam már meg kezdeményezését is. Általában egyetértek Tibor gondolataival, véleményével, valószínűleg pont ezért nem kezdtem még bele regényébe, szerintem tartottam attól, hogy csalódni fogok, hogy ha kevésbé tetszik a története őt magát sem fogom annyira kedvelni. Kicsit nyakatekert nekem is az érvelés, de tény hogy eddig halogattam az olvasást.  

Körülbelül 11 évvel ezelőtt, még az Aranymosás (Könyvmolyképző Kiadó programja) első fordulóiban egy teljesen ostoba vitába keveredtem valakivel nyílt fórumon. Akkor vadidegenként, rám írt egy kezdő író, Rácz Tibor. Maga a nézeteltérés tényleg jelentéktelen, de máig emlékszem a kéretlen hozzászólóból áradó empátiára és kedvességre. Annyi támogatás, és együttérzés sugárzott az akkori leveléből, hogy teljesen elmosta a problémát, és a haragot is.  Na ugyanezt az érzést váltotta ki most az azóta sokkönyves íróvá vált Tibor „Éld át a pillanatot” regénye.

Az alaptörténet nem túl izgalmas, tulajdonképpen egy első szerelem a maga esetlenségével és hibáival, nézeteltéréseivel. Persze karácsonykor, hogy még romantikusabb legyen, és a borító is amolyan csilllámcukor, csupa ragyogó édesség. Teljesen szeretem a romantikus ponyvát vagyis ez engem nem nagyon tántorított el, de olyan sokat nem is vártam a fülszöveg és a külalak alapján. Ami miatt mégis jóval többé vált, az a főszereplők háttértörténete, és a másság (mindenféle másság) természetes elfogadása. Szinte minden szereplő hurcol magával múltbéli sebeket, fizikai és érzelmi traumákat, de ezek feldolgozása, vagy épp az ezekben való megrekedés adja  a történet valódi vázát. A szerző nagyon szépen, nagyon finoman von le tanulságokat, nem szájbarágós, nem túlmagyarázott, sokszor nem is egyértelmű az állásfoglalása, de mégis mindannyian látjuk a helyes utat, és a valódi megoldásokat.  Bastien és Panka találkozása, együttléte tulajdonképen nagyon rövid, mégis rengeteg dolgot felszínre hoznak, feloldanak, átértékelnek. Ez a folyamat az, ami mindannyiunk életében – többször – visszatér, és ez az, amiben a könyv igazi többletet ad.  Hogy látjuk, másnak hogyan sikerül, vagy épp nem sikerül, hogy a könyv olyan támogató közeget biztosít ami nekünk is segít átgondolni a magunkkal hurcolt csontvázak helyét és szerepét. És ennyi komolyság mellett mégis sikerült egy kedves, romantikus mesét teremteni.

Nekem különösen tetszett a kiadói létbe és a szerzői mindennapokba való betekintés a dedikálástól a bloggerek kezelésén át a közösségi profilokig vagy épp az ihletválságig. Sok szegmensét láttam már a könyvkiadásnak kívülről, de ennyire olajozott gépezetként egybe még sosem tudtam szemügyre venni. Bár nem ez volt az elsődleges, azért ezen a platformon is sikerült néhány nagy igazságot megfogalmazni.

Nagyon jól olvasható a regény, nincs túlgondolva, nincsenek benne logikai bukfencek, a váltott szemszög sem töri meg a cselekményt nagyon tiszta és egyszerű. Nekem néhol hiányoztak leíró részek, némi kifejtés elfért volna. Az érzelmek irányába kicsit elhúz a történet, és ez az én szőrös szívemnek sok volt. De ez nem a regény hibája, sőt, bárkinek szívesen ajánlom olvasásra, szintem mindenki megtalálja benne a saját tanulságát, de ha nem akkor is remek kikapcsolódás.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 270.

Fülszöveg:

Egy ​dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat.
A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes.
A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson.
Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.
Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?
Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

A szerzőről:

Rácz-Stefán Tibor, az Aranymosás Irodalmi pályázatán bukkant fel, Fogadj el! című regényét 2014 decemberében jelente meg Könyvmolyképző Kiadó. Azóta nyolc önálló regénye jelent meg  és négy antológiában szerepelnek novellái. (Forrás:https://racz-stefan-tibor.blogspot.com/p/racz-stefan-tibor.html, https://moly.hu/alkotok/racz-stefan-tibor)