Jaume Cabré: Az ​eunuch árnyéka

    Jaume Cabré nekem az „Én vétkem” könyvvel azonos. Ugyan csak felületesen, amolyan „könyvtáros módon” ismerem a nagyregényét, mégis azonosítottam vele a szerzőt. Az teljes ismeretség hiánya miatt várakozásokkal léptem az Eunuch árnyéka című történetbe, de az első részben csalódtam. Illetve talán úgy helyes fogalmaznom, hogy az eleje alig csúszott. Egyértelműen a narráció volt a „bűnös” főként, de az sem esett jól, hogy nem tudtam kapcsolódni a szereplőkhöz. Az elbeszélő Miguel csapongott és pipogya volt, Júlia meg egy szexi jégkocka és fogalmam sem volt ők merre tartanak együtt vagy akár külön-külön. Meg kellett küzdenem a befogadással és a türelemmel is, de végül mindenkit legyőztem. Cabré meg engem.

    Ez a könyv érdekes volt, mert történetmesélés közben rengeteg gondolatot indít el az életről, az emlékezés természetéről és arról, hogy döntéseink milyen árnyékot vetnek a jövőnkre. Mi az ami meghatározó és mi enyészik el az időben.

    Első pillantásra a könyv egy családregénynek is tűnhet. Megismerjük II. Miquel Gensanát, aki életének egy pontján, egy barátja temetését követően kénytelen végignézni saját múltján, a családján, az elvesztegetett lehetőségein, a Franco-diktatúra alatti ifjúságán, szerelmein, barátságain és politikai eszményein. Cabré azonban ennél sokkal nagyobb ívű történetet alkot. Egyetlen ember életéből bontja ki egy egész korszak történelmét, miközben generációkon átívelő családi titkok, morális dilemmák és személyes tragédiák rajzolódnak ki.

    Maga a cselekmény nem különösebben sodró lendületű vagy izgalmas az elbeszélés módja mégis benne tartott a történetben. A cselekmény maga egyetlen este története, amibe belesűrűsödik egy egész élet elbeszélése, sőt egy egész családé.

    Izgalmas a narráció, de nem volt könnyű beleszokni. Az idősíkok szinte észrevétlenül csúsznak egymásba, a szereplők hangjai váltják egymást, néha egyetlen mondaton belül is. Van, hogy Miguel mesél, máskor Maurici bácsi veszi át a szót, aki nemcsak a családi krónikás, hanem a befolyásos manipulátor is, aki alakítja formálja a család kereteit sajt kedve és terve szerint. Sokáig nem értettem, talán később sem teljes azt, hogy miért ezt az elbeszélő módot választotta a szerző, de végül valahogy ráéreztem az ízére. Van egy egyedi ritmusa, talán nem véletlen, hiszen maga a zene is fontos motívuma a történetnek. Sőt, ha jobban belegondolunk az egész regény szerkezete olyan, mint egy zenemű, témák és variációk egymásutánisága.

    A könyv egyik központi kérdése számomra az volt, hogy vajon mennyire határozza meg az embert a múltja. Létezhet-e valódi szabadság, ha családi örökségek, politikai rendszerek és személyes döntések hálózzák be az életünket? Cabré nem kínál egyszerű válaszokat. Inkább azt mutatja meg, hogy az identitásunk emlékekből, veszteségekből, kudarcokból és kompromisszumokból épül fel.

    A cím is rendkívül beszédes. Az "eunuch árnyéka" nem csupán egy metafora, hanem annak az életnek a szimbóluma, amelyből hiányzik a cselekvés szabadsága vagy az önmegvalósítás lehetősége. Miquel maga az eunuch nemcsak amiatt mert az egész élete egy elszalasztott lehetőség, hanem amiatt is, mert valódi eunuchként megszakítja a család vérvonalát, vele kihal a család maga.

    Nem könnyű olvasmány. Cabré nem könnyíti meg az olvasó dolgát, sőt. Rengeteg nevet tesz a történetbe, jelzőkkel dekorálva az egyes személyeket, sok a motívum, az utalás, mégis valahogy működik az egész koncepció. Lassú olvasmány, de nagyon tartalmas.

    Az eunuch árnyéka nem egyszerűen egy történelmi családregény, hanem egy igazán emberi utazás a történelem, a szerelem, az eszmék és a veszteség világába. Olyan könyv, amelyet nem elsősorban a cselekményéért, hanem a gondolataiért, a nyelvéért és a kivételes szerkezeti megoldásaiért érdemes kézbe venni. Összetett, nagyívű, lassan kibontakozó regények, rengeteg mondanivalóval.

    A könyvet köszönöm szépen a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:
Kiadó: Jelenkor
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 480

Ford: Tomcsányi Zsuzsanna

Fülszöveg:
Miquel Gensana örökös vesztes és vesztes örökös. Egy nagy múltú katalán família utolsó sarja művészi ambíciókkal, aki rossz időben a Franco-diktatúra idején született és eszmélkedett, nemzedéke többé-kevésbé tudatos ifjúságához hasonlóan lázadt vagy hagyta magát sodortatni az árral, és közben eltékozolta mindenét. Aki ha hátranéz, maga mögött egy eunuch árnyékát látja.
Történetünk jelen idejében Miquel negyvenhét éves. Se családja, se barátja, se szerelme. Elúszott családi birtokán a régi házból időközben elitvendéglőt alakított ki egy jól menő belsőépítész, s ebbe a vendéglőbe invitálja meg egy napon Miquelt egy fiatal újságíró kolléganője. A mit sem sejtő kollegina egy közös barátjuk emlékére készül nekrológot írni, ezért választja az intimitásában is extravagáns helyszínt. Miquel nyelve lassan ered meg, hiszen kettős trauma érte: a legjobb barátját vesztette el, s erről épp a régi házában faggatja valaki. Így hát a tragikus haláleset ürügyén valahogy mindig saját magánál és kétszáz éves múltra visszatekintő családjánál köt ki: kibeszél és elhallgat; tagad, ha vallomásra késztik. És ki tudja, miért, csak a lényeget hallgatja el és tagadja le.
Sallangtalan, eleven nyelv, finom humor, tökéletes helyzetek, kitűnő jellemrajzok. Így ír egy kortárs klasszikus.
A regény megvásárolható itt: Booklove