On Sai Titkok ​és intrikák (Vágymágusok 3,5.)

Bennem csalódást keltett a megjelenés híre, mert a negyedik részt vártam. Szeretem a novellákat, de inkább utólag, ha vissza akarok kicsit térni, nosztalgiázni egy kedvenc világba, így viszont csak megszakítja az olvasási élményt néhány betoldással.

Maga a kötet külalakra és formára persze tökéletesen illeszkedik a Vágymágusok univerzumába. Nekem a sorozat hoz egy speciálisan magyar ízt, de valójában inkább egy középkori fantáziavilág ez, ahol néha furcsán hat egy-egy olyan szó, mint a gyakran ismételt „tesó”.

A történetek egy láthatatlan idővonalra vannak felfűzve, szépen követik az előző részeket, sőt az utolsó novella egy kicsit előre is ugrik. Valójában ez a történet az, ami miatt a novellafüzért 3,5. résznek vehetjük, egyébként valóban csak egy kiegészítő rész, amely árnyalja-magyarázza a korábbi eseményeket.

Az első novella időben is messzire megy, az ikrek szüleinek történetét meséli el, egy kicsit a dicső múlt homályába veszve. Az érzelmi oldala nagyon látványos, és édes, de keveset tudunk meg a két családról, Alean gróf és Illara gyökereiről, és helyzetéről. Nekem nem is állt össze igazán, hogy Illara hogy került félig-meddig cselédsorba, hova lett a nemesi háza, bár nyilván a család szipolysága miatti kiközösítés még érthető, de az egész családja rokonságostól, mindenestől kiveszett? És ha igen, ő vajon miért nem?

A többi novella már az ismerős környezetben játszódik. Nekem sokat hozzátettek Roan és Rhianna kettőséhez ezek a történetek. A kevésbé kedvelt Roan némiképp előrébb lépett a reflektorfénybe, míg Rhianna sokat veszített a nimbuszából. Korábban nagyon kedveltem ezt a független, és szabad nőt, de most sokkal inkább egy forrófejű csitrinek látom, aki a testvére támogatása nélkül már rég halott lenne. Roan ez egészen más szerepkört kapott, ami sokkal izgalmasabb, mint az eredeti, bár azért elgondolkodtam azon, hogy ha ennyi mindent véghez visz, vajon mikor alszik? Mindenesetre az előzményekhez képest Roanról kiderült, hogy nem egy nyafka hősszerelmes, hanem egy kifejezetten intelligens mágus. Valószínűleg nem véletlenül ő kapta a legtöbb szerepet a történetekben. Ugyanígy lépett előre egyet Delon, a harctéri gyógyító, akinek a jellemét ugyan árnyalta a történetfüzér, de nekem nem lett szimpatikusabb. Most számomra sokkal inkább egy nyálkás angolnára hasonlít, mint korábban bármikor. Vitathatatlan, hogy vannak érdemei, de ettől még nem lett szimpatikus.

Lidérc kevés lehetőséget kapott a kötetben, alig-alig találkoztam vele, pedig nagyon jót tett a karakterének a kiegészítés. Sokkal közelebbre hozták a róla szóló novellák a karakterét, és alaposan lefaragták a korábbi nagyképűségét. Az ő „szemüvegén” keresztül nekem nagyon jól átjött a Rhianna és Roan közti különbség, bár egyre kevésbé értem, hogy hogy a bánatba lehet felcserélni egy kétpetéjű ikerpár férfi-nő tagjait, úgy, hogy egy egész társadalmat megtévesztenek, a családjuktól, a királyi udvaron át egy egész hadseregig. De végül is arra jutottam, hogy ez egy fantasy történet, nem kell mindenben az ésszerűséget keresnem.

Ami a számomra kifejezetten zavaró volt, az a billegő szexualitás volt. Általában heteroszexuális férfiak közt élek, és kb. pontosan tudom, hogy eszükbe sem jutna férfiakkal csókolózni. A nőkről persze ez a saját nemükkel kapcsolatban már nem kimondható ennyire tisztán, de az, hogy még a legszerelmesebb férfi és elcsábítható a másik nem irányába szerintem nem hiteles. Ebben a kötetben szinte senki nem volt egyértelműen hetero-, vagy homoszexuális, hanem majdnem mindenki a biszexualitás felé hajlott, ami teljesen elmosta a szereplők identitását. Még aki eddig jól beazonosítható szerepkörben volt, az is kiesett a maga skatulyájából. Ez még akkor is zavaró, ha alapvetően látom ebben az írói szándékot, mert a társadalom nem ilyen, a szürke zóna sokkal keskenyebb, és a szexualitás ennél sokkal egyértelműbb.

Összességében hullámzó volt nekem a „Titkok és intrikák”, volt ami tetszett, és akadt ami kevésbé. A teljes kötetre elmondható, hogy belesimul a történetfolyamba, de egyedül az utolsó novella miatt van helye ott, ahol most van. Én szívesebben olvastam volna, a teljes ciklus zárása után.  Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 360.

Fülszöveg:

Megfogadtam, ​hogy nem játszol többé a szívemmel.

Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?

Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.

A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.

A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.

Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.

Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.

A sorozat két kötete is Merítés-közönségdíjat nyert.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó