Elizabeth Lim: A ​hajnalszövő (A hajnalszövő 1.)

Elizabeth Lim-től eddig a „Fénytörések” című „Sorsfordító” regényt olvastam, ami az egyik kedvencem a sorozatból. Már abból az egy könyvből kiderült számomra, hogy a japán-amerikai szerző tehetséges meseszövő. A Hajnalszövő pedig az egyik legjobb távol-keleti gyökerű fantasy amit valaha olvastam. Spoiler: elragadtatott értékelés következik, meg sem próbálom tagadni.

Már a megjelenése is gyönyörű a Hajnalszövőnek. Kékesen-lilásan-rózsaszínesen sajátos színvilágú, az élfestése pedig nekem különösen tetszik, nem túldíszített, mégis erőteljes. Alapvetően nem vagyok oda ezekért a színekért, ráadásul a távol-kelet nekem sárga és piros, mégis csodaszép lett így és teljes a cím és a borító egysége.

De az egész történet olyan, mint egy gazdagon hímzett kínai selyem. Egységes, részleteiben mégis aprólékos, gyönyörűen kidolgozott munka. Minden fénynél mást mutat, de mindenhogy csodálatos. Nagyon erős a világépítése, úgy is, hogy nem viszi el a hangsúlyt a cselekményről. Épít az ismert mesékre, a keleti világ hagyományaira, és a történelemre is, mégis egészen egyedi. Kicsit kínai, kicsit perzsa, de főként nagyon misztikus és tökéletesen egyben van. Pont, mint a regény elején a részletgazdag térkép, ami az apróságokban is száz csodát rejt.

A cselekmény is mozgalmas, és egy vonalon halad, amit én nagyon szeretek. Nincsenek nagy ugrások szerteágazó történetszálak, de mégis izgalmas és érdekes tud maradni. Az egész egyértelműen A-ból B-be halad, és nagyjából látható hova tart, de mégis akadnak meglepetések és váratlan fordulatok. Mintha csak bizonyítani akarná az írónő, hogy nem kell túlbonyolítani ahhoz egy cselekményt, hogy fenn tudja tartani az érdeklődést.

A főszereplők hamar kedvenccé váltak. Maiaban életre kel Mulan minden merészsége, de magában hordozza a keleti nők csendes finomságát, keménységét és állhatatosságát. Bár látja a császárság minden árnyát, mégsem kérdőjelezi meg egyszer sem a hatalmát. Egy igazi erős, hagyománytisztelő és okos szereplő, akinek azért akadnak hibái is. A férfi főszereplő ugyanígy sokszorosan árnyalt, izgalmas a háttértörténete és a gyengeségeivel is rendkívül szerethető. Az E/1-es narráció Maia szemszögéből mesél a birodalomról, a varázslatról a családról a kihívásokról és a szerelemről.

Az első perctől berántott az olvasás és faltam a lapokat, most viszont a függővéggel együtt hagyott egy hatalmas űrt a regényt, úgyhogy egy darabig csak néztem magam elé, hogy jó, de most mit olvassak?

Szóval imádtam ezt a történetet. Nagyon várom a folytatást, és szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket.

Köszönöm szépen az élményt a Menő Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 536

Fordította: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság.

Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott…

Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Maya Binyam Akasztófa

Maya Binyam etióp-amerikai szerző első regénye az „Akasztófa”. Sokat gondolkodtam a címválasztáson, mert csak nehezen állt össze kinek az akasztófájáról beszélünk. A borító maga is csak azután kifejező, miután megismertem a történetet, addig nem annyira beszédes.

Nehezen rázódtam bele a történetbe. Sem az elbeszélésmód, sem a cselekmény nem mondható hagyományosnak. Sokszor kapaszkodnom kellett, hogy a rengeteg, látszólag ismétlődő töltelékszöveg közt megtaláljam a lényeget. Emiatt nem volt igazán komfortos az olvasás, de így utólag ez nem volt kifejezetten baj, megnyitogatta kicsit a határaimat a regény.

A történet maga újszerű és formabontó. A fülszöveg szürreálisnak írja le, én talán inkább álomszerűnek nevezném. A narráció lassan halad, látszólag koncepció nélkül, motívumokkal, szimbólumokkal és véleményekkel tűzdelve a mondandóját. Keveset tudunk az elbeszélőről és arról is, amit elbeszél. Nincsenek nevek, azonosítható helyek, bár a világ híreiből nagyjából kiderül, hogy a kétezres évek elején járunk, egy afrikai országban (vagy nem). A főszereplő rendkívül szószátyár, és bár sok mindenkivel találkozik, és sok mindenkivel beszél, nincsenek párbeszédek, csak a saját gondolatait adja vissza egy-egy szituációról. Néhol úgy tűnik magatehetetlen, és nem különösebben okos, ugyanakkor a monológokból kitűnik, hogy rendkívüli szókincse van, és összefüggéseiben is látja a körülötte lévő világ politikai és társadalmi kérdéseit. Ahogy haladunk előre, az afrikai ország mélyére egyre inkább lemeztelenedik az út és a mesélő is. A külvilágtól és egyáltalán a világ eseményeitől eltávolodva egyre közelebb jutunk a családjához, és végül önmagához.

Az elbeszélésmód miatt az egész hangulat mézgás ködös, párás-ragadós lesz. A látszólagos kívülállóság, és tehetetlenség a világ sodrásával szemben, nekem nagyon behozta az afrikai életérzést, és az európaitól annyira más gondolkodásmódot. Így nemcsak a történet miatt volt érdekes a könyv, hanem a kulturális különbségek miatt is.

Nehéz megítélni az Akasztófát, mert a feldolgozása egy hosszabb folyamat lesz. Nagyon sok időtálló gondolat és érdekes motívum van benne, ami miatt szerintem még lesz dolgom vele, biztos vagyok abban, hogy sokszor fel fog bukkanni a gondolataim közt. Nem volt könnyű utazás, de nagyon sajátos élményeket adott.

A regényt köszönöm szépen a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 236
Fordította: Bartók Imre

Fülszöveg:

Egy ​férfi huszonhat év amerikai tartózkodás után visszatér szülőhazájába – bár maga sem érti, miért ült repülőgépre. A nem mindennapi utazást követően egyre furcsább ügyekbe bonyolódik: hóbortos idegenek és régi rokonok, szélhámosok és bürokraták, taxisofőrök és fantomok beszélik el neki történetüket. Főhősünk mindezt közömbösen tűrve, apró jeleket követve bolyong az ismerősen ismeretlen afrikai környezetben. Vajon miért kell megtapasztalnia ezt a rossz álomhoz hasonló kalandot, és hogyan talál ki az egyre halmozódó kérdések labirintusából?

Az Akasztófa lehengerlően szürreális mű gyászról, kitaszítottságról és hazatérésről.

Maya Binyam regényében az élet egy tragikomikus játék, az embernek pedig fáradhatatlanul keresni kell az útját, a boldogságát, az otthonát, önmagát – talán még a halála után is.

Maya Binyam etióp-amerikai szerző, a The Paris Review szerkesztője. Publikál többek között a The New Yorker, a The New York Times Magazine és a Columbia Journalism Review folyóiratokban.

Jelenleg a Claremont McKenna College vendégelőadója, Los Angelesben él. Az Akasztófa az első regénye.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Peter Wohlleben · Fred Bernard A ​fák titkos élete

Peter Wohlleben munkásságát csak érintőlegesen ismerem, eddig összesen a „Ha a fák lélegzethez jutnának” című könyvét olvastam. Atipikus olvasóként persze nem a legismertebb írásával kezdtem, de gondoltam pótlom a hiátust a frissen megjelent azonos című képregényével. Nos, nem. Sőt. A képregény körülbelül 40 oldal után behívta az eredeti írást, úgyhogy letettem, elolvastam „A fák titkos élete” ismeretterjesztő könyvet, majd szépen folytattam a képregényt. Emiatt körülbelül háromszor annyi ideig tartott, mintha szépen haladtam volna sorban, ahogy azt illik. Ennyit a megúszós olvasásokról.
A „Fák titkos élete” képregény első benyomásra hatalmas. Nagy alakú, vastag, igényes, kiadás, nem spórolták ki belőle az anyagot. A rajzok időnként eluraltak egy-egy oldalt, de összességében szerintem a grafika és a szöveg is arányos.
A szöveget (illetve a szövegbuborékokat) Fred Bernard követte el, de megőrizte Wohlleben írói stílusát, elbeszélői sajátosságait, dinamikáját.
A képregény kimazsolázza a fontos dolgokat az első könyvből. Látszólag nem követi annak tematikáját, de mégis. Az eredetiben Wohlleben a növekedéssel kezdi a történetet. Ír a fák szaporodásáról, és a felnövésükről. A képregényben az első igazi fejezet a Tavasz címet viseli. Szimbolikus és következetes is egyben. Ugyanaz, de mégis más. Ezt az elvet egyébként a teljes képregényen végig viszi, és az erdő életét évszakok szerint dolgozza fel, de inkább szimbolikusan, mint a specifikus jellemzőik szerint. A tavasz a születésé a tél a pusztulásé.

Nekem úgy tűnt a képregényben több Wohlleben van, mint a könyvben, bár lehet, hogy csak arányaiban több. Sokszor mesél a saját életéről, visszanyúl a gyermekkorához, ifjúságához és mostani tapasztalataihoz, megéléseihez is. Az egész történetből egyértelműen kirajzolódnak eltéphetetlen kötődései az erdőkhöz. Talajtól a lombkoronáig ismeri és szereti ezt a különleges ökoszisztémát, és ezt a szeretetet bőkezűen adja tovább az olvasóinak.

Érdekes ahogy az író az erdészeti munkáról beszél. Persze valahol tudtam, hogy sima gazdasági tevékenység, mégis gyakran láttam az erdészeket az erdő őrének, miközben nem igazán azok. Bár azért tapasztaltam már olyat egy-egy vezetett túrán, hogy vannak erdészek, akik becsülik a fákat, és megőriznek olyan mikroközösségeket ahol hagyják a fákat elkorhadni, a süniket és a bogarakat élni. Van ilyen, csak egyre kevesebb.

Benjamin Flao grafikus pontosan érti Peter Wohlleben szándékait és jó érzékkel nyúl a szöveg alá. Kicsit csipkelődő, néhol egészen karikatúraszerű rajzai könnyeddé teszik az amúgy is inkább mesélős mintsem komoly hangulatot. Az egész könyv hordoz egy megnyugtató atmoszférát amellett, hogy nagyon sok ismeretet ad át, ráérősen, kedvesen.

Ugyanakkor jellemző, hogy ez a könyv sem tagadja az emberi tevékenység káros hatásait. Wohlleben sokszor elmondja, hogy mennyire ártalmasak vagyunk a természetnek. Flao pedig megrajzolja. Sok szempontból elgondolkodtató ez a könyv, és határozottan mondhatom más, mint az azonos című non-fiction, de azzal minimum egyenértékű.

Köszönöm szépen a kiadványt a Park Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2024.

Oldalszám: 240

Ford.: Jeney Zoltán

Fülszöveg:

Peter Wohlleben a világ leghíresebb erdésze és világhírű bestsellerek szerzője, A fák titkos élete című kötetét több mint negyven nyelvre fordították le.
Ez a könyv az ő története. Egy isteni mesélőtehetséggel megáldott ember hív felfedezőútra bennünket, megmutatja, hogyan kommunikálnak a fák egymással, mit rejtenek a kérgük alatt, a föld alatt, hogyan mozognak, miként védekeznek a növényevők és a kártevők ellen.
Ez a finom, megkapó rajzokkal teli képregény egy csodálatos, de törékeny világba vezet, tudatosítva, hogy a fák megóvása nem pusztán környezetvédelem, hanem olyan tett, amely az emberiség egészének továbbélését biztosítja.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Livia Blackburne: Kard és korona

Nagyon szeretem a Disney meséket, és a hercegnők közül Mulan az abszolút kedvencem, mégsem találkoztam sokáig a Kolibri Kiadó „Kard és Korona” című regényével, sőt „A Királynő Tanácsa” széria is ismeretlen volt számomra. (Spoiler: újabb sorozatgyűjtés amihez extra hely kell itthon - sóhaj).

Teljesen véletlenül futottam bele a Mulan retellingbe, és azonnal beleszerettem a borítóba és az élfestésbe. Mindkettő nagyon kifejező és Mulan-os. de nekem sokkal harmonikusabb, mint az eredeti amerikai fedlap.

Maga a történet körülbelül ott folytatódik, ahol az első Disney mese véget ér. Tulajdonképpen a második rajzfilm is illik közéjük, de Mulan és Shang ebben a regényben érzelmileg még nem tartanak ott, ahol a folytatás.

Livia Blackburne egyik legnagyobb fegyverténye, hogy tökéletes hangulatot teremtett. Az egész történet idején Mulan Kínájának hangulatában járunk. A regény egész szimbólumrendszere tökéletesen illeszkedik a rajzfilmhez, a cselekményhez és a korabeli távol-keleti birodalomhoz is. Apró kis foltokban is megnyilvánul ez, egy tányérfestésben, egy ételben, egy babonában, de ott van az egész életérzés szintjén is, a barátságokban, a hatalomhoz való viszonyban vagy épp a kötelességtudásban.

Nagyon-nagyon szerettem ezt az autentikus klímát. amiből szerintem egyszer sem esett ki a szerző, aki amúgy végig ragaszkodott a szereplők és a történet hűségéhez is. Mulan császárnőként is meg tudott maradni harcos hercegnőnek, ahogy Shang is végig hozta a karakterének összes jellemzőjét. Kettejük kapcsolata szépen épült tovább mégsem tolódtak el az arányok kettejük kapcsolata felé. Teljesen Mulan volt a történet központjában, sohasem csúszott el róla a fókusz. A hercegnő, akiből császárnő lesz tényleg túlmutat a Disney-féle történetmesélés határain. Mulan teli van kétségekkel, kérdésekkel, és bizonytalansággal, amitől rajzfilmfigurából emberré válik.

Mulan megküzd a pozíciójáért nemcsak a környezetével és a hunokkal, hanem önmagával is. Mindenből tanul és fejlődik, miközben ugyanaz a kedves és határozott nő marad, aki volt. Az egész történet egy hatalmas girl power, mert ugyan akad egy-két támogató férfi figura is, mégis a nők azok, akik erejükkel, kitartásukkal és hősiességükkel végig bizonyítják rátermettségüket és egyenlőségüket az elvakult, és hagyományok béklyóival leláncolt kínai társadalomnak. Nagyon sok szereplőt kedveltem a regényben és csak egészen keveset utáltam szívből.

A könyvnek azonban volt egy komoly hibája. Rettenetesen éreztem a hiányát az Musunak és Ciripnek. Nem tudom, hogy a retelling írók miért kerülik messzire a két segítő „állat”-ot, de valahogy egyetlen új Mulan mesében sem bukkannak fel, pedig ez a kettő adta az eredeti sztori sava-borsát. Nagyon hiányzott a humoruk, és a csetlés-botlások.

Persze nélkülük is működött a történet, és nagyon jó olvasmány volt. Bájos, elgondolkodtató és gördülékeny. Köszönöm szépen az élményt a Kolibri Kiadónak.

Adatok:
Kiadó: Kolibri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 392.
Fordította: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

A ​csatatéren már megmutatta, mi a becsület. Most egy újfajta harc vár rá…

A háború véget ért. Mulan, a hős szülőfalujában éli mindennapjait, ahol egy csupa nőkből álló milícia kiképzésével foglalkozik. Élvezi a békét, és tudja, annak védelme mindent megér.

Amikor Shang átadja neki a császárváros meghívását, a lány élete ismét fordulatot vesz: az idős császár Mulant nevezi meg örököseként. Az elképzelhetetlen hatalom és felelősség megrémiszti őt – de mégis hogyan mondhatna nemet az uralkodónak?

Kína trónján sosem ült még császárnő. A miniszterek megkerülik Mulant, lépten-nyomon igyekeznek aláásni a tekintélyét. A veszedelmes hunok mozgásba lendülnek, a nép zúgolódni látszik, ráadásul a saját emberei között is árulást gyanít. Mulan válaszúthoz érkezik: megfutamodik, vagy elfogadja, hogy nemcsak páncélban, hanem koronával a fején is vezetésre született?

A Királynő Tanácsa egy magával ragadó sorozat, amely megmutatja, milyen uralkodó válna a Disney-hercegnőkből, akiket egy történelmen átívelő, rejtélyes erő köt össze

A regény megvásárolható itt: Booklove

Isida Só: Macskát ​receptre

Cicarajongó vagyok, és tudom, hogy nagyon sok macskás japán regény van mostanában, azonban nekem ez volt az első. A Libri új „Macskát receptre” című távol-keleti regénye a harmonikus színvilágával fogott meg elsőre, de a témája is izgalmasnak tűnt. Őszintén, jó sok munka van egy kisállattal, milyen pszichológus az, aki plusz problémát ír fel egy betegnek? Hát…japán.

Elképeszt engem, hogy mennyire macskarajongó a szigetország. Persze vannak a történelemben bőven olyan helyek, ahol hasonló macskakultuszok voltak, de akkor is, Japán modernkori fejlettségéhez és az ott élők szabálykövető életviteléhez nekem nem igazán illenek a cseppet sem hagyománytisztelő és kiszámítható macskuszok. Ez egy igazi ellentmondás, de mindig vidám leszek tőle, mert értékelem, ahogy a japánok hagyják magukat kibillenteni a komfortzónájukból

A regényben öt, illetve inkább hat történet van lazán felfűzve. A hatodik a kerettörténet, ami mindegyik epizódon végigfut egy-egy gondolat erejéig, de igazából csak a végére áll össze.

Minden történet egy-egy szívmelengető novella az emberi lélek fáradtságáról. A páciensek olyan modernkori nyavalyákkal küzdenek, amik mindannyiunknak ismerősek. A túlhajtottság, a megfelelési kényszer, a családon belüli kapcsolatok szétesése, az odafigyelés hiánya mind szorongáshoz vezetnek. Ugyan saját magamon is felismerem időnként ezeket, de eddig még sohasem gondoltam gyógyírként a macskákra. Mondjuk lehet amiatt, hogy nekem is van kettő, és még sohasem gyűrt le a szorongás. Nos, elképzelhető, hogy van összefüggés.

Több mint 10 éve valaki a kezembe nyomta az első macskámat. A kis vörös gombolyag előtt még csak nem is szerettem különösebben a cicákat, azóta viszont már kettő boldogít. Isida Só regényében körülbelül ugyanaz a helyzet. Nyau doktor, és a kissé dölyfös asszisztense gyógymódként macskát ír fel a gyanútlan pácienseknek, akik minden esetben hazaviszik a különböző fajtájú és korú kedvenceket. És ahogy a macskák megmelegednek az otthonokban valahogy a gondozóik számára is felderül a világ.

A regény műfaja mágikus realizmus. Megvan benne a könnyedség, de a felszín alatt meghúzódik némi szomorúság is. A japán mértéktartás jegyében nincsenek különösebb érzelmi drámák, mégis meg-megkarcolja a szívünket. Egyszerre megmosolyogtató és elgondolkodtató.

Érdekesek a könyvben felbukkanó embertípusok és a sajátos viselkedési formáik. Az ordítozó főnök, a hajbókoló alkalmazott, a férfiasságát hangsúlyozó családfő, vagy az érzelmi távolságot tartó anya. Minél több távol-keleti történetet olvasok annál ismerősebbek ezek a karakterek.

Nagyon sok speciálisan japán vonás van a könyvben, de a mondanivalója nemzetközi: Legyen cicátok! Ha van (vagy ha nincs), olvassátok el ez a könyvet, érdemes.

Köszönöm szépen az élményt a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 280
Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Fülszöveg:

Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.

Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Vi Keeland: Megszállottság

Nem vagyok elkötelezett Vi Keeland rajongó. Olvastam pár korábbi regényét, és tetszettek is, de valahogy nem igazán nyúltak nálam mélyre. Ráadásul különösebben thriller olvasó sem vagyok, úgyhogy voltak kétségeim, de mindenekelőtt borzasztóan érdekelt az, hogy milyen az, amikor egy megrögzött romantikus író műfajt vált. Nos bravúros.

A regény főszereplője Meredith pszichiáter, aki egy szörnyű balesetben elveszítette egy családtagját. A veszteség, a bűntudat és a gyász sajátos keverékéből képtelen továbblépni, mindaddig míg egy nap meg nem látja a baleset másik áldozatának hozzátartozóját Gabrielt. Meredith elindul a férfi után, bár maga sem tudja, hogy megérteni vagy leleplezni szeretné a férfi vidámsága alatti fájdalmat, de úgy érzi segítheti őt a veszteségfeldolgozásban. Hogy együtt könnyebben lépnek tovább. Aztán a dolgok összekuszálódnak, a véletlenek és a váratlanok összeadódnak, ráadásul a vonzalom és megjelenik a képben.

Voltak gondolataim a cselekményről, de sohasem tudtam igazán, hogy merre tartunk. Amikor azt hittem, hogy feloldódik valami akkor bonyolódott igazán. Tetszett nekem ennek a feszültsége és kiszámíthatatlansága.

Elég para volt, bár nem vagyok feketeöves krimi és thrillerolvasó, így valószínűleg alacsonyabb az ingerküszöböm, mint a gyakorlottabb olvasóknak. Végig izgultam, és nagyon gyorsan haladtam az olvasással. A regény elején a helyezetbemutatás volt egy kicsit lassabb, de aztán nagyon feszessé vált a koncepció, úgyhogy egy percig sem unatkoztam. Egyedül a vége volt az, ami valahogy homályos maradt és több információt vártam, de ezt meg tudtam bocsátani.

A cselekményt Meredith narrálja, az ő szemszögéből látjuk a történetet először kettő, majd egy idősíkban. A történetszálakkal együtt egész pontosan megismerjük a főszereplő hibáit, vívódását, kényszerességét is. Nekem tetszett, hogy ő nem egy egyértelműen pozitív figura. Végtelenül sajnáltam és együtt éreztem vele, ugyanakkor mégsem volt komfortos a fejében lenni. Nemcsak nála mosódtak el a határok, tulajdonképpen senki nem volt egyértelműen pozitív vagy szakmailag kompetens figura a történetben. Nagyon érdekes volt az, ahogy minden mindenhez képest torzult egy picit, mindenki ki- és túllépett a szerepén, még a segítő szakemberek sem ragaszkodtak feltétlenül a szakmai előírásokhoz, vagy végezték el a munkájukat maradéktalanul. Valahogy sohasem az történt, mint amit vártam.

Szerintem nagyon jól áll Vi Keelandnek a pszichothriller műfaja. Remélem lesznek hasonló történetei.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 336 oldal

Fordította: Márton Andrea

Fülszöveg:

„Sokkoló…” – Publishers Weekly
Ez nem szerelem, ez már megszállottság

A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.
Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…
Aztán történik valami.

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző hátborzongató, sistergően erotikus és letehetetlen thrillerében megannyi izgalom és sötéten szenvedélyes pillanat várja az olvasókat.

„Vi Keeland lírai vénája… csodálatos.” – USA Today

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

John Scalzi: Csak ​a hold az égen

Scalzi új regényének borítója telitalálat, nálam nem csak a cím hívta be az ismert Republic dalt, hanem a kép is, egy másikat Demjén Ferenctől. A vicc, hogy egyik slágert sem szeretem különösebben mégis mindkettőt tudtam felváltva dúdolgatni két-három napig. Ezt még meg kell köszönjem az Agave kiadónak.

Viccet félretéve nehéz humor nélkül írni erről a regényről. John Scalzi nálam elsőre betalált ezzel a regénnyel főként azért, mert összerakta. Van egy bődületes marhaság, ami még gyerekmesének is gyenge (bár időről időre megpróbálkoznak vele), és Scalzi ebből csinált egy (látszólag) tényirodalommal alátámasztott tudományos-fantasztikus művet. Ugyan az utószóból kiderül, hogy inkább fantasztikus, mint tudományos, de engem a laikust simán felültet az álinformációs hintára. Én elhiszem, hogy sajtból van.  Ugyanakkor nagyon fontos, hogy jó sok  tény és információs is van a regényben. Amiket én például nem tudtam. Ráadásul az utószóban a szerző szépen szét is válogatja az igazat és a hamisat egymástól. Sokat megtudtam a holdkőzetekről, a Hold működéséről, és persze a sajtról is. (Nem feltélenül a sajt gasztronómiai értékeiről.)

A regény szerkezete a Függetlenség Napjára hajaz. Random vágóképekben egymástól független szereplők történeteire felfűzve meséli el a sztorit, csak itt sokkal kevésbé kapcsolódnak össze szálak, mint a filmnél. Mégis szépen, pontosan, különböző aspektusokból bemutatva levezeti, hogy mi történik akkor, ha egyik napról a másikra sajtból lesz a Hold. Hogy viszonyul hozzá a NASA, a politikus, az örömlány, a kocsmázó értelmiségi, az összefüggés elméleteket gyártó youtuber, az író, az elnök. Mit reagál a politika, a gazdaság és a hétköznapi ember.

Nekem nagyon szórakoztató volt.  Nem mindent értettem, ami fizika és csillagászat, merthogy analfabéta vagyok, de a lényeget szépen, pontosan elmagyarázta. Szuperül felépítette az összefüggéseket, és alaposan végig gondolta a társadalmi hatásokat (amiket sokkal simábban felfogtam) és a jövőképet. Bármennyire is komornak kellett volna lennie a végkövetkeztetéseknek, tett bele egyrészt egy könnyed humort, másrészt pedig egy-egy érzelmes kapcsolatot, amitől feloldódott az egész. Az egyes történetek nem értek igazán össze (csak itt-ott), az adagolásuk, illetve a helyük a történetben azonban az egész pozitív hangulatot mederben tartották.

Néhány szereplő teljesen felismerhető volt, egyikhez-másikhoz majdnem nevet is tudtam társítani, mások csak egy-egy kategóriát személyesítettek meg. Nagyon jó volt ebben John Scalzi. Viszonylag kevés leírással pontosan elkapott egy-egy embertípust vagy szakmát. Pillanatok alatt bemutattatta a forgatókönyvírót, a kiégett rockzenészt, a gazdag élvhajhászt, és az úrhajóst. Mégsem lett senki paneles, vagy tipikus.

A „Hold az égen” nekem beavatás volt. Most olvastam először Scalzit. ráadásul mindjárt egy lazán szerveződő trilógia harmadik darabjával futottam össze. Megvett magának a pali. Gyorsan haladtam, sok információt raktam el magamnak télire, és nevetgéltem, meg dúdolgattam persze. Vidám olvasás volt.

Köszönöm szépen a könyvet az Agave Könyvek Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 336 old
Ford:  Sárpátki Ádám, Farkas István, Pék Zoltán, Tót Barbara

Fülszöveg:

A ​HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.
AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.

Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!

A kötet megvásárolható itt: Agave Könyvek

T. J. Klune: A ​holló dala (Green Creek 2.)

Hát ez..hát ez!

Nagyon szerettem a Farkasok dalát. Olyan "cukorpálca és fenyőtoboz, és fantasztikus és elképesztő" módon. Mondjuk az egész Kluniverziummal így vagyok. Mindegyik regénye más, de mindegyik meghatározó és csodálatos. Annyi tolerancia és szeretet van ezekben a könyvekben, amennyit megközelítőleg sem olvastam még máshol. Elfogult vagyok, persze. Nincs ezzel baj, már csak azért sem mert a Klune szerintem olyan, hogy vagy nagyon megtalál egy olvasót, vagy nagyon nem. Nem igazán tud középen maradni sem a témájában sem hangvételében. Formabontó, tabudöntögető, de nem tolakodó. Vagy beengedi az ember vagy nem.

A Green Creek ciklus különösen sajátos. Paranormális LMBTQ romantikus. Klune egyedülállóan kedves regényeihez képest talán szélsőségesen erőszakos, mégis nagyon érzelmes, és ráadásul nagyon izgalmas is. Az első részt szerintem nem fogja tudni überelni semmi, mert Ox az Ox. De a Holló dala egészen közel került hozzá. Sokkal kegyetlenebb és erőteljesebb, mint a nyitókötet, mégis nagyon szerethető. Persze sokat számított, hogy mindenki szerepet kapott a folytatásban, így újra-és újra összefutottam a kedvenc farkasokkal és emberekkel. Ráadásul érkezett még hozzájuk egy Bambi is, aki pompásan illeszkedik a falkába.

Klune családmodellje olyan, amit szerintem mindenki szeretne magának. Nála nem a vér szerinti kötődés, hanem az egymás iránti szeretet határozza meg az összetartozást. A Green Creek ciklusban pedig ezek a kötődések láthatóvá válnak. Nemcsak a színek, hanem az érzések is markánsan megjelennek az egymás közt feszülő kapcsolati hálóban. Ettől valahogy minden melegebb, barátságosabb és összebújósabb lesz.

Ugyanakkor a Holló dala sokkal véresebb volt, mint az előző kötet. Életteliek és ezzel együtt borzasztóak a csatajelenetek. Nekem ez annyira távol állt a Klune- képemtől, hogy nehezen rázódtam bele. Viszont az érzékletesség teljesen az író sajátja. Nagyon valósnak hatott az összes harc, élet- sőt halálszagú volt.

A szereplők ugyanazok, és mégis mások. Gordo az első részben ténylegesen mellékszereplő volt. Tudtam, hogy volt közte és Mark közt valami, de igazán nem volt érdekes… mert Ox az Ox. Most ahogy lekerült róla a fókusz, és Gordo lett a narrátor valahogy egész másnak tűnt. A lelki vívódása is sokkal mélyebbre ment, mint korábban Oxé. Nyilván ő itt egy teljesen érett felnőtt szereplő, bár a regény sokszor visszanyúlt a felnőttkorába, így a teljes lelki fejlődését nyomon követhetjük, mégis egy felnőtt létet hozott, felnőtt problémákkal. Mark egy kicsit távolabbi maradt, de teljesen szerethető, és sokkal lágyabb mint Gordo, aki karcos, önfejű, mogorva és sokszor vulgáris. Mégis olyan nagyon közel került hozzám, értettem az összes fájdalmát, terhét, kívülállóságát. És persze nagyon szerettem a családját. Oxot és Joe-t különös, de Kellyt és Cartert is. Külön öröm volt, hogy olvashattam az előző részben kimaradt jeleneteket, azokat amelyikben Richárd Collins keresése közben megerősödik Joe és Gordo kapcsolata.

Klune minden regényébe belefűz egy aktuális társadalmi problémát. A Hollók dala a vallási fanatizmus "csodáját" veszi gorcső alá, és pontos, mint mindig. Izgalmasan értek össze az szálak, és toprongyosak lettek az idegeim, mert jött egy függővég és persze nincs még kint a folytatás. Mi lesz most velem?

A könyvet most is, mindig köszönöm szépen a Metropolis Média Kiadónak. Csodás volt.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 568.

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

Gordo Livingstone jól megtanulta a leckét. A bőrébe vésődött. Amikor a falka elárulta és magára hagyta, megfogadta, hogy soha többé nem ártja magát a farkasok ügyeibe. Ennyinek elégnek kellett volna lennie. És elég is volt, mígnem a farkasok visszatértek Green Creekbe, köztük Mark Bennett is.

Együtt néztek szembe a fenevaddal… és legyőzték, együtt, falkaként.

Egy évvel később az élet visszatér a normál kerékvágásba. Gordo újfent a Bennett-klán boszorkánya, s nehezére esik figyelmen kívül hagynia Markot, és a kettejük között üvöltő dalt.

De fogytán az idő. Valami történni fog. A veszély ezúttal belülről fenyeget.

És vannak kötelékek, amelyek bármilyen erősek is, arra ítéltettek, hogy elszakadjanak.

T. J. Klune egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó, világhírű fantasy-sorozatának második kötete szenvedélyről, hűségről, árulásról és családról mesél. De mindenekelőtt a szerelemről – ami néha olyan, mint egy durva pokróc a bőrödön, ám mégsem tudsz élni nélküle.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Guillaume Musso: Valaki ​más

A francia Guillaume Musso a meglepő történetek koronázatlan királya. Messze nem olvastam az összes regényét, de eleget ismerek ahhoz, hogy tudjam minden regénye csavarosan fordulatos, érdekes, és váratlan. A Park Kiadó egységes arculatú sorozatának megjelenése óta a könyvtárunkban is van egy masszív Musso rajongótábor, bár a korábban kiadott regényeit valahogy nem igazán kapták fel. Szerintem a tartalom és forma találkozása egyaránt hozzájárult a sikerhez.

A „Valaki más” a frissen megjelent Musso darab hozza az előzőek stíluselemeit. A cselekménye színpompás építmény, tökéletes szerkezeti vázzal. Musso ebben hibátlan. Bármennyire is csavaros egy-egy története mindig alaposan kigondolt a cselekmény, az utolsó pillanatig rejtélyes, és mégis megáll a lábán amikor összeállt a teljes kép. Oriana de Pietro története is ilyen. Különös, izgalmas és valahogy összeáll a végére.

Engem mindig meglep, hogy a nehéz témák ellenére is milyen könnyed marad mindig a stílus. Drámai a cselekmény, de valahogy sohasem von be annyira érzelmileg, hogy a szereplőkkel együtt lélegezzek. A szerző annyira erősen cselekményes, hogy sem az érzelmi sem a környezeti háttérre nem fordít sok figyelmet. Az előbbi miatt nekem a regényei inkább érdekesek, mint meghatározóak. Ami azért baj, mert minden Musso regény különleges, csak valahogy jobban ki kellett volna bontani a körülményeket. Itt is.

Oriana tartalmas élete egy jachton ér véget. A gazdag örökösnő kegyetlen gyilkosság áldozata lesz. A gyanú a jazz-zongorista férjre terelődik, de a francia rendőrség (sőt az olasz is) elakad a nyomozással, és bizonyítékok hiányában csak az indíték látszik világosan. Ráadásul néhány kitépett füzetlap arra utal, hogy a feddhetetlen férjnek szeretője volt, de nehéz a rejtélyes Adéle nyomára bukkanni. Olvasóként persze látjuk Adél gondolatait, és Oriana is elmondja a saját verzióját, illetve a nyomozást vezető Justine narrációját is ismerjük. A három nő által alkotott háromszögben pedig ott a férj, Adrien, akit csupán a nők általi szűrőn keresztül tudunk megítélni. Izgalmas nézni ahogy az ő szerepe folyamatosan változik a történetben.

Ugyanakkor a szereplők érzelmileg nem kerültek közel hozzám. Értem őket, el is tudom képzelni, de a hozzájuk való viszonyom semleges, pont mi a többi Musso szereplővel való kapcsolatom. Értem a motivációkat, de sem szeretni, sem sajnálni nem tudom őket. Azt hiszem itt van a szerző hiányossága. Ha a szereplők jellemét alaposabban felépítené igazi nagyívű eposzokat alkothatna, így azonban megmarad a forgatókönyv szerű zsánerregények szintjén. Ez nem baj, csak több a lehetőség a könyveiben, mint ami végül összejön.

A legnagyobb erőssége Mussonak a meglepetés. Kivételesen ebben a regényben voltak olyan sejtéseim amik beigazolódnak. Általában messze járok az igazságtól. Ez azonban nem tette kevéssé érdekessé a megoldásokat. A vége nem igazán tetszett, szerintem az utolsó epilógus felesleges és zavaró volt, de végülis belefért a regénybe. Azonban teljesebb lett volna az élmény nélküle, már csak azért is, mert nem volt igazán életszerű a két szereplő kapcsolata, és nem volt értelmezhető a cselekmény tükrében az utalás a végén.

Jó volt, kikapcsolt, és szórakoztatott. Pergős izgalmas olvasmány, de egy kicsit távolságtartó is. Szerintem remekül illeszkedik a Musso-ciklusba, hordozza a szerző összes védjegyét, és nem hiányozhat a Musso rajongók gyűjteményéből.

Köszönöm a könyvet a Park Könyvkiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 288

Ford.: Gyárfás Vera

Fülszöveg:

„Három ​igazság van: az én igazságom, a te igazságod és az igazság.”

Cannes partjainál, egy jacht fedélzetén vérbe fagyva találnak rá a milliárdos olasz család örökösnőjére, aki később a kórházban belehal sérüléseibe. Vajon kinek állt érdekében megölni Orianát?

Négyen mondják el a maguk verzióját: Adrien, az áldozat férje, a vonzó és titokzatos jazz-zongorista; a megfoghatatlan Adele, a férj fiatal szeretője; Justine, a nyomozással megbízott rendőrnő és Oriana, aki az olvasó elé tárja élete utolsó heteinek megrázó pillanatait.

Senki sem hazudik. De az igazságaik cseppet sem hasonlítanak egymásra…

Musso legújabb regénye lenyűgöző és merészen kiszámíthatatlan pszichológiai thriller.

Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség elő!ször 2004-ben, az És azután… megjelené!sekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizennégy éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsé!ge a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Cora Reilly: Bizalom (Aria és Luca)

Aria és Luca egyértelműen a kedvenc párosom Core Reilly „A Maffia végzete” sorozatából. Emiatt nagyon örültem annak, hogy született róluk még egy történet. Akkor is, ha nem hittem, hogy lehet még erről újat mondani. Persze sikerült.

A New Yorki és a Chicagói maffia két prominens személyisége között első perctől izzik a levegő. Luca egy nagyhatalmú öntörvényű és karakán vezető, Aria pedig látszatra egy kellékfeleség, mégis remekül kiegészítik egymást. Ami egyikükből hiányzik, az a másikukban megtalálható. A férfi útja egyértelmű, a nő azonban tartogat meglepetéseket. Aria személyisége jóval több annál a gyönyörű jókislánynál mint aminek látszik. Képes dacolni a férjével, kitart az elhatározásai mellett és elég erős ahhoz, hogy helyt álljon a maffia felső köreiben.

A „Bizalom” című regény, a sorozat 6. része, a holtodiglan-holtomiglan kimondása után játszódik. Pontosabban náluk bőven az esküvő után, hiszen az első részben is először házasodtak és csak utána jöttek össze. Ez a könyv pedig már következő éveket meséli el. Azt a szakaszt, ami a nagybetűs szerelem után jött. Az apró betűs részt, amelyben semmire nincs garancia, ahol a szerelem nem mindig elég, és a bizalom néha mindennél többet ér.

Egy törékeny kapcsolatban pillanatok alatt következhetnek be olyan fordulatok, amik mindenre veszélyt jelenthetnek, ráadásul Luca természete amúgy sem jó alap a türelmes építkezésre.

Bizonyos szempontból könnyű olvasmány volt. Egy ismerős, kényelmes világ, a szereplők kapcsolatait, szokásait és társadalmi környezetét bőven megismertem a korábbi részekből Örömmel üdvözöltem a testvéreket, barátokat, az egész Cora Riley féle nagy családot. Más szempontból nehéz volt, mert túlmutatott a happy enden, és előkerültek azok a kapcsolati próbák, amik mindannyiunk életében előfordulnak, persze másként. Mégis könnyebb az „örökkön-örökké”-ig tartó s szakaszról olvasni, mint az a gyakorlatban látni.

Nagyon szeretetem a szereplőket, de Luca még így is sok volt néha, nekem túl erős a dominanciája, és sajnos sokszor csak a szépséget látta Ariában. Azt viszont határozottan kedveltem ahogy ez a törékeny szőke nő kiállt magáért és a családjáért.

Ez a rész kicsit össze is foglalta a korábbiakat, és tovább mesélte a történetüket, de főleg Ariára és Lucára koncentrált. A kettejük kapcsolata pedig bőven tartogatott még meglepetéseket és kihívásokat. Szerettem ezt a feszültséggel teli kalandot, mert megmutatta, hogy nincs tökéletes kapcsolat, mindenen dolgozni kell. Most nagyon várom Valentina és Dante történetének folytatást is. Bár őszintén, bárkivel is folytatná Cora Reilly ezt a regényfolyamot, és örömmel elolvasnám.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 346 oldal

Fordította: Medgyesi Csilla

Fülszöveg:

Senki sem számított rá, hogy egymásba szeretnek.
Amikor Aria Scuderit férjhez adták Luca Vitiellóhoz, mindenki biztos volt benne, hogy a lány összeroskad a maffiaházasság súlya alatt. Luca ugyanis egy kegyetlen ember, akitől a legrosszabb is kitelik.
Aria azonban mégis elnyerte a férfi szerelmét. A szerelem viszont gyengeség, amit egy Lucához hasonló Capo nem kockáztathat meg. Ő mégis megtette. De vajon jól döntött?
Amikor Aria elárulja férjét, túl későn döbben rá, hogy talán el is veszítette azt, amiért olyan keményen küzdött: Luca bizalmát. Egy olyan férfi bizalmát, aki eddig még soha senkiben nem bízott meg feltétel nélkül. Ő tényleg nem akart mindent tönkretenni, de a családja volt a tét.

Vajon túlélheti szerelmük ezt a megpróbáltatást az árulás és a halál világában?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Laura Steven: Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk

Egy igazi haláltánc ballada.

Laura Steven második magyarul megjelent regénye az egyik legszebb fantasytörténet, amit valaha olvastam. Nemcsak külsőre, bár úgy is előkelő helyen áll az élfestett könyvek szépségversenyén.

Evelyn és Arden a végtelenben találkoztak és oda tartanak. Szerelmük és sorsuk örök. Élet élet után, amelyben mindig ugyanazt a drámát élik meg, már London születése óta.

Volt egy hasonló történet, amitől én bevallom őszintén frászt kaptam. Főként azért, mert ott az örökéletű szereplőnek nem volt fejlődéstörténete több mint 1000 év alatt. Szerintem Laura Steven is olvashatta azt a storyt, aztán odaadta a sörét valakinek, és sokkal kevesebb oldalszámban írt egy sokkal jobbat. (Legalábbis nekem jobban tetszőt.)

A két főszereplő szinte öröktől fogva szerelmesek egymásba és az életük minden korban, időben és helyen tragédiába torkollik. Az ember azt feltételezné elsőre, hogy ez egy igazi mélyen romantikus történet, teli szerelemmel, erotikával és mély érzelmekkel. Rám üdítően hatott az, hogy mégsem így volt teljesen. Laura Steven ugyanis alaposan felépítette a világát, és túlment a romantikus vágyódáson, átgondolta, hogy több mint 1000 év alatt mennyi érzés szabadulhat fel egy perpetum mobile kapcsolatban. Mennyi kérdés fogalmazódhat meg, és mennyi árnyalat lehet egy szerelemnek. Nekem ez volt igazán szép. Ahogy a szereplők rezonáltak egymással, és ahogy a jellemük minden körülmény közt megmutatkozott, és ahogy alkalmazkodtak az épp aktuális valóságához.

A szerző zseniálisan építette fel azt, hogy a főszereplők minden életben más és más eseménysoron keresztül jutnak el a csúcspontig, sőt más és mást testben is. Sohasem azonosak a korábbi szerepeikkel, sőt az sem biztos, hogy ugyanaz a nemük, mint korábban. Ez a regény ezzel az egy trükkel képes volt egyértelműen megmutatni, hogy a szerelem nemtelen. Az érzés nem a testhez kötődik, hanem a lélekhez. Végtelenül egyszerűen szemléltette a nemi sokszínűséget, ami korunk egyik legfelkapottabb és szerintem legszükségtelenebb társadalmi vitája, egészen egyszerűen azért, mert mindenkinek joga van azt szeretni, akit csak akar (vagy akit tud.)

Klassz volt a regény felépítése. A gerinctörténet 2022-ben Skóciában játszódik, de egy-egy fejezet kedvéért visszautazunk a múltba, és kicsit megismerjük Arden és Evelyn korábbi életeit is. Látjuk ahogy alakul az egymáshoz való viszonyuk, és ahogy átalakulnak a prioritásaik.

Evelyn és Arden is szimpatikus hősök. Mindkettőben volt sok olyan jellemvonás, amit nagyon szerettem, de volt olyan is, amit nem. Arden titkolózása, és kommunikációképtelensége néha kifejezetten idegesített, bár a végén természetesen megértettem az okait.

A befejezés gyors és tömény volt. Ott éreztem egyedül azt, hogy átgondoltabb információadagolással jobban kidolgozva, érthetőbben el lehetett volna magyarázni a gonosz motivációit. De ez végül nem változtatott sem a végső áldozaton, sem a két főszereplő szerelmének csodáján.

Én teljesen egy húron pendültem most ezzel a történettel. Minden kis történetszálat élveztem, és teljesen átéltem Evelyn és Arden vívódását, megértettem a kétségeiket. Nagyon szerettem a regény megoldásait, még úgy is, ha azok nem voltak szokványosak. Szerintem új kedvencet avattam.

Köszönöm szépen a regényt a MenőKönyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 472

Fordította: Neset Adrienn

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.

Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Shannon Mayer: Hunted by Fate – Megkísértve

Shannon Mayertől az összes magyarul megjelent regényt olvastam, ami azért nem egy csúcsteljesítmény, mert összesen kettő sorozat jelent meg itthon a szerzőtől az Álomgyár Kiadó jóvoltából. Az első hazai megjelenés egy trilógia volt, amit Kelly St. Clarel együtt írt, míg a másik az Alfa sorozat eddig megírt két része. Érdekes, hogy ő is, és Kelly St. Clare is vámpíros sorozattal folytatta a hazai pályafutását a tündéres előzmények után. Szerintem mindkét szerző önállóan írt sorozata jobb, mint a közös trilógiájuk, bár nekem összességében a „Méz és Jég” sorozat is tetszik.

Az „Alfa” második része ugyanolyan szuperszép mint az első, bár a színvilága sokkal kevésbé kontrasztos színű. Nekem az első vadabb borító egy kicsit jobban bejött, de azért ez is nagyon mutatós.

Az „Alfa” történetfolyama is teljesen más, sokkal erőteljesebb, mint a korábbi sorozaté. Élénkebben a színek, erősebbek a karakterek, és kidogozottabb a háttér. Ismerősebbnek tűnik, bár barátságosabbnak vagy biztonságosabbnak nem mondanám.

Az Alfa a vámpírok és a vérfarkasok világába visz. Az első rész szépen lefektette az alapokat, felépített a kereteket, úgyhogy tulajdonképpen a Hunted by Fate-nek már „csak” a cselekmény maradt, illetve a jellemrajzok mélyítése. A történet azonban valahogy belassult ahogy elhagytuk a Vámpírkirály udvarát.

Sienna, Will és Bethany vérfarkasföldön keres és talál menedéket. Itt tulajdonképpen újrakezdődik a háttérvilág építés, új szereplők kerülnek képbe, és a második rész az elsőhöz nagyon hasonló dinamikával kezd működni. Ez nem feltétlenül baj, de az elsőben induló „Szüreti Játékok” már teljesen okafogyottá válik, és mást irányt vesz a cselekmény. Ahogy a történet folytatódik, egyre inkább a vámpír-vérfarkas ellentétre épít, ami nemcsak az Alkonyat óta klasszik párosítás. Nekem egyébként abszolút kedvenc témám is mindegy hányan és hogyan "énekelték" már meg. Mindig hoz valami újat, ahogy azt az Alfa sorozat is teszi. A világépítése kicsit eltér a hagyományostól, a vérfarkas evolúció másként épül fel, mint általában, de a vámpír eredettörténet is elüt megszokottól. Ebben mindenképp újat mutat a szerző.

A két főszereplő közösen narrálja a történetet, ami nem minden esetben komfortos. Dominik alapvetően kevésbé összetett jellem, kifejezetten birtokló gondolkodású, ezért én annyira az ő részeit nem szeretettem. Sienna gondolatvilága sokkal közelebb állt hozzám. Ő egy igazi erős női főszereplő, határozott értékrenddel. A céljai teljesen világosak, bár azt még mindig nem teljesen értem miért akarta foggal- körömmel megmenteni Jordant. Az alapkonfliktus talán nincs eléggé kidolgozva, emiatt nem igazán érthető, hogy Sienna miért keveredett ebbe a világba, ha nem volt muszáj neki.  Mondjuk ez a történet idején már csak költői kérdés, mert hát „the show must go on”.    

Az biztos, hogy Sienna és Dominik közt repkednek a szikrák, és ez el is viszi a hátán a történetet, bár azért ebben a részben örültem volna már egy kicsit több akciónak. Lassan haladt a cselekmény. Sok volt az üresjárat és az egyhelyben toporgás. Egyedül a végére nem szólhatok semmit, mert nagyot ütött a függővég. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok hova tart a történet, de azért remélem, hogy egy kicsit megszaladnak majd az események.

A regényt köszönöm szépen az @Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 320 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

A ​vámpírkirály meghalt…
Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…
A helyzetet tovább rontja, hogy teljesen odavagyok a vámpírhadsereg tábornokáért, aki azt a vadászokból álló csapatot vezeti, amelynek végeznie kell velem és a nem túl vidám, fura fazonokból álló, kis társaságommal.
Az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha a szomszédos vérfarkasok befogadnak. Merem remélni, hogy nem tépnek cafatokra minket!
Velük legyőzhetjük az újonnan megkoronázott „királyt”, és megmenthetjük a Vámpírkirályságot attól, hogy visszatérjenek a régi idők, amikor a mindennapok része volt a gátlástalan kegyetlenkedés, kínzás és vérengzés. Egy kis ravaszság és rengeteg merészség kell ahhoz, hogy megkíséreljünk szövetséget kötni két, évszázadok óta háborúzó faj között.
Szerencsére én egyiknek sem vagyok híján.
A New York Times bestsellerszerző Shannon Mayer Alfa-sorozatának második, gyönyörűen éldekorált része még több izgalmat és fordulatot tartogat az olvasók számára. Cselszövéssel, feszültséggel, árulással és szívfájdalommal teli történet.
„A Bridgerton hangulatát idézi.” – C. N. Crawford bestsellerszerző

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Moa Herngren: A ​válás

A Válás című regény címe és fülszövege is nyomasztó volt számomra, hiába szép a borítója, sokáig pakolgattam, mígnem vettem egy nagy levegőt. Abszolút nem az, mint amire számítottam, de így is nyomasztó, csak valahogy másként.A regény a Svédország fővárosában játszódik. A történet a stabil házasságban élő Bea és Niklas kapcsolatának töréspontját indul. Egy látszólag semmi különös eset és mégis, ez a pont valami véglegeshez vezet. Nagyon egyszerű és hétköznapi történés. Egy mindennapos veszekedés aztán a függöny lehullik. Elkezd a dolog tovagördülni és magával sodorja a szereplőket, illetve felsérti a borítást, és napvilágra kerülnek azok az apró ügyek, amik a napfényben eddig nem látszódtak.

Könnyen, gyorsan olvasható regény. Ami lassúvá tette az az, hogy minduntalan letettem és elgondolkodtam a kapcsolatok furcsaságain. Egy idő után felolvastam a páromnak is egy-egy gondolatot, mintegy tesztelgetve, hogy vajon ő is, mi is így éljük-e meg ezt, vagy azt a történetet. Vajon hasonlítunk-e a regénybeli párra?…

Szerintem, aki tartós párkapcsolatban él, az örökké bizonytalan. Nem bizalmatlan, nem a féltékenységről beszélek. De sohasem tudjuk, hogy amit éppen kimondunk az hova vezet, mit jelent a másiknak, vagy épp hol okoz törést. Egy-egy sztori, vicces beszólás, vagy minden hátsó szándék nélkül odavetett félmondat egészen másként csapódhat le a párunkban. Egy párkapcsolatban élő ember sosem önálló identitás a legtöbb hétköznapi esetben, mert hiába gondolom én azt, hogy egyedül hozom meg a döntéseimet, és egyedül képviselem önmagam, ha minden hétköznapi ügyemet átszövi az, hogy a páromnak mi a jó, ő mit gondol róla, vagy mi együtt, hogy működünk ebben vagy abban a szituációban. Ez a könyv épp erről szól. A mindennapokról. Arról, hogy amit én látok magamról és a párkapcsolatomról, az egy másik ember szemüvegén keresztül már mennyire más.

A regény egyedülálló abban ahogy mindkét felet megszólaltatja. Amíg csak Bea oldalát olvastam nagyon sajnáltam szegényt, aztán ahogy nézőpont változik, egyre inkább megértettem Niklast. Aztán Niklasra is mérges lettem, mert nyilvánvalóan a körülményeket ők alakították ki mindketten.

Akárhogy is, egy szerelem (de összességében egy bármilyen kapcsolat) vége mindig nehéz. Rengeteg dolog épül fel egy két vagy épp harminc év alatt, amiket elvesztünk, bárhogy is válunk el. Ez a fájdalmas folyamat teljesen naturálisan ábrázolt a Válás című könyvben. Nekem abban adta a legtöbbet, hogy elgondolkodtatott.

A szerző újságíró. Világosan, érthetően fogalmaz, nem bonyolódik stilisztikai műalkotásokba, de sem téma, sem a közönsége nem igényli a bonyolult cirkalmas szövegezést. Ami miatt mégis nehéz olvasni az az érzelmi oldala. Szerintem mindannyiunkat megszólít függetlenül attól, hogy váltunk-e már. Aki épp benne van, annak biztosan fájdalmasabb, de mindenkinek tanulságos abban biztos vagyok. Ennek tükrében teljesen határozottan tudom, hogy a regényfolyam többi részét is el szeretném olvasni.

Köszönöm az élményt a Helikon Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 404

Fordította: Papp Vera-Ágnes

Fülszöveg:

Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban…
Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa: a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes, kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek.
„Azért van ma itt, mert Niklas beleegyezett, hogy találkozik vele, mielőtt ő és a lányok elutaznak Gotlandra. Egészen abszurd már az a tény is, hogy Niklasnak »bele kellett egyeznie«”

A regény megvásárolható itt: Booklove