Kate Morton: Az elfeledett kert

Az Elfeledett kert volt az első regényem Kate Mortontól, és már most biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Régóta szemeztem a szerző könyveivel, hiszen sokan dicsérik a hangulatteremtő képességét és a különleges családtörténeteit, most végre levettem a polcról az elsőt.

    Már a könyv megjelenése is lenyűgöző. A Cartaphilus Kiadó gyönyörű, elegáns borítóval jelentette meg, amely tökéletesen illeszkedik Kate Morton többi magyarul megjelent kötetéhez. Számomra mindig öröm, amikor egy könyv nemcsak tartalmában, hanem külalakjában is igényes, de ebben az esetben a történet még a borítónál is nagyobb hatással volt rám.

    Kate Morton írásmódja rendkívül kifinomult és magával ragadó. Olyan természetességgel vezeti az olvasót a múlt és a jelen között, hogy szinte észrevétlenül merülünk el a történetben. Mondatai finoman hömpölyögnek, miközben egy különleges, kissé melankolikus, titkokkal átszőtt atmoszférát teremtenek. Ez a hangulat végig elkísérte az olvasásomat, és gyakran azon kaptam magam, hogy még egy fejezetet szeretnék elolvasni, mielőtt leteszem a könyvet.

    A regény több idősíkon játszódik, középpontjában pedig egy évtizedeken át őrzött családi titok áll. Egy elhagyott kislány története, egy rejtélyes örökség és egy elfeledett kert múltja lassan bontakozik ki előttünk. Kate Morton nem sieti el a történetmesélést: apró részletekből építi fel a teljes képet, így az olvasó valóban úgy érzi, mintha maga is nyomozna a szereplőkkel együtt. Éppen ez a fokozatos építkezés adja a regény egyik legnagyobb erejét.

    Különösen tetszett, ahogyan a szerző a családtörténetet, a történelmi hátteret és a személyes sorsokat egyetlen összefüggő, érzelmekkel teli történetté szőtte össze. Bár a cselekmény nem a gyors fordulatokra épít, egy pillanatra sem vált unalmassá. Inkább egy lassan kibomló kirakósra emlékeztetett, amelynek minden új darabja közelebb vitt a végső igazsághoz.

    Az Elfeledett kert egyszerre családregény, történelmi fikció és finoman adagolt rejtély, amelyet a gyönyörű leírások és az érzelmes karakterek tesznek igazán emlékezetessé. Azoknak ajánlom, akik szeretik a több generáción átívelő történeteket, a titkokat, a múlt feltárását és az olyan regényeket, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem hosszú időre velünk maradnak.

    Számomra ez egy igazán különleges olvasmány volt, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan kézbe veszem Kate Morton többi regényét is.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 528

Ford.: Haris Ildikó

Fülszöveg:

„Ha egy lány arra vár, hogy megszabadítsák, sohasem fogja megmenteni magát.”
Az első világháború előestéjén egy elhagyatott kislányt találnak az Angliából Ausztráliába érkező hajón. Nincsenek rokonai, sem iratai vagy használható emlékei, csupán egy mesekönyv a bőröndjében. A kislányt a kikötőmester és felesége fogadja be, és új hazájában új életet kezdhet.
A lányból felnőve szülő, majd nagyszülő válik, s halálakor unokája váratlan és rejtélyes örökséghez jut: az angliai Cornwallban lévő Blackhurst udvarház és egy sötét hangulatú tündérmeséket tartalmazó könyv tulajdonosa lesz. A fiatal lányra vár a feladat, hogy kibogozza nagyanyja származásának csaknem százéves rejtélyét, és felfedje a múlt ködbe vesző emlékeit.
Kate Morton lehengerlően szép, tökéletesen felépített családregénye az írónőtől megszokott könnyed stílussal és remekbe szabott történetmeséléssel kényezteti olvasóját.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban!