Szerintem a gallok világába csak bele lehet nőni, kinőni belőle esélytelen. Számomra filmként, és rajzfilmként is teljesen fogyasztható, de képregényben az igazi. A nyelvi humor valamint az írásmóddal megoldott poénok így ütnek igazán.
Tisztában vagyok azzal, hogy az Asterix –sorozat újabb köteteit nem az eredeti alkotók készítették, hisz Rene Goscinny és Albert Uderzo bőven nem élt már, amikor az első kiadás megjelent, de, hogy őszinte legyek ezt semmit nem von le az értékéből, sőt hozzátesz. Szerintem elképesztő tehetség és önfegyelem kell ahhoz, hogy ugyanúgy nézzen ki, ugyanazt a hangulatot árassza, és ugyanazt a színvonalat hozza, mint az első füzetek, vagy az elsőknél egy picit többet is. Szóval én megemelem a kalapom Jean-Yves Ferri, Didier Conrad, de egyúttal a magyar fordító Bayer Antal előtt is.
A történet a szokásos felütéssel indul. Időszámításunk előtt 50-ben valahol Galliában van egy eldugott falu ami ellenáll a római hódításnak, olyannyira, hogy immár Julius Caesar is személyes ismerősük. De mit beszélek, amilyen hangos és feltűnő ez a népség, nem csak egész Gallia, hanem tulajdonképp az egész világ tud már róluk, így vélhetően a vadkan és a menhírcsapáson bárki rájuk is bukkanhatna. (természetesen csak ie. 50-ben Galliában).
Hőseink közé, ahogy az már lenni szokott váratlan vendég érkezik. Ezúttal, két ellenálló arvenus földalatti mozgalmár pótpapa jön egy kamaszlánnyal. A megőrzendő lányka Vercingetorixnak a gall Voldemortnak (Tudjukki) az egyszem gyermeke, és mint olyan tulajdonképp az egész ellenállás jelképe lehet a nyakékével együtt. Kár, hogy amúgy pacifista a kisded.
Vercingetorix létező hadvezér volt, tulajdonképpen a képregénysorozatban korábban is felbukkant már említésszinten. Ami miatt a nevét csak suttogva és apróbetűsen lehet kiejteni az a gergóviai vereség. De mint tudjuk nem ihat mindenki varázsitalt.
A történet maga több szempontból is érdekes. Részben mert Asterixék kamaszcsőszök lesznek. Ez már egyszer Kishippixnél bevált, bár valljuk be, azért egy kamaszlány ütősebb kihívás. Másrészt Adrenalina részben jelkép, részben maga is lázadó, ráadásul egy áruló feni rá a fogát… így a megőrzése nem kis feladat. Menet közben néhány olyan részlet is napvilágra kerül, ami nekem eddig nem volt meg. Pl. hogy Obelix honnét szedi a hatalmas köveit, milyen a középiskolai oktatás a galloknál, és hogy hogy működik a „Két férfi meg egy kicsi” fordított felállásban, időszámításunk előtti kiadásban. És persze a kalózok is felbukkannak, ráadásul jóval több szerepben mint eddig bármikor (legalábbis azokban a részekben, amiket olvastam).
Mindent összevetve nagyon jó ez a rész, csak megerősítette az Asterix -rajongásomat. Persze, mint már mondtam, nem is tudok kinőni belőle.
Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 48.
Fordította: Bayer Antal
Fülszöveg:
A gallok legendás fővezérének, Vercingetorixnak volt egy lánya, akit apjának hűséges harcostársai az alesiai csatavesztés óta rejtegetnek. Mivel esküdt ellenségének, Julius Caesarnak a kémjei a nyomukban vannak, megkérik Asterixéket, hogy vigyázzanak rá, amíg hajót szereznek, hogy Britanniába menekítsék.
A kis Adrenalina azonban nehezen viseli a felnőttek törődését, és a falubeli gyerekek segítségével mindenáron el akar szökni, amivel nem kevés gondot okoz a felügyeletével megbízott Asterixnek és Obelixnek. A légiósok és a kalózok színre lépésével pedig tovább fokozódnak a bonyoldalmak…
A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó
No comments:
Post a Comment