A csodaszép borító teljesen megidézi az Aladdin keleti mesevilágát, ahogy a történet maga is. Tökéletesen megragadja a hangulatot, szép, és mégis egyszerű. Nálam az idei év MissBorító versenyének győztese (feltételezzük persze hogy nőnemű).
A regényről azt kell mondjam,
hogy profi. Szabó Krisztina, bár
elsőkönyves, azért fordítóként magabiztosan jár-kel a könyvkiadás világban, és
ez egyértelműen tetten érhető a történet szövegén. Gördülékeny, csodásan
gömbölyű mondatok, tökéletes atmoszférateremtés, egyszerűen jó olvasni.
Bár tényleg minden az Aladdinra
utal vissza, maga a történet nem a keleti mese, legfeljebb nyomokban
tartalmazza annak egyes összetevőit. Zil (vagy Aliya) az ardahani tolvaj nekem
jobban hasonlít Leigh Bardugo Hat Varjú regényéből Inej-re mint Jázmin
hercegnőre. Talpraesett, karakán és sallangmentes női karakter, erős
motivációval. Gyakorlatilag az első perctől szerethető. A férfi főszereplőnek
Asmar hercegnek valamivel többet kellett dolgoznia a kegyeimért, de
összességében minden hirtelensége és felszínessége ellenére is megkedveltem.
Nagyon szeretem a keleti
hangulatú fantasykat, sokat is olvasok, emiatt hiányérzetem volt a környezet ábrázolásában.
Hiányzott a város és a palota alapos leírása, a színek és hangok, valamint az ízek
és illatok érzete. Bár jól láthatóan egy arab királyságban jártunk, mégsem
éreztem magam ott igazán. Ez nekem azért probléma, mert a Kelet varázsa jól megfogható,
annyira kontrasztosan eltérő a mi európai világunktól, hogy bármit és mindent
ki lehet hozni belőle, mégsem sikerült igazán.
Ugyanez volt igaz a történetre
is. A cselekmény izgalmas, és érdekes, szépen felépített ragyogó pályán halad a
cél felé. Aliya és Asmar kapcsolata fokozatosan épül fel, épp úgy, ahogy a
királyi családról, és magáról az udvarról is lehull a fátyol. A konfliktusok
teljesen érthetőek és fogaskerékszerűen viszik előre a történetet. Bár teljesen
profi a dramaturgia, valahogy még sincs minden
a helyén. Aliya legfőbb
motivációja Hana a testvére, aki a történet felénél gyakorlatilag kihullott a
meséből, hogy még kétszer-háromszor felbukkanjon, de igazából elvesztette a cél
jellegét. Valahol a közepétől már nem érte, és kettejük boldogságáért harcol a főszereplő,
hanem teljesen más célokért. Ugyanezt tapasztaltam a végső megoldásnál is. Az
udvari titok fellebben, és kitudódik, mégsem ráz ez meg különösen senkit,
ráadásul nem is pontosan lehet tudni, hogy mi történik azzal a tárggyal aminek
ellopására felbérelték Aliyát. Bár megoldódik a probléma, a hozzá vezető út
kissé homályos, nehezen érthető. Nem tudni, hogy lesz-e valódi változás
Adarhand és lakói életében, hogy mi lesz a mágiával, és a családtagokkal vagy a
lámpással. Van megoldás, és még sincs igazán.
Azonban furcsa mód az írásmód
elfedi ezeket a hiányosságokat. Ha nem kritikus szemmel olvassuk, valószínűleg
fel sem tűnnek, mert a történet sodrása egyszerűen magával ragadó. Mindenképpen
ígéretes írói kezdet, és remek szórakozás ez a regény, biztosan szívesen
olvasnék még a szerzőtől.
Adatok:
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 424.
No comments:
Post a Comment