Bruna De Luca: Lívia ​Rómában

 Valamiért nagyon szeretem a young adult románcokat. Talán mert a legtöbbjük kedves, erotikamentes, és könnyed. A "Lívia Rómában" egy új megjelenés, és mind a borítója, mint a fülszövege alapján jól illett az általam a kedvelt kategóriába.

    A könyv külsőre is nagyon szimpatikus. Kisméretű kötet, amelynek terjedelme sem túl nagy, de ez egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Éppen ellenkezőleg: nincs benne felesleges túlmagyarázás vagy üresjárat. A cselekmény lendületesen halad előre, a fejezetek gyorsan peregnek, mégis jut idő arra, hogy megismerjük a szereplőket és az érzéseiket.

    A történet főszereplője, Lívia egy Skóciában élő másodgenerációs olasz lány, aki két kultúra között próbálja megtalálni önmagát. Skótnak nem elég skót, olasznak pedig nem elég olasz. Ez az identitásválság már önmagában is érdekes alaphelyzet, amely sokkal több olvasónak lehet ismerős, mint elsőre gondolnánk.

    A nyári szünetet édesanyjával Rómában, a nagymamájánál tölti, ahol azt reméli, közelebb kerülhet olasz gyökereihez. Ehelyett azonban azt tapasztalja, hogy ott is kívülállóként tekintenek rá. Mintha sehol sem lenne teljesen otthon. A helyzetet tovább bonyolítja Giulio, a szomszéd fiú, aki Lívia távollétében a nagymama legfőbb segítőjévé és szinte pótunokájává vált. Első találkozásuk nem éppen zökkenőmentes, de hamar kiderül, hogy mindketten többet rejtenek annál, mint amit mutatnak. Nagyon szerettem, hogy Lívia nem hagyja magát, hanem dolgozik azért, hogy bebizonyítsa: megállja a helyét a családi kávézó nyüzsgő mindennapjaiban, és méltó tagja a családnak. Kitartása, humora és talpraesettsége igazán szerethető főszereplővé teszik.

    A szerző jól ismeri a kettős identitás és a sehova sem tartozás érzését, hiszen ő maga is skót-olasz fúziós családban élt. A regény azonban nem kizárólag a kivándorló családok gyermekeiről szól. Sokkal inkább arról az egyetemes érzésről, amikor az ember keresi a helyét a világban, szeretné tudni, hová tartozik, és elfogadásra vágyik. Ez a téma minden életkorban és élethelyzetben ismerős lehet.

    Giulio és Livia párosa nagyon cuki volt, a romantika abszolút slow burn fokon égett, de egyáltalán nem volt baj a lassúság, mert annyi mindent mondott a regény. Szerettem kettejük dinamikáját, és a humor folyamatos jelenlété a kapcsolatukban

    De szerettem Lívia környezetét is, az újonnan szerzett barátait és Isla-t a folyton jelenlévő álandó barátnőt. A családja pedig pont úgy működött, mint bármely másik család, teli kommunikációs problémákkal, titkokkal és szeretette.

    Külön öröm volt a római helyszín. A szerző remek hangulatot teremt, szinte érezni lehet a nyári forróságot, hallani a kávézó zsivaját, és kedvet kap az ember egy olasz espresso vagy egy gombóc fagylalt mellé bejárni a várost. A helyszín nem csupán díszlet, hanem a történet szerves része.

    A Lívia Rómában egy igazi nyári tinirománc, épp ahogy a borítója is sugallja. Nyárias, kedves, és romantikus. Mégis annyival több annál. Mesél az identitás kérdéséről, a felelősségvállasról, a családi titkokról miközben végig könnyed marad.

    Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 288

Ford.: Morcsányi Júlia

Fülszöveg:
A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

    A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu