Charlotte von Feyerabend: Selma ​Lagerlöf

Szerintem ez a könyv külsőre kiemelkedik a Kossuth Kiadó életrajzi sorozatából, még úgy is, hogy mindegyik rész nagyon szép kivitelű. Kifejező, és színes, rácáfolva arra, amit általában a fagyos Svédországról gondolunk. Főként emiatt szerettem volna nagyon ezt a regény, de persze maga a címszereplő is érdekelt, hiszen a Nils Holgersson az egyik meghatározó gyermekkori élményem. AZ olvasás közben folyton a fülemben csengett a rajzfilmsorozat főcímdala, pedig legalább harminc éve láttam utoljára. (Ideje lesz azt hiszem újranézni).

Könyvtárosként természetesen tudom, hogy Selma Lagerlöf nem azonosítható kizárólag a Nils Holgerssonnal,  találkoztam már a Jeruzsálem című regényével is (pakolás közben), de még nem olvastam. Tudtam, hogy Selma Lagerlöf volt az első nő aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, illetve egyszer láttam róla egy fotót, és élénken emlékszem, hogy Gobbi Hilda jutott róla eszembe. És tényleg. Az írónő külsőre picit szögletes, férfias vonásokkal rendelkezik, erős csontú, karakteres arcú. Belül pedig a regény tanúsága szerint izzig-vérig nő. A női lélek kutatója, a feminizmus élharcosa, és egy nő (vagy két nő) szerelme is egyben. Először kettőségnek gondoltam ezt, amolyan határesetnek, a külső és belső ellentétek mezsgyéjén, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs kettősség. Selma Lagerlöf a 20. század eleji nők egy olyan rendhagyó típusa, aki kijárta az utat a mai kor lányai előtt. Aki férjhez menés helyett tanult, szülés helyett irodalmi babérokra tört, természetesen vállalta szexualitását (a lehetőségek szerint), szabadon élt és szabadon szeretett. Az életrajzi regény szerzője Charlotte von Feyeraband főként az írónő fennmaradt levelezése és az egyéb dokumentumok alapján igyekszik rekonstruálni egy rendkívüli személy, az első Nobel-díjas írónő életét. Vélhetően a legtöbb szöveg magától Selmatól származik, de mégsem sikerült igazán megragadni a lényeget. A történetben Selma alakja ragyogó. Kifejezetten kedvelhető személyiség, de nem lett túlidealizálva az alakja. Egy nyitott szemléletű, kedves, érzékeny és okos nő volt.  A körülötte lévő emberek közül egyik-másiktól viszont frászt kaptam. Sophie kifejezetten idegesített, egy határozatlan, önző és nagyképű liba, de vélhetően ő az életben is pont ilyen volt, legalábbis a levelezésük alapján.  

A regény a cselekmény tekintetében sokszor tévútra visz, elveszik elmélkedésekben, ködös fejtegetésekben, és Selma gondolatainak minél pontosabb átadásában, a történetív viszont töredezetté válik, kimaradnak események, és itt-ott úgy éreztem lólépésekben haladunk a cél felé. Selma kapcsolatai csak néhány kiragadott epizódon keresztül épülnek fel (vagy éppen nem) emiatt nehéz figyelemmel kísérni, illetve olvasni is. A szerző igyekszik sokat megmutatni a korról, a pályatársakról, és magáról Svédországról is. Pontosabban azt, hogy hogyan láthatta Selma a maga idejében a környezetét. Emiatt azonban sokszor elveszett a fókusz. A számomra legérdekesebb dolgok, a Nils születése, vagy a tanítás új módszerei háttérbe szorulnak az érzelmek fejtegetése és a környezet leírások közt, ami miatt folyamatosan hiányérzetem volt. Azt kell mondjam, hogy a Különleges sorsok – Regényes életek legszebb kötete nem a legjobban sikerült írás.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Tuza Csilla

Fülszöveg:

Egy ​ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak.
Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.

Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Reeli Reinaus: Morten ​és az eltűnt világok

Nagyon sötét hangulatú a könyv borítója, ami valahogy a történetre is rányomja a bélyegét, és közben mégsem. Persze tudom, hogy a borítót igazítják a regényhez, itt mégis úgy tűnt, hogy a fedlap komor szürkés-nyálkás hangulata terjedt át a történetre. Valószínűleg ez amiatt van, mert jól sikerült a grafikus munkája. Mindenesetre az elsó benyomásom az volt a regényről, hogy nyomasztó lesz, de közben meg mégis teli volt pozitív energiákkal.

Szeretem a Galaktika könyvekben, hogy bátran nyúlnak komor, rendhagyó, és naturalisztikus témákhoz, még az elsősorban fiataloknak szóló Popkorn válogatásban is. (José Antonio Cotrina Vörös Hold-ciklusa is hasonlóan gótikus hangulatú és nyers, de nagyon lehet szeretni.)

Ezt a könyvet háromféleképp is lehet értelmezi. Ezt már az olvasás után fogalmaztam meg magamban, mert nagyon haladós a történet, menet közben nem értem rá gondolkodni az élet értelmén (Sem a könyvén).  Az első, és talán legfelszínesebb meghatározás szerint ez egy aranyos, kicsit népmesei misztikus történet, amelyben a jók végül elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig büntetést, még ha ez a büntetés nem is különösebben igazságos, vagy erőteljes. Van a történetnek egy sajátos bája, nagyon cuki a két főszereplő, édes az első szerelem minden félszegsége és maga a misztikus vonal is könnyed. Tényleg inkább mágikus realizmus, mint fantasy. Nem túl erős a misztikum, inkább csak a felszínen lebeg. Éppen kicsit hihető, enyhén borzongató, de a szépséget hozza elő az észt lápi világból, nem a félelmet.

A második olvasata abszolút  a kamaszoknak szól. Elsőre talán kemény a tanulsága, és rendhagyó a mondanivalója, de egész pontosan meg lehet fogalmazni. Állj ki magadért, ne félj segítséget kérni, és bízz a barátaidban. Reeli Reinaus a szerző olyan helyzetet teremt Morten számára, amiben a tizenéves fiú rákényszerül arra, hogy a problémáit felszínre hozzza. Ez ritkán van így az életben, de vélhetően a történet segít abban, hogy a kamaszok egy kicsit nyíltabban kezeljék a megoldásra váró helyzeteket. Egy kicsit kevéssé lássanak ellenséget  a felnőttekben, és egymáshoz is bátrabban forduljanak. 

A harmadik, legmélyebb olvasata a történetnek a felnőttek felelősségére tér ki. Megmutatja, hogy milyen álszent az a társadalom, ahol egy gyerek fájó és mindennapos bántalmazása el tud rejtőzni. Megmutatja hogyan néznek félre a tanárok, a rendőr, a szomszédok, sőt maga a szülő is. Hogy csak a gyerekekben (kamaszokban) van elég bátorság kimondani, és megtenni azt, ami nem az ő feladatuk. Hogy menyire a rendszer fogságba lehet esni. A rendszerébe, amit mi építünk, és ami sokkal inkább elfed, mint segítséget nyújt. Morten összes vágya belefullad abba, hogy mi lesz ha a rendszer észreveszi hogyan él. Nem az a baj, hogy bántják, hanem az, ha kiderül. Minden kicsi reményét kioltja a felnőttek szemellenzős társadalma. Ennek ellenére a kamasz lelke a peremvidéken még tud szépséget találni, tud sokkal több lenni, mint azt a számára kijelölte a társadalom, vagy meghatározta  a család.

Kettős érzéssel olvastam ezt a könyvet. Egyszerre imádtam és sajnáltam ezt a kis embert aki a címszereplő, másrészt rettenetesen gyűlöltem a családját, és a körülötte lévő felnőtteket. Reeli Reinaus nekem megint azt bizonyította, hogy a gyerekek sokkal érettebbel, kedvesebbek és összetartóbbak mint a felnőttek.

Most, hogy kiháborogtam magam, egy kicsit a könyvről is írnék. A történet Finnország határban, az észt lápon játszódik. Egy különös, ködös mesevilágban, ahol élénken élnek az észt mesék, ahol mindennaposak a kísértetek, lidércek, és a láp ködös, szürke párája nem csak a tájat üli meg, hanem  csontokba is beszivárog. A regényben szereplő gyerekek valahogy függetlenül a helyzetüktől eredendően jók. Ha van is némi csúfolódás a történetben, sohasem mennek el a kiközösítésig, a bántalmazás pedig ebben a világban csak a felnőttek szintjén létezik. Nyilván idealizált a gyerektársadalom, de kifejezetten üdítő volt olvasni az egymást támogató kölykökről, és a társadalmi hierarchián kívül kibontakozó barátságról és szerelemről is.

A regény cselekménye jól felépített, logikus, bár sajnáltam egy kicsit, hogy a bűnös(ök) végül könnyen megúszták. Morten és Emilie szép befejezést kap, és az egész történet vége egy új nyitás a jobb életre való reménnyel.

Szerettem a Mortent. A nyelvezete is szép, és maga történet is, bár azért meg is viselt kissé. Biztosan újraolvasom még, és másoknak is csak ajánlani tudom.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 334.

Fordította: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

Reeli Reinaus észt néprajzkutató-író mágikus realizmus jegyében íródott ifjúsági regénye a finn lápvidéken játszódik. Ennek közelében él a hányattatott sorsú, tizenéves Morten, akinek az anyja Finnországban dolgozik, őt pedig alkoholista nagybátyja neveli. A fiú imád fényképezni, gyakran kijár a közeli lapályhoz, hogy a természetet fotózhassa. Egy éjszaka véletlenül összetalálkozik Emilie-vel, akivel barátságot kötnek. Morten azonban hamarosan rájön, hogy a titokzatos lány nem hagyhatja el a lápot…

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

David Attenborough: Az élet erőpróbái

David Attenborough túlzás nélkül korunk egyik leghitelesebb filmese. Majdnem azt írtam, hogy a századunké, de ő legalább annyira a múlt századé is, mint a jelené. Dacára annak, hogy már kilencven éves is elmúlt még mindig elkötelezett szószólója a Földnek és a földi életnek. Írásai elképesztően időtlenek, a szövegezése úgy is frissnek hat, hogy ez a könyv először 1990-ben jelent meg. A könyvtárból emlékszem is a régi keménytáblás, nagy alakú verzióra, de nekem a Park Kiadó kisebb, baglyos fedelű új kiadása jobban tetszik. Könnyebben lapozható, és hurcolható, valamint színvilágában harmonikusabb is. A saját példányom meg is járta néhányszor a táskámat, mert lassan és sokáig olvastam. Szinte fejezetenként merültem el benne, mintha egy természetfilmes sorozat epizódjait nézném. Olvasás közben végig Attenborough türelmes magyarázatait hallottam, és szinte láttam a filmkockákat, ahogy a lunkdák leszállnak a jégre, vagy épp a csapóajtós pók visszahúzódik a fedeles üregébe.

Az Élet sorozat 3. kötete a könyv. Simán elkövettem a hibát, hogy ezzel kezdtem az olvasást, de szerintem nincs különösebb jelentősége a sorrendnek, így is úgy is élvezetes olvasmány az összes Attenborough mű. Talán csak a témaválasztás miatt számíthat a sorrend, hiszen az első rész az „Élő bolygó” az életközösségekkel és az élőhelyekkel foglalkozik, míg az „Élet a Földön” inkább az evolúció egyes állomásait veszi számba. Ez a rész pedig az élet szakaszait tárgyalja.

Szeretem a természettudós stílusában, hogy bár időnként kiragad egy-egy fajt, mindig komplex képet mutat. Bármiről is beszél, sohasem egy fajra, egy állatcsoportra vetíti le azt, hanem több szempontból is megvizsgálja a kérdést, példákat hoz, és alátámaszt. Igyekszik minél színesebben bemutatni az élet csodáját.

„Az élet erőpróbái”-ban az életút egyes szakaszait járja be, születéstől az otthonteremtésen át a kommunikációig és a párzásig. Sajnos ennél tovább nem megy pedig szívesen olvastam volna az időskorrol és az elmúlásról is. (pl a temetkezési szokásokról) Számba veszi az általánosságokat, és a különlegességeket. Olyan sztorikat is elmesél, amikről eddig még nem hallottam, pedig sok természetfilmet nézek. Attenborough gyakran mutatja meg a különlegességeket de sosem ítélkezik. Számára a párviadal sohasem sportesemény, soha nem drukkol egyik egyednek sem, nem tesz különbséget, hanem tárgyilagos tud maradni. Következetes és ítélkezésmentes.

Igazi kényelmes, jutalomolvasás volt ez most, még ha tovább is tartott, mint egy átlagos könyv. Szerintem az Élet sorozat többi kötetét is sorra fogom keríteni. Attenborought olvasni mindig élmény.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 364

Fordította: Makovecz Benjamin

Fülszöveg:

Az ​etológia fiatal tudományág létére gyorsan népszerű lett – többek között kitűnő ismeretterjesztő szakírói miatt is. Közéjük tartozik a természetfilmes David Attenborough is, aki trilógiájának – amelynek első két darabja: Élet a Földön és Az élő bolygó – zárókötetét az állatok viselkedésének szentelte. Az élet erőpróbái Attenborough szerint az egyed- és fajfenntartásért folytatott küzdelem eseményei, amelyek éppoly változatosak, mint maga az állatvilág. Már a születés is nagy erőpróba: az életképesség első megmutatkozása, de nemcsak a Karácsony-szigeti vörösrákoknál, hanem a madaraknál, hüllőknél, emlősöknél is. Ahogy később az utódok nevelése, gondozása, az otthonteremtés, amely bizonyos madárfajoknál az udvarlás része is. Számos erőpróbát kell kiállniuk az állatoknak, hogy a genetikai versenyben győztesek legyenek, s ehhez az évszázadok során bizonyos fajok passzív, mások aktív stratégiákat dolgoztak ki. De a genetikai átörökítés mellett minden egyed célja saját fennmaradásának biztosítása is, s e küzdelemben az győz, aki maximálisan képes kihasználni lehetőségeit, a legjobban tud alkalmazkodni környezetéhez. A legtöbb táplálékot tudja megszerezni magának gyorsasága révén, mint a kolibri, leleményességgel, mint a hüllők és rovarok, türelemmel, mint a pókok. A legjobban tud tájékozódni, mint a nap irányát követő sivatagi hangyák, az ultrahangrezgéseket érzékelő denevérek, az érzékeny szaglószervű hiénák, a csillagok állását és belső térképüket követő költöző madarak, a Föld mágneses terére érzékenyen reagáló angolnák. Vagy a legjobban tudja magát álcázni, a legtrükkösebben tudja ellenségeit megtéveszteni, mint a rejtőzés nagymesterei, a rovarok. Az állatok azonban nemcsak egymás ellenfelei, hanem egymás kiegészítői is, mint a bohóchalak és a bíborrózsák, az emlősöket tisztogató seregélyek, a csorda védelmében élő növényevő emlősök, a társaikat önzetlenül tápláló rágcsáló és denevérfajták, a társadalommá szerveződve élő hangyák, méhek, darazsak. Mások kihasználják szomszédaikat, mint az alkonylepke a szövőhangyákat, a kakukkfélék a fészkelőmadarakat, vagy egyszerű paraziták, mint a halakon, emlősökön élősködő atkák, bolhák. A közel 150 színes fénykép illusztráció mellett a könyv nagy érdeme, hogy élvezetes stílusban, közérthetően vezeti be olvasóit a természet rejtelmeibe: minden olvasónak ajánlható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház

Tia Williams: Hét ​nap örökké

Tia Williams új regényének a borítója és a címe is különleges. Szeretem ezeket a letisztult grafikájú, tiszta színvilágú fedlapokat, és az érdekes címeket, még akkor is, ha csupán hasonlítanak az eredetire. Az Álomgyár Kiadó mostanában egyre többször belenyúl a rendhagyó regényekbe, és meg kell mondjam, jól csinálja. Sokat és sokfélét olvasok tőlük (is), ráadásul abszolút kedvencem a romantikus irodalom, ezért nehéz meglepni a zsáneren belül. A „Hét nap örökké” című regénynek sikerült.

A főszereplő erotikus-fantasy regényíró Eva élete a történet idején elképesztően távol van attól, ahogy egy sikeres szerző csillogó életét elképzeljük. Egyedül neveli a lányát, küszködik a migrénnel, szingli, és sehogy sem akar megjönni az ihlet a sikersorozata következő részének megírásához. A legjobb esetben is csak egy középszerű, középkorú nő életét éli, ami nemcsak azért probléma, mert a rajongótábora határozott elképzeléssel rendelkezik az excentrikus magánéletéről, hanem azért is, mert a kortárs fekete művészeti élet egyik meghatározó alakja. Különlegesnek kellene látszania, de valójában egyáltalán nem érzi úgy magát. Az egyetlen, ami túlmutat a szürkeségen az a 12 éves lánya Audre.  A mindennapi stresszbe, feladatokba és az írásba belefáradva, egy kicsit kiégve, de  a megfelelési kényszertől hajtva vesz részt egy irodalmi  kerekasztalbeszélgetésen ahol egy nem várt ismerős felbukkanása végül teljesen felkavarja az állóvizet.

Shane Hall a zárkózott kortárs író mindig épp kifelé tart valamiből. Két szenvedélybetegség közt, mintha folyton menekülne, utazások, regények, és megmentésre váró kamaszok közt lavírozva úgy tűnik a horgonyát már gimnazista korában elvesztette, és a felnőttlétben csak sodródik az árral. Egy régi adósságot törlesztve érkezik meg New Yorkba, de a várt feloldozás helyett valami egészen másra talál rá.

Kettejük találkozása eléggé sorszerű, de meglehetősen várható is, tekintve a regény zsánerét. Ahogy azonban a megtörténik, kitágul az idő, és párhuzamos síkon végig élhetjük a két főszereplő múltbéli találkozását is. Két határozottan elhanyagolt kamasz egymásra találását és fájdalmas első szerelmét.

A regény sokféle aspektusból mutatja meg egy modern családanya életét. Ahogy a mindennapi élet utat tör, a fiatalkori álmok elszürkülnek, a mókuskerék elnyeli a női létet, és ami marad, az csupa kötelesség, megfelelési kényszer, és önértékelési zavar. Mintha eleve kódolva lenne a felnőttlétbe a kiégés. A regény egyik fontos kérdése, hogy létezik-e újrakezdés. Nemcsak egy kapcsolaté, hanem az életé is. Van-e valami ami túlmutat a fásultságon, ami kiszakít a monotonitásból, és ami miatt érdemes átértékelni a női szerepeket?

A másik fontos kérdés, amit a történet felvet az az identitás kérdése. Folyamatosan felbukkan a társadalmi kirekesztettség, és a faji megkülönböztetés kérdése, de jelen van az emancipáció, és az egyedülálló szülő problematikája is. Így vagy úgy, de mindannyian találkozunk ezekkel az életünk folyamán. A regényben szinte minden szereplő fekete, akik nemcsak a jelenkor társadalmi problémáit hordozzák, hanem egy súlyos történelmi örökséget is, egy évszázadokra visszanyúló kirekesztettséget, amit csak nagyon lassan lehet feloldani. Izgalmas kérdés, hogy hol van ebben egy modern nő szerepe. Hogy anyáink, nagyanyáink mintái mennyire meghatározóak, hogy tovább kell-e vinnünk az örökségüket, vagy teljesen más már az identitásunk?

Ráadásul a történetben felbukkan a szenvedélybetegség és az azzal való küzdelem valamint érzelmi elköteleződés nehézsége is.

Ez a sokrétű és összetett kérdéskör sokszorosan árnyalja a főszereplők személyiségét, de valahogy nem telepszik rá a történetre. A látszólag könnyed, romantikus történet egy nagyon összetett és izgalmas mű, mégis szórakoztató tud maradni. Eva és Shane kapcsolata hol megrendítő, hol bájos. Néha nevetésre késztet, máskor megríkat.

A Hét nap örökké tulajdonképpen kétszer hét nap története, meg egy egész életé, kamaszkorral, felnőtté válással, anyasággal és karrierrel megspékelve. Szerettem, hogy bepillantást engedett az írói létbe, és a fekete művészek társadalmába. Jó kis történet volt.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 398 oldal

Fordította: Réti Blanka

Fülszöveg:

Két ​író, egy szerelmi történet
A brooklyni bestsellerszerző Eva Mercy erotikus témájú könyvei folyamatosan az eladási sikerlisták élén állnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy élete stresszmentes lenne, ugyanis egyedülálló anyaként egyszerre kell a gyereknevelésben és a hivatásában is helytállnia. A szerelem pedig már jó ideje elkerüli.
Shane Hall egy visszahúzódó, rejtélyes, díjnyertes szépirodalmi szerző, aki mindenki meglepetésére egyszer csak felbukkan New Yorkban. Amikor a két író váratlanul találkozik egy irodalmi rendezvényen, csak úgy izzik köztük a levegő.
Senki sem tudja, hogy húsz évvel korábban, tinédzserként Eva és Shane egy szerelemtől izzó, őrült hetet töltött el együtt. Lehet, hogy most úgy tesznek, mintha semmit sem jelentenének egymásnak, de nem tagadhatják a kölcsönös vonzalmat – vagy azt, hogy a könyveikben titokban egymásnak írnak.
A következő hét napban, a fülledt New York-i nyár közepén Eva és Shane újra egymásra találnak, de az írónő nem biztos benne, hogy megbízhat-e a férfiban, aki egyszer már összetörte a szívét. Úgy érzi, el kell űznie Shane-t a városból, hogy élete visszatérhessen a normális kerékvágásba. De mielőtt régi szerelme újra eltűnne, van néhány kérdés, amire választ kell kapnia…
Tia Williams díjnyertes New York Times és USA Today bestsellerszerző, valamint elismert divatszerkesztő. Telitalálat című könyvéből a Netflix készített adaptációt, ami nagy sikerrel fut a streamingszolgáltató kínálatában. Jelenlegi regénye érzéki és heves, miközben szétfeszíti a humor, de komoly témákat is érint, mint például a modern anyaság helyzete.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat

Ha Kínára gondolok, mindig a robosztus birodalmat látom. Az elképzelhetetlen embertömeget, a Himalája éles gerincét, vagy Hszincsiang hatalmas gödrét, ami kiválóan alkalmas az atomkísérletekre. Kína nekem a szegénység és végtelen természeti gazdagság találkozása, egy olyan társadalmi rendszer felett, amit megérteni sem nagyon tudok. Kína ugyanakkor maga a misztikus kelet. Egy történelemmel átitatott, sárkányokban gazdag titokzatos táj, amiről szerencsére egyre gyakrabban olvashatok. Annyira idegen az én európai kultúrámnak, hogy tulajdonképpen már önmagában is fantasynak tűnik egy-egy regény, de a valóság egész pici módosításával már egy igazán összetett és bonyolult világépítésnek látszik az, ami mélyen az ország történelmében gyökerezik.

Most, amikor divatosak a távol keleti regények, igazán kínai alapú fantasyval kevéssel találkozom. Szerencsére a 21. Század Kiadó bátran nyúl az új kihívásokhoz, és elhozta nekünk Judy I Lyn meséjét erről a különös világról. A tajvani szerző első regénye eredeti kiadásban is ugyanilyen szép, mint a nálunk megjelent könyv, színes élfestéssel, gazdag motívumvilággal.

Daxi a regényben szereplő birodalom a középkori Kína varázslatos, törékeny szabályokra épülő világát idézi meg, részben tényekre, részben mesékre támaszkodva. A regény középpontjában a teaszertartások mágikus világa áll, de a szerző bevallottan a kínai gyógyításra alapozta a növény alapú varázslatot. Szerettem ezt a természetközeli misztikumot.

A birodalom felépítése a feudális császári és tartományi rendszerű Kínáé. A kormányzókra, miniszterekre épülő rendszer feje a mindenkori császár (vagy császárnő, és az ember szinte látja körülötte a harcművészetben járatos fekete ruhás árnyakat, a lehajtott fejű szolgálókat, a néma szerzeteseket, és a színes ruhákban parádézó előkelőségeket.

Ning a főszereplő, egy okos és szerény falusi lány. Apja gyógyító, anyja teamester volt, a húga egy mérgezésben szenved. Ning ezért a fővárosba utazik, hogy részt vegyen egy megmérettetésen, és közben lehetőség szerint gyógymódot találjon húga betegségére. A birodalom központja azonban sokkal több titkot és meglepetést tartogat, mint amire a fiatal lány számít.

Személyében a szerző egy erős és bátor női karaktert teremtett meg, egy olyan hierarchiában, ahol a nőknek viszonylag kevés szerep jutott. Ráadásul a születés is meghatározta a társadalmi helyzetet így Ning (akárcsak Mulán) a helyzetéből kitörő nő jelképe lett. Ott, ahol csak a halálbüntetés terhe mellett lehet különbözni. Izgalmas módon azonban nem csak Ning az egyetlen nő, aki felülemelkedik a saját szerepén és helyzetén. Maga a császárnő is különleges karakter, de a testőre Ruyi és egy másik versenyző Lian is független nő, Így Ninget nem a környezete emeli ki, nem az egyedülállósága teszi különlegessé, hanem maga a karaktere összetett és izgalmas. Egyszerre visszafogott és bátor, védelmező, és ártó, hűséges és áruló.

A férfi főszereplő Kang szintén jól felépített szereplő, de valahogy sokkal kevesebb szerepet kap a történetben.

Ning és Kang kapcsolata annyira finom, és olyan törékeny módon épül fel, ahogy csak az ázsiai szerelmek tudnak. Apró érintések, összenézések, és ki nem mondott szavakból épül fel egy mély kapcsolat. Testiség, szexualitás, nyersesség nélkül, elképesztően távol a nyugati kultúrától.

A regényben elég sok az udvari politika, cselszövés és ármány. Én ezeket szeretem, de lelassítják a történetet. A cselekmény nem is egyenletes ritmusú A közepéig inkább lágy és lassú a vége pedig nagyon pörgős, nagyon erőteljes. A többszörös függővég azonnali folytatásért kiált. Szívesen olvasnék még hasonló misztikus távol-keleti regényeket.

Adatok:
Kiadó: Next21
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 382.

Fülszöveg:

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.
Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.
A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.
A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század Kiadó

Shannon Mayer · Kelly St. Clare: Szirmok ​és jég koronája

Nehezen szántam rá magam a „Méz és Jég” trilógia befejező kötetének elolvasására. Ha megszeretek egy sorozatot mindig nehéz az elengedés. Kallik és Faolan története pedig igazán közel került a szívemhez.

A borító sokkal szebb, mint az eredeti. Tudom, hogy ezt az előző részeknél is megjegyeztem, de tényleg, így kell egy fantasy borítót elkészíteni. Kifejező és szép a színvilága, ráadásul ad egy egyedi desing-t  a teljes sorozatnak.

Rengeteget olvasok, ezért sok különleges fantasy világban jártam már. Tudom, hogy léteznek ennél jobban felépített, árnyaltabb kerettörténetek is, de a szereplők egymás iránti elkötelezettsége miatt (meg másért is) nekem ez messze kiemelkedett a tündérvilágok közül. Nemcsak a főszereplők romantikus kapcsolata volt erős, hanem a mellékszereplők közti barátságok, szerelmek, sőt a masszív gyűlölet is jól működött.  Alli és Lan egy olyan kapcsolatot épített fel, a természetes vonzódás talajára, ami jóval túlmutatott rajtuk, az időn és a téren, a jón és rosszon egyaránt.

A cselekmény ott folytatódott, ahol az előző kötet lezárult. Meglehetősen bonyolult volt, és nem minden történés logikus számomra. Néhol kifejezetten azt éreztem, hogy az írópáros szükségtelenül rángatja át a világokon a szereplőit. Kettővel kevesebb csavarral, és ide-oda utazással is simán működött volna a dramaturgia. Lehet, hogy csak elsiklottam néhány fontos részlet felett, de sehogy sem állt össze, hogy mi miért történik. Alapvetően ez a fő sodrást nem befolyásolta, a cselekmény érthető, de itt-ott túlmozgásosnak bizonyult.

A háttérvilág jól felépült, részletgazdag. Élveztem, hogy olyan titokzatos lények is felbukkannak, mint a kelpie, az óriás és a sárkány. Szerettem azt is, ahogy a tündérek és emberek világa összeért. Mintha lenne alapja a mesének. Persze nincs, de azért a bennem élő gyerek még mindig keresi a sárkányokat.

Ami a leginkább tetszett (és mégsem), az a regényt átszövő szomorúság volt. Bár teljesen boldogító a történet, mégis ott rezeg benne a mindent átható elmúlás. Ennek nem elsősorban a trilógia befejezéséhez van köze, sokkal inkább egy elköszönés az ismert világtól. Több helyen felbukkannak a regényben rejtve a társadalmi problémák, úgy mint a környezetszennyezés, háború, szegénység,  és a társadalmi egyenlőtlenségek. A könyv  reagál a jelenlegi problémákra, a változásokra, és úgy érződik, mintha kicsit le is mondana az emberi világról. Lássuk be jogosan.

Nagyon érdekes volt azzal a szemmel olvasni, hogy mit mond még a regény a  nyilvánvalón túl. Hogy a szerzők hogy építik be a világlátásukat a mesébe, és hogy mit közölnek a tündérvilág lakói velünk, olvasó emberekkel. Emiatt a rejtett tartalom és a fent említett erős kapcsolatok miatt lép ki nekem ez a trilógia az ismert (és szeretett) fantasyk közül, még akkor is, ha a történet nem bravúrosan felépített. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elhozta Magyarországra Shannon Mayer – Kelly St. Clare regényeit. Azt hiszem ezek után belevágok St Clare vámpíros sorozatába is.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 394 oldal

Fordította: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

A sorsom elválaszt attól, akit szeretek…

Irtózattal tölt el a felismerés, hogy az én vállamat nyomja két világ sorsa anyám végső áldozata után. A tündérudvarok királynője lettem. Reménytelen küzdelmet kell vívnom.

Rubezahl sokkal hamarabb visszatért, mint én azt lehetségesnek gondoltam. Nem állok még készen. Nem győzhetek. Ráadásul elvett valamit, ami nélkül nem élhetek.

Eldőlt, hol lesz a végső csata, ahol a két sereg összecsap egymással. A régi mágia is felemelkedik, és megköveteli magának mindazt, ami jár neki.

Nincs más választásom, mint rohanvást összerakni a mozaikdarabkákat, hogy megmentsem a férfit, akit szeretek, és a tündér és ember barátaimat, akik még az életemnél is fontosabbak.

Két világ. Egy kiválasztott. Vajon mi lesz a végkimenetel?

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer trilógiájának befejező kötete az eddigieknél is több izgalmat és vágyódást ígér. „Szerelemben és háborúban mindent szabad.”

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

K. F. Breene: A rózsák királysága

Minél mélyebben járunk ebben a sorozatban annál jobban kedvelem a sárkányokat.

A Démonkirály átka ciklus számomra nem egy egyszerű olvasmány. Maga az erotikus fantasy műfaj az, ami kívül esik a komfortzónámon, általában egy erotikus-romantikus művel, vagy egy romantikus-fantasy-vel jobban boldogulok, mint a kettő ilyen mértékű ötvözetével. Az első könyv felvezetése óta azonban kihívásként élem meg az olvasás, amellett, hogy a világépítése teljesen a kedvemre való.

Eleve a sárkány alakváltók és a démonok egy speciális szereplőgárdát teremtenek, amit K. F. Breene egy elátkozott királyságba és egy, a pokolhoz hasonló démonbirodalomba helyez el, így a környezet is sajátos. Ráadásul, míg az elátkozott birodalomnál egy kicsit logikátlannak tűnt az átok működése, addig a démonvilág szintezett, hierarchikus és ráadásul működőképesnek is tűnik. Számomra sokkal élőbb mint a vár vagy a vár környéki falu, amelyben az előző két kötetben jártunk. Az is igaz azonban, hogy a „Szépség és a Szörnyeteg” mese hangulata ez utóbbi helyszínen sokkal inkább átjön, mint a démonvilágban.

A cselekmény lineáris, jól követhető, de időnként túl gyors, máshol meg nagyon lelassul. Volt olyan rész, amin szinte csak átfutottunk, nem bontotta ki teljesen az író, sőt néhol el is tolódtak az arányok az erotika irányába. Nyílván maga a műfaj is bevonzza ezt, de mégis jó lett volna, ha egy kicsit jobban kibontja a szerző pl. az utolsó csatát, mert csúcsponthoz képest elég rövid jelenet lett, ráadásul alaposan nyitva is maradt.

A többszempontú narráció nem annyira erős. Hadriel karaktere például párbeszédben erősen elüt Finleytől, de narrációban szinte azonos vele, néhol vissza is lapoztam, mert nem emlékeztem hogy éppen ki a „mesélő”. Nyfan hangja pedig hiányzott is, nyilván a szituáció miatt, de belőle most kevesebbet láttunk, mint az előző két kötetben.

FInley karaktere egy nagyon erős női karakter, könnyű kedvelni. Hannon és Hadriel ugyanígy annyira érdekes személyiségek hogy azonnal szimpatikusak. Nyfainben már nem vagyok ennyire biztos, hiába főszereplő. Nekem túl sok a bizonytalansága ahhoz képest, hogy Alfa sárkány. Ugyan ez előtörténete miatt ez részben érthető, viszont sok esetben tűnik úgy, hogy Finley dominál, de ezt az Alfa helyzet nagyjából nem teszi lehetővé. Emiatt néhány szituációban Nyfain sokkal gyengébbnek tűnik mint  a párja.

Govan és Denski nekem az elejétől a kedvelhetőség határán mozogott Vemarral egyetemben, míg Micah nekem egyáltán nem volt rokonszenves.

Ami és a barátai egyenlőre eléggé semlegesek, bár a kötet zárása azért sok kérdést vetett fel. 

Az erotikus töltettel és a beszédmodorral még mindig csak barátkozom, bár a nyelvezete az első kötethez képest sokat javult, de valószínűleg ez a fordítóváltáson múlt. Azonban még így is sokszor nagyon mocskos, és időről időre az erotikus tartalom simán pornóba hajlik.

Összességében egyre inkább kedvelem a Démonkirály világát, mire a végére érünk szerintem teljesen bele is rázódom.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 512 oldal

Fordította: Varga Csaba

Fülszöveg:

Már túl késő…
Azért, hogy megmenthessem mindazt, amit szeretek, be kell fejeznem a munkát, amit Nyfain elkezdett, és tönkretennem a saját lényemet.
Alkut kötöttem a legalávalóbb teremtménnyel, aki valaha létezett. Magamat adtam mindenkiért, így a börtön az új otthonom. De lett egy új célom, Dolion elpusztítása.
Mindenképp ki kell jutnom innen, vissza az én Aranysárkányomhoz. Lehetőleg élve. Az egész királyság sorsa múlik rajta.
K. F. Breene, a USA Today, a Wall Street Journal és a Washington Post bestsellerszerzője bemutatja, hogyan is válik hőssé valaki, akinek nincs más választása, mint a nép élére állni, hogy harcba szálljon a gonosszal.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

L. J. Shen: Gyönyör ​és fájdalom

Nekem L. J. Shen az erotikus-dráma koronázatlan királynője. A könyvei mellé általában csak egy csomag százas papírzsepi és egy tábla csoki hiányzik az önmagunkkal kettesben töltött csajos estéhez. Az a  fajta író, akitől egy párkapcsolat kezdeti szakaszában érdemes távol maradni, mert a párunk óhatatlanul is túlzónak érzi a könyves szerelmek fellobbanását. Később már simán csak elfogadja. Magányosan pedig kifejezetten jót tesznek a Shen hősök az álmodozásnak, bár erőteljesen rontják a valódi és kevéssé tökéletes szerelem felbukkanásnak esélyét.

Nekem maga a zsáner, amiben ír nem kifejezetten a kedvencem, általában kevesebb érzelmi töltettel működök, de mégis újra és újra behúznak a  regényei. Akkor is ha nem egyformák. Valamiért még a hozzám legkevésbé közel álló regényeiben is működik a Shen-varázslat.

A Gyönyör és Fájdalom vagyis Ever és Joe történetet most totálisan a komfortzónámon kívül esett. Annyira, hogy fogalmam sem volt az elején, hogy megtalálom-e benne a kapaszkodókat. Úgy éreztem, hogy ez a könyv egy lázas kamasz álom.

Volt benne minden olyan, amit egy kamaszlány el tud képzelni. Fájdalom, dráma, szerelem és halál. Elképesztően gót. Nem csak érzésre, hanem szó szerint is. A halál még sohasem volt ennyire erőteljesen jelen Shen regényben, emiatt komorabb és jóval érzelmesebb is szerintem, mint a többi könyve, és talán egy picit az erotikus vonal is háttérbe szorul. Ráadásul a szerző teljesen kimaxolta a világépítést azzal, hogy a regény központi egységét áthelyezte Salembe.

 A történet alapja egy olyan kapcsolat, ami mélyebben átgondolva eléggé pfúj. Emiatt nekem a fő szál tulajdonképpen egy megkerülhetetlen kőtömb lett, mert nem nagyon tudtam elvonatkoztatni attól, hogy erkölcsileg számomra vállalhatatlan a szituáció. Egy ponton Ever is átgondolja ezt de nem jut előrébb vele. Szerintem egy józan felnőtt ember ebben a helyzetben komplett hátraarcot csinál és már ott sincs. Soha többé. Az hogy a főszereplő benne maradt, tulajdonképpen fel is kellett volna hogy borítsa a történetet, mert morálisan nem lehet együtt érezni Everrel. Mg akkor sem, ha látszólag vannak mentő körülmények, mert nincsenek. Ezzel együtt mégsem dobott ki a regény, sőt Joe például közel is került hozzám, annyira amennyire Ever nem tudott. Igaz ehhez bőven hozzájárult a lány döntésképtelensége is.

Már majdnem a végére értem, amikor rájöttem: a könyv arra a tézisre épül, hogy „amit Isten neked szánt azt az ördög is utánad tolja talicskán”.  És tényleg.

Érdekes volt, sok helyen fájdalmas és érzelmes. De még így sem ment mélyre a történet nálam.  Mondjuk, ezzel együtt is szeretem Shent, és nagyon várom, hogy olvashassam a következő regényét.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 448 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Úgy ​tartják, az első szerelem gyakran az ártatlanság végét jelenti.

Ez a megállapítás nem is lehetne igazabb Everlynne Lawsonra, akinek a szerelemmel való első találkozása szívfájdalommal járt… és olyasvalamivel, ami látszólag mindenhová követi őt: halállal.

Egy óriási tragédiát követően Everlynne elveszít mindent, ami fontos számára: az álmait, a családját és a lelki társát, Joe-t.

A bűntudattól vezérelve úgy dönt, elvonul a világ elől a massachusettsi Salembe. Néhai énjének árnyékaként egyik napról a másikra él. Megtagad magától mindent, amitől boldog lehetne. Ám amikor a titokzatos és jóképű Dominic berobban az életébe, egyre nehezebb magányba burkolóznia. A férfi kalandvágyó, vidám, szereti az életet, és eltökélte, hogy megszerzi őt.

A lány már majdnem készen áll rá, hogy újra önmaga lehessen, amikor még egy férfi érkezik az életébe, és a múltbéli sebek ismét felszakadnak, ráadásul még fájdalmasabban, mint valaha. Őrjítő egyszerre két férfiba szerelmesnek lenni. Különösen úgy, hogy az egyikük gyűlöl.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen regénye szenvedéllyel és izgalommal teli. Vajon mit választ Everlynne: a biztonságot vagy a fellángolást?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

 

Sarah Hogle: Megérdemlitek ​egymás

Ez a könyv nekem teljes meglepetés volt, a jobbik fajtából. Egy könnyed, vicces romantikus komédiára számítottam, és valami sokkal gondolatébresztőbb olvasmányt kaptam.

 Alapvetően a szerző neve nem sokat mondott, magyarul az első megjelent regénye volt, de angol nyelven is négy könyve van összesen. A borító színvilága nem az enyém, szeretem ezeket a grafikus megoldásokat, de a teli lila nem az én színem. Ha csak a borítót látom, valószínűleg le sem veszem a polcról a könyvet.

A fülszöveg kapta meg a szemem. Az is azért, mert mást ígért, mint a romantikus zsánerben mozgó regények szoktak. Szeretem azokat a regényeket, amik túlmutatnak önmagukon, amik nem a szokványos alapokra épülnek, és itt ez adott volt. Naomi és Nicholas eleve szerelmespárként (vagy valami hasonlóként) léptek a történetbe, és a cselekmény arról szólt, hogy mi van a boldogan éltek után.  Mi történik akkor, ha összejön a szerelem, megtörténik a varázslat, de beköszöntenek a mindennapok. Ha a csillogó, mesebeli szerelem már csak a külvilágnak szól, és a zárt ajtók mögött elszökik a varázslat?

Sok év szinglilét után mondhatom, hogy kapcsolatba keveredni nem könnyű, főleg jó kapcsolatba nem, de megtartani azt, talán még nehezebb. A romantikus regények ritkán szólnak a szürke hétköznapokról. A megfásuló, színtelenné váló, egyhangú kanapé-tévé-konyha bermuda háromszögekről, amik a legerősebb izzást is elnyelik. Nem szólnak az én rokonom - te rokonod, én barátom-te a barátod háborúkról, a külön ágyban töltött éjszakákról, és az apró kis hazugságokról, amik pókhálórepedésekként futnak keresztül a csillogó love sztorikon.

Sarah Hogle első Magyarországon megjelent regénye parádésan nyúl a rendhagyó témához. Annyira, hogy az elején túl soknak is éreztem. Idegesített a szereplők hozzáállása. Nicholas egyértelműen túl kevés volt, Naomi pedig túl sok. Valahol nyilván megértettem őket, de a megoldásaikkal és az elhallgatásaikkal nehezen tudtam azonosulni. Aztán volt egy pont, ahol átbillent a történet, és onnéttól jóval több lett a regény, mint egy szórakoztató romkom. Rengeteget tanultam belőle az elfogadásról, a háláról és a megértésről. A másik ember apró tetteinek értékeléséről. Arról, hogy a világ olyan, amilyenné tesszük.

Bár a szereplők időről időre gyerekesen viselkedtek, és a megoldásaik sok esetben túlzók voltak, mégis olyan értékek mentén működtek, amikre nagyon nagy szükség van ebben a világban. Tulajdonképpen ez a könyv azt mutatta meg, hogy hogyan lehet fenntartani a meglévő kapcsolatokat, hogyan lehet életben tartani a tüzet, és valóban boldoggá tenni az amíg meg nem haltakot. Ma amikor a világ kihűl körülöttünk, iszonyatosan nagy szükség van ezekre az impulzusokra, és az ilyen jellegű néhol komolytalan, még valós problémákat feldolgozó könyvekre. Remélem sok hasonlót kapunk még a Kossuth Kiadótól és Sarah Hogle-tól.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Medgyesy-Töreky Flóra

Fülszöveg:

Amikor ​az ősellenséged történetesen egyben a vőlegényed is…
A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek.

Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból…
Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában.
Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

On Sai: A ​gyógyítók

 

  2021 nyarán olvastam csak a sorozat első két kötetét, mégis újra kezembe kellett vennem a 3. rész előtt ahhoz, hogy felvegyem a fonalat. Nagyon mozgalmas írás volt, sok szereplővel, gyorsan pörgő cselekménnyel, ezért nem mindenre emlékeztem már.

Meglepő módon teljesen lekötött az újraolvasás is, mert rengeteg apró részlet mellett siklottam el anno az első lendületben. Így együtt a három kötet érdekes volt, izgalmas, és sokkal jobban átláttam a történet egészét. Külsőre és szövegében is egységes az eddig megjelent három könyv. A borítók nekem kifejezetten tetszenek, jól felismerhetők benne a magyar női szimbolika, de mégis globális, ráadásul kicsit ki is lóg a Könyvmolyképzős uniformisból. A szöveg teli van nyelvi bravúrokkal, időnként karcolgatta a közönségesség határát, de inkább viccesen, mint zavaróan. Ugyanakkor gördülékeny és élvezetes is volt, észre sem vettem és már el is olvastam mindhárom részt.

    A Vágymágusok ciklus abszolút cseleményközpontú, bár megpróbál időnként karakterközpontúnak látszódni, és elég sikeres is ebben. A regénybeli fő probléma egy ismeretlen eredetű háború, és egy társadalmi-politikai kérdéskör, aminek a vége tulajdonképp a szellemi fejlődés (is lehet). Ugyanakkor cseppet sem rejtve a mondanivaló a női szerepekre, esélyegyenlőségi kérdésekre világít rá, olyan módokon, amivel abszolút tudok azonosulni. A szereplők a társadalom széles spektrumát bemutatják, a legtöbbjük teljesen szerethető mindennel együtt is, aki meg az természetesen a negatív példa.

    Elképesztő empátiával ír a szerző. Frellelelon Huron bácsikájának hozzáállása volt nekem a legütősebb és a legigazabb. Valahogy úgy hangzik, hogy elfogadta, hogy a világ színes, és mindenféle előfordul benne. Bár ezt kifejezetten egy helyzettel kapcsolatban állapítja meg, de rengeteg dologra igaz a történetben (és az életben is).

    A két főszereplő élete viszonylag hamar pályára állt. Lidérc és Rianna gyakran ugyanazokat a köröket futják le, mégis jól nyomon követhető a kapcsolatuk fejlődése.

    Nekem arányaiban sok volt kettejük közt az érzékiség. Szépen épült fel, és teljesen jól át is jött, és 800 oldalban bőven el is fért volna, itt viszont ráült a történetre. Ugyanakkor sok információ hiányzott. Érdekelt volna Delon motivációja, Frellelon múltja, esetleg Lidérc Forró-parti kalandjai. Az érzelmi ívnél is ugyanezt éreztem. Szépen kidomborodott a két főszereplő fejlődő szeretete, de hiányzott a háborúba menő sereg (és az egyetlen lány) félelme majd gyásza, Benne volt, de nem volt elég megrázó ahhoz képest, hogy mennyire markáns a másik oldal.

    Rianna élethez való hozzáállását nagyon szerettem, de tény, hogy háborús viszonyok között kb élhetetlen a leány. Nagyon szép az a napsugaras szeretet amit megjelenít, de ritkán működőképes. Vélhetően, ha ténylegesen a regény viszonyai közt élt volna ez a lány, már rég nem lenne. A középkori, férfiak uralta környezet vele szemben szerintem jóval kevésbé lenne megengedő. De fantasy tehát elképzeltem, hogy működik.

    Nagyon erősen függővéges, úgyhogy várom nagyon a befejező részt, aztán lehet, hogy előtte megint újraolvasom az eddig megjelent köteteket.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 328.

Fülszöveg:
Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban?
Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?
Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.
Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.
Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​örökség

   

    Tóth Gábor Ákos Édesvizi mediterrán című sorozatának előzménye a „Balatoni futárral” induló és a „Balatoni örökség”-gel záródó trilógia, ami érzéseim szerint önálló egységet képez, bár a folytatást még nem olvastam. A gyönyörű dizájn megtévesztő, a sorozat részei csak külsőre hasonlóak. Talán elbeszélésmódjában is vannak azonosságok, pl. a néhol túlburjánzó információs blokkok, de a három regény hangulata teljesen eltérő. Az első nekem vidám, csipkelődő, görbe tükröt tartó volt, a második nosztalgikus és szatirikus, a harmadik pedig csak szimplán szomorú. Nem volt így sem kevesebb, mint a többiek, de ez a regény egy elköszönés a Balatoni nyártól. Nekem egy gyönyörű búcsú.

    Az előző rész az első báró Csengyődy István hattyúdala volt, ez pedig az utolsóé Kálmánkáé. A történet cselekménye 1942-ből indul, az elbeszélés azonban ismét több idősíkon ugrál. Egy a távoli múltban, ez lólépésenként halad előre, egy lassú szál a majdnem jelenben 1996-ban és egy gyorsabb a közeli múltban 1994-1996-ig. Nekem ez utóbbi szál feleslegesen bonyolult volt, de igazából nem lett kevesebb tőle a történet, csak sokkal tovább tartott elolvasni.

    A szereplők többsége ismerős volt az előző kötetből, de a történetük teljesen váratlanul ért, de tulajdonképpen nem volt újdonság. A múltnak itt is, de amúgy is van egy furcsa önismétlése, ami szépen követhető a Balatoni Menedék lakóinak sorsán. Még akkor is, ha a történelem is írja a maga sajátos cselekményét, ami időről időre át és átszövi a Csengődyek útját.

    A főszereplő Csengődy Kálmán, a harmadgenerációs balatoni bolondos báró tulajdonképpen már csak díszlete a balatonszépei bírtoknak. Elment mellette a háború, a forradalom, sőt a rendszerváltás is, de nem hogy részese nem volt, nézője is csak alig az eseményeknek. Ahogy a nagyapja, úgy ő is igyekezett a partvonalon maradni pedig újságíróként elég sokszor volt a közepében. Értelemszerűen a saját érdekében jó döntéseket hozott, azzal, hogy kívül maradt a besúgók, pártkatonák és forradalmárok szövevények világán, azonban valahogy úgy égett ki közben, hogy nem is tett semmit. Furcsa ezt így végiggondolni, de ha jobban végignézem a környezetemet, ez egy generációs tünetnek látszik. Mire eljött a rendszerváltás, egy nemzedék belefáradt a politikai és társadalmi változásokba úgy hogy nem is volt azoknak a tevékeny részese. Mire eljött a szabadság, már nem is hittek benne. Sőt, amire hősök lehettek volna, már nem is érdekelt ez senkit. Fájdalmas volt az elmúlásnak ezt a szintjét megélni. Egy olyan életről olvasni, ahova a boldogság csak koldulni járt, ritkán és keveset. Ahol örömforrássá tud válni egy régi ismerős csúfolása, vagy egy hajdani szerelem emlékének megidé

    A csodás-pompás Balatoni Menedék előbb kihívás volt, aztán börtön, végül már csak tanúja a történelmi viharoknak, akár csak a benne élő, szinte mozdulatlan emberi emléke a hajdanvolt dicső múltnak. Vártam, hogy a váratlan vendég kinyitja az ablakokat és kiszellőzteti kissé a kúriát, de nem ez történt, csupán csak beolvadt ő is az elmúlásba.

    Az egészben az volt a durva, hogy ez a rész politikai kiszólások nélkül is egészen pontos képet festett a jelenről. Ijesztő módon felismerhető a modern kor minden társadalmi rétege a világunt öregembertől az agresszív balatoni vállalkozóig. És ismerős az enyészetnek ez a foka is. Más okoból, más háttérrel, de mindannyian ide tartunk.

    

    Szerettem ezt a trilógiát. Ismerős volt nekem, bár nem a Balaton közelében élek. Ismerős volt, mert a valós idejű magyar sorsokat írja meg. Nagyapámét, dédapámét, a szomszéd néniét. Kicsit az enyémet is. Hiányzott belőle a romantika, de végül is, mi romantika van a magyar létben manapság, vagy épp egy emberöltővel ezelőtt?

    Érdemes figyelmesen és tárgyilagosan olvasni. Szerintem nem egy könnyed lányregény, de nem is kell annak lennie. Fontos írás, egy kórkép a társadalmunkról, és egy amolyan sírva vigadós ballada a Balatonról, és 20. század lokális hőseiről.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 368.

Fülszöveg:

A ​barátság okkal, a szerelem ok nélkül hal meg

Ez a regény a barátságról szól. És persze árulásról, megbánásról, feloldozásról. A helyszín egy Balaton-parti kis faluban álló kúria, amit hiába kereszteltek Menedékre, a történelem viharaiban nem teljesít túl jól.

Három fiatal, két fiú és egy lány él itt a háború után, akik a 20-as, 30-as években a ház ódon falai között töltötték a gyerek- és fiatalkorukat, és most egy minden tekintetben új világban kell helyt állniuk. Le kell nyelniük azt, hogy, ha az otthonukat nem is, de a strand kabinjukat elveszi az új rendszer, s a helység kisboltjában gond nélkül beállnak eléjük azok, akik korábban a Csengődiektől kunyeráltak munkát…

Rendhagyó hármasuk amúgy is számtalan szóbeszédre ad alkalmat a faluban, így nem csoda, ha a fiatalok útjai 56 után szétválnak – mindaddig, amíg sok-sok év után a véletlen ismét egymásba nem gabalyítja azokat. Miközben a három egykori jó barát megpróbálja tisztázni a múltat, kezdetét veszi egy amolyan sírós-nevetős időutazás, amit a Kádár-korszak és a gulyáskommunizmus dolcsevitája foglal keretbe, s ahonnan nézve már az is érthető, miért gondolta egy fél ország, hogy „Nekünk a Balaton a Riviéra”…

A Balatoni örökség az előtörténete a szerző nagysikerű Édesvízi mediterrán sorozatának, egyben befejező része a Balatoni Futárral indított, majd a Balatoni Menedékkel folytatott történelmi családregény-trilógiának.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​menedék

    

Az Édesvízi Mediterrán előzménysorozat első kötete a Balatoni futár nekem egy könnyed, humoros, szatirikus olvasmány volt, nagyon szerettem. A folytatása hasonló küllemű: szolid, múlt századi, romantikus hangulatú borítóval, azonos szedéssel, és felépítéssel. Mégis, valahogy teljesen irányt vált a trilógia ebben a kötetben. A kezdeti könnyed, kicsit fellengzős, kicsit nagyvilági hangvétel, melankolikussá és szarkasztikussá válik. A nyári balatonparti hangulat helyett ez a regény a nádasok téli fagyos-jeges világát idézi.

    A főszereplő ifjúkori évei már elmúltak, életének időszalagja a második részben már a szépkornál jár, és ebben az időbeni ugrásban nemcsak a mesélő válik tapasztaltabbá, érettebbé és sztoikusabbá, hanem a kor és a környezet is jelentős változáson megy keresztül, ami a regény teljes egészére kihat.

Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem bántam a váltást, annak ellenére sem, hogy az első kötetben épp a hangnemét szerettem nagyon.

    A Balatoni Menedékben a korábban megismerti Csengődy István újságíró és laptulajdonos története folytatódik. A látogatóból lassan bennszülötté avanzsáló bolondos idős „Báró Úr” visszaemlékezésszerűen meséli el a családja történét az általa bújtatott zsidó lánynak 1942-ben. A regény szerkezete tánclépésszerű lesz, kicsit előre, kicsit vissza. A páratlan fejezetek állandója 1942, míg a páros fejezetek egy hosszabb idősíkot járnak be. Bármelyik időben vagyunk azonban egyértelmű, hogy a Millenniumi Ünnepségek korának romantikája már erősen megkopott. Ahogy az évszakok változnak, úgy változik meg a világ István és Emma körül is. Miközben ők a megörökölt birtokra és egymásra koncentrálnak, országszerte erősödik a nacionalizmus, nyomokban megjelenik a szocializmus, és megérkezik lassan a válság is. Az egész koncepció arra emlékeztetett, mint amikor egy kép középső része állandó és mozdulatlan, körülötte pedig felgyorsul a világ. Ez esetben úgy éreztem Emma és István belefagytak az időbe. Emiatt egyszerre volt szép és szomorú a regény. Ez a kettőség azonban máshol is tetten érhető. Az ország társadalmi és politikai változásai a világháborúk alatt és között kísértetiesen emlékeztetnek a mai viszonyokra ezért a könyv egyszerre aktuális és nosztalgikus.     Nehéz nem észrevenni a párhuzamokat, a kevésbé veretes múlt és a mostani idők közt. (Időnként az író is segít abban, hogy egy-egy gondolatot mintegy véletlenül „kihangosít”). A kultúrpolitikai megszólalások, a kiközösítés, antiszemitizmus, és egyes társadalmi rétegek tudatos kirekesztése fájóan ismerős. Ha nem is tartunk éppen ott, ahol ez a regény időben, nem is vagyunk messze tőle. Emiatt az ember óhatatlanul is elgondolkodik a jövő bizonytalanságán, is elkezdi értékelni azt amije van.

    Bár maga a regény nem igazán mozgalmas, számomra izgalmas volt megélni a változásokat, főként a főszereplőkét. Bár a történelmi környezet érdekes, engem sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy a külső hatásokra válaszolva miként változnak a szereplők. Hogyan formálódik a jellemük, hogyan reagálnak a társadalmi változásokra, és az elszenvedett veszteségek miként nyomják rá a bélyegüket az eltérő világszemléletükre. Az egész regénynek itt láttam a kulcspontjait. Emma nyitott és optimista, valamint István linkeskedő és sznob hozzáállásában és azok átalakulásában. Tulajdonképpen az egész élet, mint folyamat szépen kirajzolódik a regényben, meghatározva azokat a mérföldköveket, amelyeket elhagyva akaratlanul is szemléletváltáson megyünk keresztül.

    Nekem több nehézség volt a regényben. Sajnáltam, hogy néhány szereplő kevés szót kapott, Ferencet és Kálmánt például egyáltalán nem tudta hozzám közel hozni a történet. Az előző részből sokan csak említésszerűen bukkannak fel, tulajdonképpen elveszik Sturmné Margitka, a Generális és Eötvös is ebben a folytatásban. Értettem, hogy mi miért történik, de a rengeteg korabeli érdekesség helyett inkább a szereplőkről olvastam volna még.

    Volt egy elképesztő mértékű információtorlódás a regényben, mintha a szerző minden az időbeli eseményt, felfedezést és érdekességet egyszerre meg akarna osztani. Emiatt lassan haladtam az olvasással. Néhol picit letettem és egy-egy újdonságnak utána olvastam, máskor csak hagytam had zümmögjön még egy kis ideig a hír a tudatomba.

    Mindezek tudatában várom a harmadik részt, de nincsenek várakozásaim. Egyszerűen csak hagyom, hogy meglepjen a szerző.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

A ​regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak.

Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától.

És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.”

Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között – kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat – ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​futár

    

A könyvben először a borítóját szerettem, bár bevallom szerintem becsapós. Sokkal romantikusabb és idillibb képet fest, mint amilyen a könyv maga.

Aki egy ma divatos romantikus korhű lányregényre számít az csalódni fog. Elsőre én is azt hittem, hogy ez a könyv amazok pasisan megírt, kritikus szemléletű változata. De tévedtem. Nem is igazán tudom kategorizálni ezt a regényt. Megkockáztatom: nekem inkább szépirodalmi regény ez, mint történelmi.     Ha lehántjuk róla az elvárásokat, zsánereket és szórakoztatóirodalmi szokásokat és sablonokat, simán előbukkan a humor és a mondanivaló. Elképesztő a nyelvezete, és a cselekmény helyett inkább a mondanivaló kap szerepet, az is inkább töredékeiben mint egészében. Vagyis nem a regény cselekményének, illetve a szereplők jellemfejlődésének van igazi mondanivalója (bár nyilván), hanem az odavetett félmondatokban, társadalmi kiszólásokban, illetve a jelen, múlt időbe ültetett paródiájának van igazi jelentéstartalma.

    Cirkalmas a nyelvezete, de nekem nagyon tetszett, hogy egy-egy összetett mondat időnként valódi kihívást jelent. Szerettem a furcsa, néhol groteszk képeket pl.: „.. aggódtam, egyszer csak valamelyik sötéten ásítozó orrlyukából kirobban az ádámcsutkája.”

Szórakoztattak a kifigurázott szereplők, és a sztereotípiák. Mondjuk nem vettem komolyan őket. A korabeli társadalomkritika amúgy lépten-nyomon tetten érhető, teljesen átírható a jelenkor viszonyaira, és pompázatosan helyénvaló is. Pl. "...az egészségügyi védekezésre elkülönített pénzek jó része az ezeréves ország csinosítására fordítható alapba vándorolt, miután a honatyák úgy döntöttek, hogy a holdudvaruk még nem hízott elég pöfetegre a túlárazott beruházásokon."

    A szereplők nem feltétlenül szimpatikusak, de nem is az a feladatuk. Amíg ilyen kiszólásaik vannak:    „szóval tőlem holnaptól akár Samuel Rowbotham brit feltaláló és a laposföld-hívők is kormányozhatják ezt az országot.” addig nekem teljesen életszerűek. Mondjuk hiába a korhű szöveg , a szereplők is inkább maiak, mint századelői polgárok. Az egyik kedvenc kiszólásom az így hangzott:

„Az enyhén spicces báró nyomban el is skandálta nekünk egyik kedvencét a Beremendi Geyza–Csehy Tamás-párostól, így hangzott: ..." (És itt stílszerűen beidézi a Jutalomosztás című Bereményi dalszöveget). Ezen elröhögcséltem két napig.

    Van a könyvben egy adag sovinizmus, faji és nemi egyaránt, de nekem ez a korhoz és a társadalomrajzhoz társult, mint a szerzőhöz. (Lássuk be az 1800 évek végén Magyarországon a zsidózás, cigányozás és a nők lenézése éppoly természetes volt mint ma). Ha akarok, ezen persze fel tudnék háborodni, de alapvetően társadalomkritikaként éltem meg ezt is, mint sok mást is a regényben.

    A cselekmény maga elég egyszerű és meglehetősen lineáris. A mesélés teszi kalandossá és érdekessé. Nagyon-nagyon sok korabeli információ, és apró történet van elrejtve a szövegben, illetve rengeteg érdekes és ismert (vagy kevéssé ismert) mellékszereplő bukkan fel, és számos az aktuálpolitikai kiszólás is. Sok általam sohasem hallott történetnek utána olvastam, és kiderült, hogy a szerző egy sor tényre építette a regényt, de azért fikció is akad bőven.

    Összességében, aki balatoni történelmi romantikát vár, az csalódni fog. Aki viszont leveti az elvárásait, és hátradől, ellazul és képes értőn olvasni, az gyöngyszemeket talál.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

Édesvízi ​mediterrán – A kezdetek
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó