A borító és az élfestés annyira látványos és igényes, hogy első pillantásra szerelem lett – és bár nem rajongok a hosszú, sokkötetes sorozatokért, ezúttal hagytam magam elcsábítani. A csillagjegyekre épülő fantasy-alapötlet ráadásul kifejezetten frissnek hatott; nem rémlik, hogy korábban olvastam volna hasonlót. A történet indítása meglepően kemény és földhözragadt. Darcy és Tory, a két ikerlány Chicagóban próbál túlélni: árvák, a nevelőszülői rendszerből épp csak kikerültek, pénz és biztos háttér nélkül. Tory a vagányabb, ösztönösebb, aki akár lopás árán is gondoskodik magukról, míg Darcy inkább rendszert vinne a káoszba, és visszaszerezné azt, amit elvettek tőlük.
A fordulópont akkor érkezik, amikor egy rejtélyes alak szó szerint kirántja őket addigi életükből, és a Zodiákus Akadémiára teleportálja őket. Az új világ, amelybe csöppennek, kegyetlen és hierarchikus. Itt a mágia nem ajándék, hanem fegyver. A társadalmi rendet az erő határozza meg, a gyengék prédák, az erősek pedig következmények nélkül élnek vissza hatalmukkal. Ez a közeg azonnal feszültséget teremt, és világossá teszi, hogy a lányoknak nemcsak tanulniuk kell, hanem túlélniük is.
A világépítés az egyik legerősebb eleme a regénynek. A szerzőpáros részletgazdag, összetett mágikus rendszert alkotott, amelyben a csillagjegyek, az elemi erők és a különböző természetfeletti lények egymásba fonódnak. Megjelenik a jóslás, a vérhez kötődő mágia, az érzelmek manipulálása és számos más olyan elem, amelyeket más fantasykben külön-külön már láttunk, de itt egy nagy, komplex rendszer részeként működnek. Az egésznek van egy enyhén sötét, már-már dekadens hangulata, amely erősen eltér a klasszikus varázsiskolás történetek – például a Harry Potter – világától. Itt nincs biztonságos háttér, az Akadémia inkább aréna, mint iskola.
A karakterek nekem inkább provokatívak voltak, mint szerethetők. Tory határozottsága és dacos túlélőösztöne kifejezetten közel állt hozzám, Darcy visszafogottabb, beletörődő személyisége viszont kevésbé ragadott meg. Az örökösök – és Orion – pedig kifejezetten ellenszenvet váltottak ki belőlem, mint izgalmat. A közöttük zajló hatalmi játszmák és megalázó helyzetek erősen tolják a bully romance irányába a történetet, ami számomra vegyes élmény volt. A bántalmazás mértéke helyenként kényelmetlen, és mivel ebben a kötetben még nem igazán kapunk feloldást, bennem simán felgyűlt a düh és a frusztráció. Ritkán reagálok ennyire intenzíven egy könyvre, itt viszont voltak pillanatok, amikor legszívesebben megcsapkodtam volna egyik másik fiút (és lányt).
Cselekmény szempontjából ez az első rész inkább alapozás. Nem egy nagy, lezárt ívet kapunk, hanem bemutatást: világot, szabályokat, erőviszonyokat, sejtetett titkokat. A háttérben érezhetően komolyabb összeesküvések és érzelmi mélységek húzódnak, de ezekből még csak ízelítőt kapunk.
A dinamika, a konfliktusok és a folyamatos feszültség miatt kifejezetten haladós olvasmány. Két nap alatt végigolvastam, és a végére furcsa kettősség maradt bennem: egyrészt üresnek éreztem magam a folytatás nélkül, másrészt azt hiszem, szükségem van egy kis szünetre, mielőtt újra visszalépek ebbe a világba.
Összességében a Zodiákus Akadémia első kötete erős, provokatív indítás: látványos, sötét hangulatú, érzelmileg felkavaró fantasy, amely nem fél kényelmetlen témákhoz nyúlni.
A regényt köszönöm szépen az Alexandra Kiadónak!
Adatok:
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 384
Ford.: Takács Zoltán
Fülszöveg:
Ikrek vagyok.Impulzív. Kíváncsi. Makacs.
Ikertestvér. Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok.
De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye.
Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné.
Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak.
Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem?
Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része.
A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet.
Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?
A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu
No comments:
Post a Comment