A 100 keksz című könyv becsapós küllemű kiadvány. Látszólag egy szerény, megjelenésében nem túlzó volumenű dokumentum, aztán meg kiderül róla, hogy méreteiben és tartalmában is impozáns. Illeszkedik a HVG Könyvek gasztro sorozatába. Igényes és cseppet sem szokványos.
A könyv elsőre annyi, amennyit a
cím ígér, mégis jóval több. Merthogy valóban 100 kekszreceptet tartalmaz,
mellébeszélés és sztorizgatás nélkül (bár nagyon minimális recepttörténeteket
azért tartalmaz). Hanem a 100 keksz többnyire különleges. Talán kettő – három
összeállítást találtam, ami ismerős volt nekem is, kezdő kekszgyárosként, de a
legtöbb név, forma és összeállítás teljesen idegenül hangzott.
Elég magabiztosan csetlek-botlok
a konyhában, többnyire nem félek kipróbálni új dolgokat. (Bár a hozzá nem
értésem miatt időnként vegyészeti kísérletekhez asszisztálnak a családtagjaim.) Emiatt a könyvben szereplő receptek zöme olyan, ami izgatja a fantáziámat, egyedül
talán a lilakáposztás keksz az aminél
összehúztam a szemöldököm. Bár ki tudja, lehet hogy egyszer leszek annyira
bátor.
Az azonban már nem a
magabiztosságomon múlt, hogy végül a Cayenne borsos-sajtos-zabpelyhes kekszet
próbáltam ki, hanem annak köszönhető, hogy véletlenül volt itthon hozzá minden.
Cayenne-borsot és koriender-magot alapból nem is tartalmaz a fűszerkészletem,
csak valami korábbi laborkísérlethez vettem. De a könyvből ez egy szolid
recept. Pár hónapja tudom csak mi az a kínai ötfűszer (szintén kísérleti
alapanyag) de zsályalevelet, pisztáciapasztát vagy dememrara (azt sem tudom mi
az) rumot pont nem tartok itthon. Emiatt a könyvet elsősorban azoknak ajánlom
akiknek nem idegen hogy egy-egy izgalmas projekt miatt beszerezzenek mindenféle
fura hozzávalót, illetve azoknak is, akik tűzön-vízen át kekszet szeretnének
csinálni.
Nekem vannak korábbról ezirányú
próbálkozásaim, a mogyoróvajas kekszemet például a tágabb környezetem is
értékeli, ráadásul mi családilag mindig rágcsálunk valamit, ezért a házi
kekszkészítéshez van egy jó adag motivációm. De ha valakinek nincs tapasztalata
ebben: az egyébként nem túl kifinomult sütőtudományommal bőven sikerült eddig
még ehető kekszeket készíteni (ugyanezt a piskótáról nem mondhatom el), ezért kijelenthetem,
hogy nem igényel cukrászati magasiskolákat a dolog. Ergo kezdők is bátran
bevállalhatják, ha igazán érdekeset szeretnének rittyenteni a konyhai
közönségnek. Vélhetően az egyetlen igazi tudnivaló, hogy a kekszet nem sütjük
nagy lángon és sokáig. Minden másra ott
a receptkönyv.
A már említett sajtos paprikás
cucc sok és kevés hozzávalót igényelt egyszerre, azaz sokfélét, de mindenből
csak egy keveset. A fűszereknél ez nem probléma, de 3 napja maradék tejszínes
kávét iszok, és egy majdnem teljes doboz
natúr joghurtot is be kellett falnom, miután senki nem vállalta itthon az
eltűntetését. Szóval picit pazarló volt, nem beszélve a jelenleg aranyáron futó
cheddar sajtról, és mézről (szerencse hogy alapból tartunk itthon mézet, mert
alighogy kell a kekszhez). Az eredmény egy picit pikáns, klassz állagú, könnyen
formázható, és gyorsan elkészülő keksz lett, nekem több mint amennyit a könyv írt, de nem túl sok (összesen 30
darab). Vendégségbe minimum 2-3 adagra lett volna szükség. Így marad is belőle,
igaz a tárolást rosszul oldottam meg műanyag dobozban a kezdeti roppanós
állagát elvesztette, kicsit szíjas lett. Ez azonban nem tántorított el a
további kísérletekről. Én a gyömbéres-vaníliás puffancsot néztem ki, a párom
egyértelműan a pilóta kekszre szavazott. A nézetek ütköztetése után
valószínűleg mindkettőt kipróbálom alkalomadtán. Tetszik nekem ez a százas kekszes
lista.
No comments:
Post a Comment