Tim Marshall: A földrajz jövője

Abszolút kezdő űrkutató vagyok: jártam már kétszer planetáriumba, és láttam egy filmet a Hubble űrteleszkópokról. Ennyi kórelőzménnyel bátor dolog belekezdeni egy szakkönyvbe, amely a csillagok közé visz, de szerencsére Tim Marshall munkásságát ismerem. Teljesen biztos voltam abban, hogy érteni fogom, a földrajz sorozatának legújabb tagját, ami a „Földrajz jövője" címmel jelent meg nemrég a Park Kiadó gondozásban.

Marshall könyveiben eddig is azt szerettem leginkább, hogy tágra nyitja a perspektívát.

A könyv első része az űrkutatás múltjával foglalkozik, főként a hidegháborúra koncentrálva. Nem véletlen, hiszen az orosz-amerikai párharc eredménye, hogy egyáltalán beszélhetünk a modern kori tudományágról. Tim Marshall az ismert főbb eseményeket veszi számba, mintegy versenyszámszerűen összehasonlítva az orosz és az amerikai lépéseket, azok következményeit és politikai tálalását. Bár nagyjából ismertem a történetet, sok apró érdekességet találtam ebben a fejezetben, amit ráadásul Tim Marshall elég szórakoztatóan írt meg.

A következő fejezet a jelennel, vagyis az asztropolitika korával foglalkozik. Nekem annyira új volt a fogalom, és a jelentése is, hogy először találkoztam vele. Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi tudással és ismerettel az emberiség már az űr kizsákmányolásán dolgozik. Holott még a Földdel sem végzett.

Sok érdekesség volt ebben a témakörben is. Az űrben keringő 8000 műhold gazdasági jelentősége, az atomórák pontossága, vagy a hélium-3 bányászat olvasása után azért elgondolkodtam azon, némi malíciával, hogy ugyanez a társaság nem képes gyógyítani a rákot. Persze tudom, hogy nem ugyanaz a tudományterület, de mégis az energiák felhasználása során érdemes lenne az egyensúlyra koncentrálni. Kevesebbet költeni a katonai űrparancsnokságra és többet a gyógyításra. Például.

A törvények odakint fejezet a jelenlegi űrpolitikai szabályozásokra koncentrál. Érdekes módon ezek inkább nincsenek, mint vannak. De furcsa is lehet eldönteni, hogy kinek mihez van joga a világűrben? Ki bányászhat a Holdon? Kié lesz a Mars? Melyik ország hány műholdat lőhet fel? Létrehozható-e mesterséges ember az űrben, ha a Földön tilos? Ami ennél is izgalmasabb az, hogy ezekben a kérdésekben, hogy fog megegyezni pl. Kína, Oroszország és az USA. Az, hogy a hozzánk hasonló kis államok kapnak-e egyáltalán szót elég valószínűtlennek tűnik. Pedig, ha belegondolok, én is szeretnék legalább egy hektárt a Holdon. Ja, nem.

Furcsának, távolinak és időszerűtlennek tűnnek ezek a kérdések, de Tim Marshall rámutat, hogy ezek a témák jelen vannak a nemzeti és nemzetközi politikai porondon. Amit én el sem hiszek, az a gyakorlatban működik. Tudósok és politikusok dolgoznak rajta.

A könyv törzsszövege a következő szakaszban a nagyhatalmak űrkutatási tevékenységét vizsgálja Kína a legkésőbb ébredő nagytigris, az USA, és a leszakadni látszó Oroszország árnyékában csak a futottak még kategória van. Részvevőként és együttműködőként igen, önállóan egyik ország sem képes jelenleg valódi lépéseket tenni. (De legalább űrkutatásért felelős miniszteri biztosunk van.) Valószínűleg itt is igaz, hogy aki lemarad az kimarad, de ki tudja, lehet, hogy nem is kell mindenben részt venni.

Az utolsó rész a lehetséges jövőt tárgyalja. Az űrháborúk modelljétől a Mars betelepítéséig egy elképzelhető, lehetségesnek tűnő, de még nem kőbe vésett jövőt mutat meg az író. A gyors fejlődés közeli lépéseket hozhat. Innét a fotelból csak reménykedni tudok, hogy helyeseket is, mert befolyásunk aligha van a nagyhatalmak játékaira.

A szerző egyszerű példákkal azt is megvilágította, hogy milyen mértékben függünk más most az űrben található eszközöktől (elsősorban a műholdaktól), amelyek például egy váratlan napkitörés következtében másodpercek alatt megsemmisülhetnek, leállítva mondjuk az internetszolgáltatást. Időnként úgy érzem hasznos, ha nem tudunk mindent. Ez a könyv egy kicsit megtanított félni. Vagy legalábbis rávilágított arra, milyen aprók vagyunk ezen a hatalmas játszótéren.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2024
Oldalszám: 320
Fordította: Both Előd

Fülszöveg:

„Új ​űrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. A kihívást az jelenti, hogy az egész emberiség legyen a győztes.”

A világűr: az új határvidék, vad és törvények nélküli hely. Már most is központi szerepet tölt be gazdaságunkban, kommunikációnkban, katonai stratégiánkban és földi nemzetközi kapcsolatainkban. Most ez az emberi felfedezések, a kizsákmányolás – és talán a hódítások – legújabb színtere. Felfelé és kifelé tartunk, és magunkkal visszük a hatalmi harcainkat. Kína, az Egyesült Államok és Oroszország jár az élen. A fizikai területektől és a műholdakhoz szükséges erőforrásoktól a fegyverekig és a stratégiai csomópontokig a geopolitika ugyanolyan fontos odafent az égbolton, mint idelent a Földön. Aki kíváncsi arra, hogyan jutottunk idáig és merre tartunk, hogy visszatérünk-e a Holdra vagy milyenek lesznek az űrháborúk, a választ ebben a könyvben megtalálja.

„Egy ideje gyűlnek az arra utaló jelek, hogy a 21. század meghatározó geopolitikai története a világűrben íródik. Az elmúlt években ritka fémeket és vizet találtak a Holdon; egyes magáncégek pedig, mint például Elon Musk SpaceX-e, jelentősen csökkentették a világűr elérésének költségét; miközben a nagyhatalmak rakétákat indítottak a Földről, hogy új fegyvereiket tesztelve megsemmisítsék saját műholdjaikat. Mindezek az események egy kibontakozó nagyobb történet részei.”

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/a-foldrajz-fogsagaban--1.html