Ha bárhova mehetnék, valószínűleg Ausztráliába (is) mennék. Épp ahonnét ez a könyv indul. Ahogy a regény főszereplője Angie viccesen megjegyzi: a Tatuinon kezdődik a történet, egy ausztrál bányászvárosban Coober Pedyben. Sohasem hallottam még róla, de természetesen más a második oldalon beütöttem a Google-be, és valóban olyan elképesztő, ahogy azt a könyv bemutatja. Így aztán amellett, hogy nagyon jól szórakoztam, megint új dolgokat is tanultam.
Ha bárhová mehetnék először
(utoljára és mindig) biztosan Olaszországba mennék, számomra ez a legelső a
bakancslistán. Nem mintha nem mehettem volna már, de nekem Olaszország nem egy
hosszú hétvége vagy egy hetes vakáció. Nekem Olaszország maga az élet. Paige
Toon pedig tudta hogy hozza el nekem. Angie az ausztrál lány, miközben keresi a
családi gyökereit, bejárja Itáliát, és a tájak és épületek mellett a kis olasz vendéglők
teraszán és az emberek szívében is könnyed természetességgel hagy nyomot. Ha
csak útleírás ez a könyv, akkor is értékelem, de annál jóval több. A hangulata nagyon
laza, nagyon nyárias, de a hátterében ott lapul némi szívfájdalom, nagyon sok
kérdés és a rengeteg szeretet, amit az írónő a világ felé közvetít. Minden
szereplő, minden táj, minden zene ami ebben a történetben benne van, él. Színes
és vibráló akárcsak a borító. Népek, ízek, szokások keverednek, hogy végül egy
semmihez sem hasonlítható, egyedi történetet alkossanak.
A regény cselekménye jól
követhető, és bár romantikus történetről van szó, mégsem teljesen kiszámítható.
Biztosan nem szokványos, bár természetesen hoz néhány a műfajra jellemző „kötelező”
elemet.
A szereplők nagyon emberiek. Bár
mindegyikük pozitív szereplő, vannak hibáik. Angie jelleme mondjuk számomra
egészen elképesztő volt, még sohasem találkoztam senkivel (regényben sem) aki
ennyire jószívű, természetesen segítőkész lett volna. Sokat gondolkodtam
olvasás közben azon, hogy menyire másként fordulunk általában az emberek felé,
mennyire zárkózott lett a társadalmunk ahhoz a nyitottsághoz képest, amit ő tanúsít
az emberek felé. Persze a regény többi főszereplője sokkal zárkózottabb, de
mégis Angie személyisége a meghatározó, főként mert az ő szemszögéből követjük
az eseményeket.
Angie új családja és barátai
életében a jelen és a múlt egyforma hangsúlyt kap, tulajdonképpen a fő
mondanivaló is a múltból való kiszakadás, a múlt elengedése köré épül, de az új
élmények, új kapcsolatok meghatározó szerepéről is sokat mesél a könyv.
Ha bárhová mehetnék valószínűleg
Norvégiába is elmennék újra. Ugyan a Szószék-sziklánál sosem voltam, de
szerencsére ott kicsit többet voltam mint a regény szereplői. Sokat kaptam a
történettől, országokról, hobbykról, ételekről tanultam, és emberségről is, de
a legfontosabb talán mégis az a következtés volt, hogy ha lehetőség van rá,
indulni kell. Az utazást semmi nem pótolhatja, a kaland maga az élet.
Adatok:
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 376.
Paige Toon 1975-ben született, és Ausztráliában , Amerikában és Angliában nőtt fel, édesapja versenyautó-versenyzői pályafutása után a világ minden táján nőtt fel. Paige nyolc évig dolgozott a Heat magazinnál , mint Reviews szerkesztő, de otthagyta, hogy szüljön. Jelenleg főállású író és szabadúszó újságíró, és Cambridge -ben él férjével, Greggel, egy építésszel, fiával, Indyvel és lányával, Idhával. (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Paige_Toon)
No comments:
Post a Comment