A „Démonkirály átka” sorozat első része a „Rózsák romjai” olyan mértékben formabontó volt, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ne olvassam el a második könyvet, még akkor sem, ha alapvetően kívül esik a komfortzónámon. A Szépség és a Szörnyeteg átiratában a szerző egy nagyon jó fantasy háttérvilágot teremt alakváltókkal, démonokkal és átkokkal. Maga az ötlet annyira tetszett, hogy a regény erőteljesen erotikus volta sem tántorított el az olvasástól, pedig alapvetően én egy kicsit szemérmesebb olvasó vagyok.
A „Rózsák trónja” igazi méltó
folytatás. Időrendben ott kezdődik a történet, ahol az első rész abbamaradt, ám
mintha az írónő meggondolta volna magát a következményekkel kapcsolatban. Az
első rész végén szétváló szereplők szinte azonnal újra egymásra találnak, és a
második részben is együtt igyekeznek megoldást keresni az egész királyságot sújtó
romlásra. Nyfain és Finley kapcsolata rengeteg érzelmi bizonytalanságot hozott
az előző részből. Nemcsak a kötelesség és a lehetséges jövőkép miatt, hanem
azért is, mert nem lehetett pontosan tudni, hogy az alakváltó állatok vonzalma
vagy az emberi kapcsolat miatt érzenek ennyire erős fizikai kötődést, miközben
az érzelmi kötődésük még nem alakult ki igazán. A második rész ezen a vonalon
indul el, de azért a királyság
megmentése is központi kérdéssé válik, ráadásul új kihívásokkal, sőt magával a
démonkirállyal is szembe kell nézniük a szereplőknek.
Mindeközben néhány mellékszereplő
is hangsúlyosabbá válik. Több szerepet kap a regényben Finley testvére Hannon,
sőt a jelleme is sokkal jobban
kiteljesedik, erőteljesebbé és egyben szimpatikusabbá is válik. Ugyanez
elmondható Hadrielről is aki gyakorlatilag egymaga viszi a vállán a humort a
regényben. Elképesztő jelenség, teli markáns vonásokkal, de mégis annyira
széllelbélelt és nyegle, hogy nem lehet komolyan venni.
Jedrek az emberi „főgonosz”
szintén szerepet kap a kötetben, de az ő alakja is változik, sőt. Fenyegetőből
kiszolgáltatottá válik, de ez inkább szomorú lesz, mint nevetséges.
A regényben végre felbukkan a sokat
emlegetett Démonkirály is, és a vártnál sokkal érdekesebbre, de egyben viccesebbre
is sikerül a fellépése. Valahogy kevésbé tűnik veszélyesnek és fenyegetőnek
mint akkor, amikor még csak hírből ismertük.
A cselekmény viszonylag egyenes nyomvonalon halad előre, az
érzelmi konfliktusok jelentősebbek mint a cselekménybeliek, de ezzel együtt is
gyorsan haladós, izgalmas történet. Csak az a rengeteg testnedv ne volna...
Nekem nagyon tetszett a
háttérvilág, kicsit sajnáltam is, hogy nem kaptam belőle többet. A Tiltott
Rengeteg önmagában is számtalan lehetőséget rejt, de a démonok uralta kastély,
az emberek által kormányozott falvak kontrasztja is izgalmas társadalomképet
fest. Rengeteg új elem és kapcsolat van a regényfolyamban, ami eltér a megszokott
fantasytól, sok az egyedi megoldás, és a meglepetés. Van persze néhány klissé
is, de nem több, mint általában a
romantikus zsánerben.
Ami szintén eltér a fantasyben
megszokottól, az a töméntelen mennyiségű szexuális vágy a regényben. Nem
feltétlenül csak a főszereplők kapcsolatában, hanem az erotikus túlfűtöttségből
táplálkozó démonok miatt tulajdonképpen mindenhol és mindenkor. Ami egy kicsit menti a helyzetet az a Nyfain
és Finley közti érzelmi kapcsolat, de még így is eltolódnak a határok a túl sok
irányába. Őszintén szólva néhol jobban hasonlított a regény egy hard pornóhoz,
mint fantasyhez.
No comments:
Post a Comment