Bevallom tisztességgel, nem sokat tudok Dalíról Nekem csak egy furcsa fickó, furcsa bajusszal, és még furcsább képekkel. Természetes, hogy laikusként nem nagyon értem a szürrealistákat, de sohasem csináltam ebből nagy ügyet. Nekem Picasso, Dali, és a többiek csak különös természetű festők, akik nehezen érthető képeket alkottak. Felismerem persze nagyjából a Dalí képeket, de ennyi. A könyv előtt a feleségéről sem hallottam, de érdekelt, hogy egy ilyen excentrikus kinézetű és művészetű férfi kiben találta meg a párját.
A Gala és Dalí egy könnyed
hangvételű , tényeken alapuló, mégis, a valóságot többnyire szépítő regény. Az első
oldalakon az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy festmény, nagyon érzékletesen
mesél, sok természeti képpel. Aztán ahogy haladtunk egyre inkább azt éreztem,
hogy a történet képkockákból áll, amik bár folyamatosan épülnek egymásra, mégis
időbeni távolságot tartanak. Nem pontosan lehetett érzékelni hogy egyes képek
közt 1-2 nap, esetleg hónapok teltek el. Az, hogy a történetmesélés is művészi
valószínűleg köszönhető annak, hogy a szerző maga is festő.
A regény Gala Dalít, azaz kezdetben
Gala Éluardot emeli a középpontba. Egy határozott, művészetért és művészekért
rajongó, magabiztos nőt, aki már az első, távoli találkozáskor megbabonázta a
katalán, akkor még huszonéves festőt. A nő két lábbal állt a földön, ami nem
volt elmondható a családjával élő, apja által eltartott félárva művészről,
akinek a pénz és a kapcsolatok csak távoli, megfoghatatlan misztikumot
jelentettek. Bár Gala, a művész hírnevének árnyékában sütkérezve élte
mindennapjait, ő volt az, aki valójában
működtette Dalí életét.
A feleség (a megismerkedésükkor
még Paul Éluard francia költő felesége volt Gala) és a festő talán sorsszerű
találkozása valahogy a kezdetektől magában hordozta az örökkét. Legalábbis Dalí
részéről tűnt úgy, hogy az első pillanattól végletes rajongás alakult ki benne
az ismeretlen, orosz születésű nő iránt. A férjét és családját elhagyó Gala egészen
más ritmusban szeretett bele a nála 10 évvel fiatalabb művészbe. Esetében egy
sokkal lassabban felépülő, a művészt és embert egyaránt tisztelő szerelem épült
fel.
A kezdetekben Salvador Dalí talán
kevésbé nehéz természetű, de alapjaiban már megmutatkozik néhol önző,
szélsőséges és kicsit őrült személyisége. Gala mellette sokkal hidegebb és
megfontoltabb embernek tűnik, aki képes volt egy életen át rajongani művész
férjéért, miközben mint egy ügynök menedzselte annak mindennapjait.
A regény néhol ferdít. Nem beszél
Gala korábbi kalandjairól, sem Dalí első szerelméről. Sőt, már-már szemérmesen
kezeli kettejük rendhagyó szexualitását, ami csak a regény olvasása után, az
Interneten kutakodva derült ki számomra.
Mindenesetre ez a könyv közelebb
vitt Dalí művészetéhez, sőt magához a szürrealizmushoz is. Azt nem mondom, hogy
értem a műveket, de most már tudom érzésekhez, és eseményekhez társitani Dalí
egy-egy festményét, sőt a Bunuel filmeket is. Mindenképpen érdemes kicsit
elkalandozni a regénnyel, mert sokat hozzáad a huszadik század művészeti
életének és irányzatainak megértéséhez.
No comments:
Post a Comment