A második rész szerintem erősebb,
mint az első. Sokkal fordulatosabb, érdekesebb, és sok korábbi kérdésre pontos
választ ad. Kiteljesedik a tündérvilág, és benne a két főszereplő jelleme is.
Eltávolodunk kissé Unimaktól és a Fénytündérek otthonától, de cserébe eddig
ismeretlen tündértájakra jutunk, amik önmagukban is elég izgalmasak. Ahogy
egyre jobban megismerjük az emberi világgal párhuzamosan létező tündérvilágot, Kanada
és Alaszka magasságában kalandozva, mármár hihetővé válik egy létező, lüktetően
élő mágikus birodalom. Persze ezzel együtt óhatatlanul felbukkan néhány
világépítésbeli kérdés, amire a szerzők igazán nem tértek ki, (pl. hogy miért
tartják be a tündérek az emberi törvényeket,
és miért nem uralkodnak a mágia nélküli lényeken) de én túlléptem ezen, és
egyszerűen beleengedtem magam a mesébe.
A már ismert szereplők a második
részben sokat változnak. Faolan kezdeti
távolságtartása eltűnik, helyette egy meglehetősen érzékeny, nyitott, és
figyelmes árnytündért kapunk. Eközben Kallik is magára talál, korábbi
bizonytalanságai felszívódnak egyenes arányban azzal, ahogy egyre inkább
hozzáfér a saját egyedi mágiájához. Kettejük kapcsolata pedig egyszerre felemelő, rabul
ejtő, és némiképp borongós is. Mintha lenne egyfajta időzár, ami miatt a boldog
pillanatokban is felsejlik az eredendően várható katasztrófa. Vagy mégsem.
A mellékszereplők köre is
megmarad, sőt bővül is. Szerintem a két legszimpatikusabb: Cinth, aki
ebben a részben egy kicsit visszafogotabbá válik, és Drake aki új szerepekben találja magát.
A Toll és Csont trónja sok váratlan
fordulatot hoz. A bizalom, és a tudás többször is megkérdőjeleződik, a hit
sokszor elveszik, és a szilárdnak hitt támaszok meg-meginognak. Résen kell
lennie az olvasónak is, nem csak a szereplőknek. Ugyanakkor meglepő módon a
szerzőpáros elképesztően sok magától értetődő megoldással operál. Pl. Az
Orákulumhoz kell menni, hopp ott terem egy Kelpie aki tudja az utat. Sok
esetben ha történik valami új fordulat, azonnal előkerül egy kézre eső válasz,
ami miatt néhol fantáziátlan a kivitelezés, és túl gyorsnak is érződik a
cselekmény. Érdemes lett volna megadni a módját a válaszkeresésnek.
A regény megjelenése szebb mint
az eredeti. A szöveges részekkel azonban nem voltam maximálisan elégedett. A
magyar szöveg néhol megbotlott. Nem volt rossz, de igazán komfortos sem az
ismétlések, és rosszul megtalált (illetve nem megtalált) szinonimák miatt.
Maga a történet is logikátlan néhol (bár
nyilván ez a szerzők és a szerkesztő hibája), pl. a címnek és a belőle eredő jelentésnek
nincs semmi értelme, a méz és hamu valamint a csont és toll is csupán egyszer
nyilvánul meg, de a semmiből érkezik, és oda is tart, nincs igazán kontextusban
a történettel. Úgy tűnik számomra a két erős szerző közt itt-ott elveszett a
gyerek.
Ezek a hibák mondjuk nem
befolyásolják nagy mértékben a történet értékét, mert folyamatosan lekötött,
gyorsan is haladtam vele, a vége pedig olyan brutál függővég, hogy a fal adta a
másikat. Nagyon kíváncsi vagyok a befejezésre.
No comments:
Post a Comment