Arkagyij Sztrugackij · Borisz Sztrugackij: Újonc ​a világűrben

Nagyon ritkán olvasok sci-fit (vagy alig-alig), így nagy fekete lyukak tátonganak a tudományos-fantasztikus irodalomról szóló ismereteimben. A Sztrugackij- testvéreket is igazából a könyvtári polcokról ismerem csak, de a műfaj abszolút meghatározó íróinak számítanak. A @Galaktika sorozat kiadójától recenziós példányként kértem két Sztrugackij regényt, a leghíresebbet „A hétfő szombaton kezdődik” címűt és egy számomra ismeretlent, az „Újonc a világűrben” –t.

Mint később kiderült, ez a viszonylag rövid mű a Delelő Univerzum része, de kiegészítő kötet. Önmagában teljesen érthető. Szerkezetét tekintve mintha novellákból állnának. A regény szereplői –gondolom - feltűnnek a Delelő Univerzum többi kötetében is.  

A regényről elsőként az jutott eszembe, hogy az olvasása szürreális élmény. Az 1962-ben kiadott mű cselekménye 2002-ben játszódik. Részben nagyon sokat feltételez a jövőről, részben pedig nagyon keveset. Bár a Marson 15 éve élnek emberek, és a Szaturnuszon is építkeznek, Mihail Antonovics Krutyikov a memoárját írógépen írja, és Bikov parancsnok is felviszi a kéthavi sajtót az űrbe olvasgatni. Mondjuk nem emiatt szürreális, hanem a meggyőződéses kommunista világnézete miatt. [[Bár az utószóban Borisz Sztrugackij leírja, hogy nagyon gyorsan megváltozott a világnézetük a hatvanas években]] A címben szereplő kadét a kommunista ifjúság mintapéldánya. Amolyan „dolgozni csak pontosan szépen… jelmondattal a fejében ébred reggel” típus. Amikor itthon mondtam, hogy szerintem még a 60-as években sem ébredtek így az emberek, a párom rám nézett a kávéja felett és legyintett, hogy az oroszok különös népek, róluk elhiszi. Hát nem tudom. Nem volt igazán életszerű. Nem azért mert ma teljesen mások a körülmények annál mint amit leírtak, mert azt nem tudhatták. Azért mert minden beszélgetésbe beleszövődik az ideológia, alig esik másról szó  a társalgásban mint a munka fontosságáról és nemességéről. Emiatt kicsit unalmas is volt. Ugyanakkor nem lehet amellett szó nélkül elmenni, hogy bár a valósághoz kevés köze van, mégis egy milliméter-pontosan felépített világ. A Sztrugackij-ek nem aprózták el, - bár minden bizonnyal a Delelő Univerzum írása közben jelentős rutint szereztek- a világuk úgy épül fel, hogy minden eszköznek, élőlénynek, szakmának, távolságnak a valóságosra épülő neve van, mindent aprólékosan kitaláltak, felépítettek, sőt magyaráznak is. Az, hogy nekem a túltolt ideológia miatt nem annyira tetszett, az nem a szerzőpáros világalkotásának hibája. Egyszerűen csak az egész regény úgy lett felépítve, hogy minden fejezet magyaráz egy gondolatkört, pl. hogy új utakat kell keresni a munkában, vagy hogy a kapitalizmus tönkretesz mindent, esetleg, hogy az önző célok lerombolják az eredményeket. Összességében a regény szereplői is hasonlóan a kommunista ideológia szolgálatában állnak. Jurkovszkij a tudósból lett főfelügyelő az elismert szaktekintély mindenkinek jót tesz, de keményen helytáll a nem megfelelő magatartású kollégák eltávolításakor. Bikov a szótlan kapitány minimálisan sem engedélyezi az egyéni akciókat, ezért néha ki kell játszani. Zsilin kicsit könnyed, kicsit vicces, de a munkában nem ismer tréfát, Jura pedig a munka fedhetetlen hőse. Érdekes volt, hogy minden űrbéli találkozásnál az újonnan megismert asztronautákról megtudhattuk azt is, hogy mit olvasnak és milyen zenét szeretnek, és bár mindegyiknek volt egy orosz kedvence, azért az amerikai irodalom is megjelent.

Nem bánom, hogy elolvastam, de nem igazán kötött le. Remélem a következő Sztrugackij regénnyel több szerencsém lesz.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Média Kiadó
Megjelenés: 2019.
Oldalszám: 258.

Fordította: Sándor Gábor

Fülszöveg:

A törperakéta a Gyűrű felületétől huszonöt kilométeres távolságban, lassan lebegve úszott. Elöl púpszerű, homályossárga óriáshegyként tornyosult a Szaturnusz. Csillogó síkság borította, mely zöldes árnyalatú, vattaszerű homályba veszett… A rakéta alatt szögletes, széthasadozott sziklákból, apró kavicsokból és szikrázva villogó porból összevegyült, szívárványszínű szigetek vonultak szakadatlanul… A XXI. században játszódó regény egy fiatalember első űrutazásának állomásain vezeti végig az olvasót. Ellátogat azokra a bolygókra, amelyeket immár birtokba vett az ember, ám teremtő fantáziája további kutatásokra, új, veszélyes vállalkozásokra ösztönzi. Az ember meghódította a világűrt, de a társadalmi fejlődés terén még nem jutott olyan magas fokra, mint a technika és a tudomány területén…

A szerzőkről:

A Sztrugackij testvérek (oroszul: Аркадий и Борис Стругацкие): Arkagyij Natanovics Sztrugackij (Batumi, 1925. augusztus 28. – Moszkva, 1991. október 12.) és Borisz Natanovics Sztrugackij (Leningrád, 1933. április 15. – Szentpétervár, 2012. november 19.) szovjet (orosz) tudományos-fantasztikus írók. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkagyij_%C3%A9s_Borisz_Sztrugackij)