Monika Peetz nevét hallottam már, sőt a „Keddi nők és a sok zöldség” meg is van itthon a könyvespolcon, de valamiért még nem olvastam el, sem ezt, sem a „Keddi nőket”. A „Nyári nővérek” című könyv a borítójával fogott meg, bár nem tudom igazán hogy a kontrasztos színei, vagy a magányos nőalak volt az, ami behúzott, de igazán borítós választás volt, már csak azért is, mert a fülszöveg alig árulkodik a tartalomról.
A „Nyári nővérek” története végül
is egy családi nyaralás köré épül. A négy felnőtt lánytestvért egy különös
családi találkozóra hívja az anyjuk a hollandiai Bergen tengerpartjára,
gyermekkori nyaraik színhelyére. A váratlan meghívás számtalan, régi, édes-bús
emléket idéz fel, de minden nosztalgia megfeneklik az utolsó nyár emlékein,
amikor is a lányok édesapja egy balesetben elhunyt, és az addig épphogy funkcionáló
család atomjaira esett szét.
A történet kezdetén már kiderül
az olvasó számára, hogy a négy nővér teljesen különböző személyiség. Doro, a
legidősebb a központi figura. Híres jelmeztervező, de dominanciája a
mindennapokban, és a családi életben is érvényesül. Férje, lánya és testvérei
mintegy mellékszereplőként vannak jelen az életében.
Legidősebb húga Yella a családi
élet felkent papnője. Élete a férje és fiai körül forog, sokszor úgy tűnik,
mintha csak rajtuk keresztül tudná értelmezni önmagát. Sem karrierje, sem
távlati céljai nincsenek, leginkább a többiek igényei alapján sodródik az
árral.
Helen az ikerpár határozottabbik
tagja kutató, hogy pontosan milyen területen, az nem derült ki a számomra.
Nyers, szókimondó természete, távolságtartása kívülállóvá teszi a saját
családjában is.
Amelie az idősebbik iker, a
család kisbabája. Instagram postokban, félresikerült kapcsolatokban,
kötöttségek nélkül éli az életét, se ház, se munkahely, sem ingóságok.
Optimista, vidám természete hajlik a simulékonyságra, konfliktuskerülésre.
Ők így négyen egy már-már
robbanásveszélyes elegyet alkotnak, és akkor még nem is adtuk hozzá a
diszfunkcionális anyaként működő kiszámíthatatlan és gyakran kezelhetetlen
Thalberg mamát, Henriette-t.
Őszintén szólva fogalmam sem volt
az elején hová tart ez a regény. Érdekes volt olvasni ennyi össze nem illő
ember találkozásáról, a mindennapos családi gondokról, és arról, hogy a
különböző természetű nők hogy találják meg a helyüket az életben. Jó volt
megismerni a holland tengerparti nyaralóhelyet Bergent, és a holland életérzést
is, amit óhatatlanul magában hordozott a
történet. Az elején kicsit untam, aztán valahol beszippantott a regény, s akkor
már nemcsak a sorok közt megbúvó titkokra voltam kíváncsi, hanem arra is, hogy
merre tartanak a lányok, sikerült-e feloldaniuk a múltat a és megtalálni a
békét a jelenben s a családban.
Bár a történetet mind a négy
testvér szemszögéből közvetíti az eseményeket ebben a kötetben Yella hangja a
legerősebb. Azonban, bár nagyjából lezárt a cselekmény, a fülszövegből lehet
tudni, hogy várható a folytatás, amelyben a többi lány is erősebb szerepet kap.
Remélem mihamarabb elhozza nekünk a Park Kiadó a sorozat következő részét.
Fülszöveg:
No comments:
Post a Comment