Michael Ende: A ​Végtelen Történet

Hohó én vagyok Bux Barnabás Boldizsár. De gondolom vagyunk ezzel így páran.

Gyerekként sohasem olvastam, és a filmet sem néztem végig, egyszerűen nem tetszett a kutyafejű sárkány, ezért eldöntöttem, hogy én a Végtelen Történetet nem is szeretem. Úgy tűnik fel kellett nőnöm hozzá, de valószínűleg a @Móra Kiadó csodaszép új kiadása nélkül nem is vettem volna a kezembe. Ez a könyv az a könyv. Mármint a regényben leírt Végtelen Történet külseje pont így néz ki. És a belseje is varázslatos. Korábban hallottam már arról, hogy a regény betűkészlete kétszínű, és örömmel nyugtáztam, hogy ebben a kiadásban is vörös és zöld tinta választja el a valóságot Fantázia birodalmától.

Michael Endében az a legjobb, hogy végtelen a fantáziája, ezért képtelen kiszámítható vagy sablonos lenni. Kalandból kalandba esünk, egyik veszély támad a másik után miközben ismeretlen és elképzelhetetlen lények véget nem érő sorával találkozunk. A színek, a képek rendhagyók és formabontók és ritkán van közük a valósághoz. Aztán ahogy végig gondolom, mégis, bár talán az érzetekhez és az álmokhoz van több köze, de mégis, a formavilág ismeretlenül is ismerős.

Felnőtt fejjel valószínűleg egészen más olvasni a Végtelen történetet. Érdekes volt, hogy több mai „tanítást” is felfedeztem benne. Nyílván ezek nem új keletűek, de csak a 21. században kerültek elő gyűjteményesen írásos formában pl. Rhonda Bryne vagy Louise L. Hay tollából. Olyanokra gondolok, mint a „Ha nem kívánsz már semmit, megkapsz vagy mindent”, vagy az „Az vagy, aminek látod magad”. Michael Ende a korát megelőzve leírta ezeket, így tulajdonképpen ha értőn olvasod egészen másféle tartalmat is találsz a sorok mögött. Valahogy egyébként nekem ebben a formában hitelesebbek is ezek a megállapítások. Hiába, nincs új a nap alatt.

Illetve van, ha visszalépünk a mesébe. Mert amit a szerző kitalált az biztosan új. Ha nagyon akarunk, felfedezhetünk benne népmesei gyökereket, vagy minden mást is, de annyira összetett a történet, hogy teljesen felesleges elemenként boncolgatni.

Nekem a történet két út volt. Befelé és Kifelé, és ez utóbbi volt a hangsúlyosabb. Talán mert Fantáziában elmerülni sokkal könnyebb, mit kikeveredni belőle. Meg is értem, hogy sokaknak nem sikerül.

„De ez már egy másik történet és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.”

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 476
Fordította: Hárs Ernő

Fülszöveg:

TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ

ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg.

Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, „Tedd azt, amit akarsz” túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné.

Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Móra Kiadó