Tavi Kata: Nincs ​több titok

A @Könyvmolyképző időről időre hoz nekünk egy ifjúsági-romantikus zsánerben játszó Tavi Kata könyvet. A műfajt abszolút szeretem ezért az összes eddig megjelent könyvét elolvastam. A „Sulijegyzetek” sorozat áll hozzám a legközelebb, és talán ez a kötet eddig a legtávolabbi. Tavi Kata valamiért még nem teljesedett ki igazán, úgy érzem, sokkal több van őbenne, mint amit eddig megmutatott. Az általa érintett témák mind fontosak, a szereplői élők, a szövegei könnyen olvashatóak, mégis marad egy hiányérzet bennem. Talán a megoldásai azok, amik rendre megbotlanak, ugyan nem borulnak fel, de azért nem is 100 %-osak. Vagy a szereplők személyisége nem teljesedik ki igazán, nem tudom. Talán mindegy is, olvastam és a következőt is fogom, aztán reménykedem, hogy előbb utóbb maximális elégedettséggel szállok ki egy történetből.

A Nincs több titok című kortárs YA regény, amely egy romantikus történetbe ágyazza a bántalmazás markáns, és kevésbé felismerhető változatait. A főhőst, Helgát megtámadja egy csapat, és bár inkább ráijesztenek, mint valóban bántják, erős lelki nyomot hagy a konfliktus. A történet izgalmasabb része az érzelmi bántalmazás, amit sokan, sokféleképp művelnek ebben a regényben. Gúnyolás, elhallgatás, leszólás, eltiltás, elhallgatás, lenézés, lekicsinylés. Ezek mind jelen vannak, így jól azonosíthatóan is, míg az életben, a mindennapok rutinjában vélhetően kevésbé felismerhetőek. Érdemes beszélni róla, már csak azért is, mert hosszú távon mentális és fizikális betegséghez vezethet. Bár nem feltétlenül azon a kissé ezoterikus módon magyarázva, ahogy azt a regény teszi, de tény, hogy a stressz és a frusztráció következményekkel jár. Fontos beszélni róla. Abban azonban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezen a módon kell ezt megtenni.

Helga egy érzelmileg nehéz helyzetben nem talált támaszt. A barátai nem igazi barátok, vagy érdekből, vagy számításból vagy egyszerűen csak azért vannak mellette, mert az élet úgy hozta. A konfliktushelyzetben a társuk problémájára önfejű megoldásokkal, elhallgatással, figyelmetlenséggel válaszolnak, egyiknek sem jut eszébe a meghallgatás, támogatás. A családi háttér diszfunkcionális, a megoldásaik körülbelül hasonló eredményre vezetnek. Az egyetlen valódi erő egy srác lehetne, de ő maga sem tud kiegyensúlyozott háttér lenni, egyéb, hozott családi problémák miatt. A megoldás tehát ott van, hogy nincs megoldás, avagy: „neveld magad ha tudod”. Értem, hogy mi lett volna a cél, de nem ad igazán mintát a regény a hasonló helyzetek megoldására. Az „állj ki magadért”, és „csapd rá mindenkire az ajtót” nem lehet megoldás. A gyenge háttérzajt, ami azt mondja, hogy „menj pszichológushoz és dolgozd fel”, a regény főszereplője élből elfojtja, pedig jó irány lehetett volna. A „beszéld ki” családilag vagy baráti körben szintén nem tudott működni. Csupán a „vedd észre” felismerés volt tetten érhető úgy-ahogy. Helga alapvetően szimpatikus karakter, de elképesztően nem látta mi zajlik körülötte, minden meggyőződése tévedésre épült, a talpraesettség nyomokban sem kerül elő, ellenben mindenkiben észrevette a hibát, majd egyszerűen nem oldotta fel, nem kezdett vele jóformán semmit, amikor mégis akkor pedig inkább csak próbálkozott. Dani, aki a nagybetűs Támaszt jelentette volna, nem tudott valódi támasz lenni. Elhallgatás mögé menekült, és ő pont annyira „Majd én megmondom mi a jó neked” helyezeteket teremtett, mint Helga családja vagy barátai. Szépen belesimult a környezet mintáiba, nem hozott valódi megoldás. A felnőttek pedig nem működtek felnőttként, de ennek okait nem igazán bontotta ki a regény. Az anya esetében jön ugyan egy félmagyarázat, de lássuk be, egy betegség nem lehet elég indok arra amit tett, míg az apa esetében semmilyen valódi választ nem kapunk a viselkedésére. De ugyanígy visszajelzés nélkül marad a barátok magatartásának háttere vagy épp a graffitisek büntetésének mikéntje, és a történtek feloldása.

Mindezek ellenére fontos ez a könyv. Segít a felismerésben, átgondolásban és a probléma megfogalmazásban. Elsősorban középiskolásoknak ajánlom.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 320.

Fülszöveg:

Ne félj rám bízni a titkaid!
Hadik Helgát egy buliból hazafelé néhány fiatal kirabolta, és azóta fél kilépni a házból. A barátai nem hagyják, hogy teljesen bezárkózzon, és a bosszantó, ám annál helyesebb évfolyamtársa, Korányi Dani is felajánlja, hogy segít neki legyőzni a félelmeit. A fiú önvédelmi órákat tart gyerekeknek, és úgy gondolja, Helgának is tudna mit tanítani.
De ki ez a titokzatos fiú? Vajon miért segít? És Helga szigorú apja miért nem nézi jó szemmel ezeket a különórákat? Helga egyre jobban megnyílik Daninak, míg a fiú zárkózott, titkolózó marad. A lány egy idő után nem tudja eldönteni, hogy saját maga vagy Dani lenyűgöző társasága miatt várja-e a találkozókat. Ráadásul a támadók kilétére is fény derül, ami nehéz döntés elé állítja Helgát.
Vajon mennyit érnek a régi és az új barátságok? Milyen titkokat rejthet Dani múltja? És Helga valaha is ki mer állni saját magáért?
Ismerd meg a történetét, és higgy magadban te is!

A könyv megvásárolható itt: Könyvmolyképző webáruház

Heather Webber:Éjfélkor ​a Fekete Rigó kávézóban

Számomra az idei év legkülönlegesebb olvasmánya volt az „Éjfélkor Fekete Rigó Kávézóban” című történet.

Heather Webber bemutatkozó regénye az év elején jelent meg a @Kossuth_kiadó gondozásban. A borítója önmagában is egy nagyon szép, harmonikus színvilágú, kifejező megjelenést ad a szövegében is hasonló regénynek. Egyszerűen fogalmazott, mégis szépen megírt, gördülékeny és olvasmányos mű, amely végig fogva tartja az olvasó figyelmét.

A történet Alabamában játszódik, egy kisvárosban Fairhope és Mobile körzetében. A helyszín, és az életérzés is ismerős lehet azoknak akik nézték pár évvel ezelőtt a „Szívek doktora” című sorozatot. Teljesen átjött az összetartó kisvárosi hangulat, az egymás minden rezdülését figyelő kotnyeles szomszédokat, a bonyolult családi viszonyokat, évtizedes titkokat, és mindennapokban való egymásra figyelést látványosan ábrázoló zárt, mégis befogadó miliő. Nagyon szeretem ezt a vidéki idillt, ami Amerika déli államaiban még nyomokban megtalálható, legalábbis néhány könyv és film alapján.

A regény alaptörténete szerint Anna Kate az orvosi egyetem elvégzése előtt Wicklow-ba költözik, hogy két hónapig működtesse nagymamája örökségét, a Fekete Rigó Kávézót. A városkában azonban egy épületen és néhány piterecepten túl számos fontos dolgot talál. Új barátságok szövődnek, új álmok teremtődnek, és végül a múlt is kitárja kapuit, hogy Anna Kate megtalálja a gyökereit, és egy régi lezáratlan történet új befejezést kapjon. Miközben Anna Kate felfedezi saját útját, mások is rátalálnak az övékre. Egy fiatal nő új célokat talál, egy idős úriember új álmot álmodik, egy férfi megbocsátást nyer, egy család egyesül, és túllép a múlt árnyékán. A regényben szinte természetesen oldódnak meg konfliktusok, könnyedén szövődnek emberi kapcsolatok, a létezés és a másokkal együttélés olyan természetes mint a levegővétel. Nincsenek nagy drámák, és mégis, a múlt olyan sötét foltokat rejt, amelyek feldolgozása nem könnyű. A gyógyulás útja azonban jól kirajzolódik és könnyen követhető.

Végtelenül bájos, humorral átszőtt misztikus mese ez, a szeretet erejéről és a megbocsátásról, amely jelen van az eperfa termesében, a feketerigók énekében, és egy szelet pitében is.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 448

Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Fülszöveg:

Az Éjfélkor a Feketerigó kávézóban mágikus realizmussal átszőtt, szívmelengető és magával ragadó romantikus történet, helyszíne pedig az Egyesült Államok egy bájos déli kisvárosa.

Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Feketerigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.

Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

C. J. Cooke: A ​világítótorony boszorkányai

A Galaktika sorozatot kiadó Metropolis Média bátran nyúl a szokatatlan regényekhez. 2022-ben több olyan kötetüket is olvastam, ami újdonságként hatott a hazai könyvpiacon. A világítótorony boszorkányai szintén egy különleges hangulatú, érdekes, és számomra meghatározhatatlan műfajú történet. Elsőre gótikus horrornak mondanám, de igazából inkább gótikus mint horror. Vannak benne ugyan ijesztő elemek, de mégis erőteljesen fantasy irányba hajlik. Ugyanakkor egy nyomozós thriller is, mert ami történik arra van valamiféle (majdnem racionális) magyarázat. Vagy mégsincs.

A történet több idősíkban játszódik, ráadásul négy személy narrációjában olvashatjuk, ami kissé töredezetté teszi az elbeszélést. Az jutott eszembe a történetvezetésről, hogy olyan, mint egy megrepedt tükörlap. Ugyanazt a képet sokféle nézetben láthatjuk, és mégsem áll össze igazán egésszé. Itt is valahogy így volt.

Bár az alaptörténetet szépen nyomon lehetett követni, a főszereplő édesanya és Sapphire (a legidősebb kamaszlány) meséjéből, Luna a középső lány jelenkori elbeszélése teljesen összezavarta a képet. Ha ehhez még hozzáolvassuk Patrick 1662.-es grimoárját (bár itt bőven hívhatjuk naplónak is), egy különös, misztikus mese kerekedik.

Sokféle energiát mozgatott meg a könyv.

Az elején kicsit lassan bontakozott ki, és a környezet, a vad tengerparti Skócia bálnákkal és partvidéki sziklás tájjal (amiből keveset kapunk), jobban is érdekelt, mint a főszereplő család maga. Aztán a grimoár olvasása nyomán, a múlt fokozatos felépítésével egyre jobban vonzott maga a cselekmény, és a történtek feloldása.

Kicsit hátborzongató, néhol komor és fájdalmas, máskor csak hihetetlen események kapcsolódnak össze sűrű szövetté, egy igazán fojtogató légkörben. Az hogy a szerző több narrációt mutat sokszor kibillenti az olvasót, ugyanakkor a jellemábrázolást erősen megtámogatja. Saffi vagy épp Luna karaktere sokkal élőbbé válik ezen az E/3-as nézőpontú elbeszélő formán keresztül Viszont Liv E/1-es történetmesélését nehezen értettem, főként azért mert az ő érzései és gondolatai maradtak a legtávolabbiak, vagy legalábbis a legkevésbé közvetlenek. Illetve Clover a legkisebb lány kimarad a mesélők közül, de ő még csak hétéves, így érthető, hogy az ő szemszöge nem feltétlenül megmutatható.

A cselekmény egyszerre volt sok és kevés. Sok mert sokféle szálon indul, sokat mutat, és érdekesen szövi. Mégis kevés, mert igazán semmit nem bont ki a szerző. Értettem ugyan a történetet, de mégsem kaptam pontos magyarázatot az eseményekre, és az egyes szálakat is lezáratlannak éreztem, bár kétségtelenül volt egy rövid összefoglalás mindenkiről.

Nekem inkább érdekes, és sok szempontból tanulságos regény volt, mint jó, e hiszem, hogy sokan fogják élvezni a hangulatát, és a misztikumát is.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 334.

Fordította: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

Liv ​az egyedülálló édesanya, három lányával egy távoli skóciai szigetre költöznek, hogy a nő elkészíthessen egy falfestményt egy renoválásra váró, több mint százéves világítótoronyban. Remek lehetőség ez a kis családnak az újrakezdésre. Lassan Liv rájön, hogy a világítótorony alatt lévő barlangban régen olyan nőket tartottak bebörtönözve, akiket boszorkánysággal vádoltak.

A helybéliek próbálják Livet figyelmeztetni a túlvilági erőkre a világítótorony környékén, vadakra és embergyermekeket utánzó rémségekre, akik veszélyesek és meg kell őket ölni. Ezeket a lényeket egykor a boszorkányok teremtették, bosszúból, tartja a szigeti legenda.

Huszonkét évvel később Luna visszatér a szigetre, hogy eltűnt testvéreit és édesanyját megkeresse. Mikor kap egy telefont, hogy húga Clover életben előkerült, ő azonnal örömmel indul el, hogy újra találkozzon testvérével, megdöbbenésére testvére még mindig hét éves!

Luna attól fél, hogy Clover esetleg egy ilyen rém, akiről a szigeti legendák szólnak. Elhatározza, hogy felderíti a világítótorony boszorkányainak titkait, ám arra nem számít, ő rá hogyan hat az egész.

Az írónő kötete egy csavaros gótikus horror, misztikus elemekkel.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Sylvia Frank: Gala és Dalí

Bevallom tisztességgel, nem sokat tudok Dalíról Nekem csak egy furcsa fickó, furcsa bajusszal, és még furcsább képekkel. Természetes, hogy laikusként nem nagyon értem a szürrealistákat, de sohasem csináltam ebből nagy ügyet. Nekem Picasso, Dali, és a többiek csak különös természetű festők, akik nehezen érthető képeket alkottak. Felismerem persze nagyjából a Dalí képeket, de ennyi. A könyv előtt a feleségéről sem hallottam, de érdekelt, hogy egy ilyen excentrikus kinézetű és művészetű férfi kiben találta meg a párját.

A Gala és Dalí egy könnyed hangvételű , tényeken alapuló, mégis, a valóságot többnyire szépítő regény. Az első oldalakon az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy festmény, nagyon érzékletesen mesél, sok természeti képpel. Aztán ahogy haladtunk egyre inkább azt éreztem, hogy a történet képkockákból áll, amik bár folyamatosan épülnek egymásra, mégis időbeni távolságot tartanak. Nem pontosan lehetett érzékelni hogy egyes képek közt 1-2 nap, esetleg hónapok teltek el.  Az, hogy a történetmesélés is művészi valószínűleg köszönhető annak, hogy a szerző maga is festő.

A regény Gala Dalít, azaz kezdetben Gala Éluardot emeli a középpontba. Egy határozott, művészetért és művészekért rajongó, magabiztos nőt, aki már az első, távoli találkozáskor megbabonázta a katalán, akkor még huszonéves festőt. A nő két lábbal állt a földön, ami nem volt elmondható a családjával élő, apja által eltartott félárva művészről, akinek a pénz és a kapcsolatok csak távoli, megfoghatatlan misztikumot jelentettek. Bár Gala, a művész hírnevének árnyékában sütkérezve élte mindennapjait,  ő volt az, aki valójában működtette Dalí életét.

A feleség (a megismerkedésükkor még Paul Éluard francia költő felesége volt Gala) és a festő talán sorsszerű találkozása valahogy a kezdetektől magában hordozta az örökkét. Legalábbis Dalí részéről tűnt úgy, hogy az első pillanattól végletes rajongás alakult ki benne az ismeretlen, orosz születésű nő iránt. A férjét és családját elhagyó Gala egészen más ritmusban szeretett bele a nála 10 évvel fiatalabb művészbe. Esetében egy sokkal lassabban felépülő, a művészt és embert egyaránt tisztelő szerelem épült fel.

A kezdetekben Salvador Dalí talán kevésbé nehéz természetű, de alapjaiban már megmutatkozik néhol önző, szélsőséges és kicsit őrült személyisége. Gala mellette sokkal hidegebb és megfontoltabb embernek tűnik, aki képes volt egy életen át rajongani művész férjéért, miközben mint egy ügynök menedzselte annak mindennapjait.

A regény néhol ferdít. Nem beszél Gala korábbi kalandjairól, sem Dalí első szerelméről. Sőt, már-már szemérmesen kezeli kettejük rendhagyó szexualitását, ami csak a regény olvasása után, az Interneten kutakodva derült ki számomra.

Mindenesetre ez a könyv közelebb vitt Dalí művészetéhez, sőt magához a szürrealizmushoz is. Azt nem mondom, hogy értem a műveket, de most már tudom érzésekhez, és eseményekhez társitani Dalí egy-egy festményét, sőt a Bunuel filmeket is. Mindenképpen érdemes kicsit elkalandozni a regénnyel, mert sokat hozzáad a huszadik század művészeti életének és irányzatainak megértéséhez.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Tamás Paulina

Fülszöveg:

A tehetős francia Éluard házaspár Katalónia tengerpartjára utazik, mert a költő férj alkotói válságba került a párizsi nagyvilági élet kényelme miatt.

Cadaquésban, a kis halászfaluban megismerkednek egy Salvador nevű fiatal művésszel, akinek hamarosan kiállítása nyílik Párizsban. Az unatkozó és elhanyagolt feleség, Gala a művészetek értő rajongója, így a férfiban azonnal felismeri azt a rendkívüli, briliáns és extravagáns elmét, akire hatalmas festői karrier vár. Az egyediséget, az őstehetséget saját férjében nem találó asszony a nála fiatalabb Dalí hatása alá kerül. Elhagy érte mindent és mindenkit, felszámolja kényelmes párizsi életét, hátat fordít a barátainak, sőt még a kislányának is. Vállalja a nélkülözést, miközben támogatja a szerelmét az alkotói őrület valamennyi fázisában, és alámerül vele a kényszerképzetek, a pszichés gyötrelmek pusztító, ugyanakkor zseniális műveket teremtő poklába.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Segal Viktor · Szemere Katalin: 100 ​keksz, amit szeretsz

A 100 keksz című könyv becsapós küllemű kiadvány. Látszólag egy szerény, megjelenésében nem túlzó volumenű dokumentum, aztán meg kiderül róla, hogy méreteiben és tartalmában is impozáns. Illeszkedik a HVG Könyvek gasztro sorozatába. Igényes és cseppet sem szokványos.

A könyv elsőre annyi, amennyit a cím ígér, mégis jóval több. Merthogy valóban 100 kekszreceptet tartalmaz, mellébeszélés és sztorizgatás nélkül (bár nagyon minimális recepttörténeteket azért tartalmaz). Hanem a 100 keksz többnyire különleges. Talán kettő – három összeállítást találtam, ami ismerős volt nekem is, kezdő kekszgyárosként, de a legtöbb név, forma és összeállítás teljesen idegenül hangzott.

Elég magabiztosan csetlek-botlok a konyhában, többnyire nem félek kipróbálni új dolgokat. (Bár a hozzá nem értésem miatt időnként vegyészeti kísérletekhez asszisztálnak a családtagjaim.) Emiatt a könyvben szereplő receptek zöme olyan, ami izgatja a fantáziámat, egyedül talán  a lilakáposztás keksz az aminél összehúztam a szemöldököm. Bár ki tudja, lehet hogy egyszer leszek annyira bátor.

Az azonban már nem a magabiztosságomon múlt, hogy végül a Cayenne borsos-sajtos-zabpelyhes kekszet próbáltam ki, hanem annak köszönhető, hogy véletlenül volt itthon hozzá minden. Cayenne-borsot és koriender-magot alapból nem is tartalmaz a fűszerkészletem, csak valami korábbi laborkísérlethez vettem. De a könyvből ez egy szolid recept. Pár hónapja tudom csak mi az a kínai ötfűszer (szintén kísérleti alapanyag) de zsályalevelet, pisztáciapasztát vagy dememrara (azt sem tudom mi az) rumot pont nem tartok itthon. Emiatt a könyvet elsősorban azoknak ajánlom akiknek nem idegen hogy egy-egy izgalmas projekt miatt beszerezzenek mindenféle fura hozzávalót, illetve azoknak is, akik tűzön-vízen át kekszet szeretnének csinálni.

Nekem vannak korábbról ezirányú próbálkozásaim, a mogyoróvajas kekszemet például a tágabb környezetem is értékeli, ráadásul mi családilag mindig rágcsálunk valamit, ezért a házi kekszkészítéshez van egy jó adag motivációm. De ha valakinek nincs tapasztalata ebben: az egyébként nem túl kifinomult sütőtudományommal bőven sikerült eddig még ehető kekszeket készíteni (ugyanezt a piskótáról nem mondhatom el), ezért kijelenthetem, hogy nem igényel cukrászati magasiskolákat a dolog. Ergo kezdők is bátran bevállalhatják, ha igazán érdekeset szeretnének rittyenteni a konyhai közönségnek. Vélhetően az egyetlen igazi tudnivaló, hogy a kekszet nem sütjük nagy lángon és sokáig.  Minden másra ott a receptkönyv.

A már említett sajtos paprikás cucc sok és kevés hozzávalót igényelt egyszerre, azaz sokfélét, de mindenből csak egy keveset. A fűszereknél ez nem probléma, de 3 napja maradék tejszínes kávét iszok, és  egy majdnem teljes doboz natúr joghurtot is be kellett falnom, miután senki nem vállalta itthon az eltűntetését. Szóval picit pazarló volt, nem beszélve a jelenleg aranyáron futó cheddar sajtról, és mézről (szerencse hogy alapból tartunk itthon mézet, mert alighogy kell a kekszhez). Az eredmény egy picit pikáns, klassz állagú, könnyen formázható, és gyorsan elkészülő keksz lett, nekem több mint amennyit  a könyv írt, de nem túl sok (összesen 30 darab). Vendégségbe minimum 2-3 adagra lett volna szükség. Így marad is belőle, igaz a tárolást rosszul oldottam meg műanyag dobozban a kezdeti roppanós állagát elvesztette, kicsit szíjas lett. Ez azonban nem tántorított el a további kísérletekről. Én a gyömbéres-vaníliás puffancsot néztem ki, a párom egyértelműan a pilóta kekszre szavazott. A nézetek ütköztetése után valószínűleg mindkettőt kipróbálom alkalomadtán. Tetszik nekem ez a százas kekszes lista.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 288.

Fülszöveg:

A ​keksz tökéletes desszert. Lehet édes és sós, omlós vagy ropogós, falatnyi vagy tenyérnyi, töltött, netán egyszerű, mégis mennyei vajas keksz, meseszépen mintázott vagy cicoma nélküli…

Egy finom keksz ünnepivé teheti a hétköznapokat, kávé és tea mellé, de akár ajándékként is tökéletes. Nem kell hozzá más, csak egy-két jó minőségű alapanyag. Elkészítése végtelenül egyszerű, így remek móka lehet minden korosztálynak, a siker pedig kezdő konyhatündéreknek is garantált.

Segal Viktor és Szemere Katalin 100 receptet „sütöttek ki”: ismert klasszikusokat, mint az amaretti, az isler vagy a népszerű pilóta, de kekszbe zárták a flódni és a Rákóczi-túrós ízeit, ugyanakkor bátran kísérleteztek teljesen új, izgalmas ízpárosításokkal is. A rengeteg recept mellett titkokat és trükköket is megosztanak, hogy biztosan tökéletes legyen a végeredmény.

„A jó keksz egyszerre ínyencség és vésztartalék, amit jó abban a tudatban habzsolni, hogy ha nem falnánk fel, akkor akár hetekig is elállna. Barátaim, Kata és Viktor csodálatos és régóta várt kekszkönyve mindenkiből egy szempillantás alatt kíváncsi kekszrajongót farag. Jómagam is alig bírtam ki, hogy ne rohanjak azonnal a konyhába, amint kézbe vettem.”

Dragomán György

A könyv megvásárolható itt: HVG Könyvek

Szabó Krisztina: Az ​ellopott kívánság

A csodaszép borító teljesen megidézi az Aladdin keleti mesevilágát, ahogy a történet maga is. Tökéletesen megragadja a hangulatot, szép, és mégis egyszerű. Nálam az idei év MissBorító versenyének győztese (feltételezzük persze hogy nőnemű).  

A regényről azt kell mondjam, hogy profi.  Szabó Krisztina, bár elsőkönyves, azért fordítóként magabiztosan jár-kel a könyvkiadás világban, és ez egyértelműen tetten érhető a történet szövegén. Gördülékeny, csodásan gömbölyű mondatok, tökéletes atmoszférateremtés, egyszerűen jó olvasni.

Bár tényleg minden az Aladdinra utal vissza, maga a történet nem a keleti mese, legfeljebb nyomokban tartalmazza annak egyes összetevőit. Zil (vagy Aliya) az ardahani tolvaj nekem jobban hasonlít Leigh Bardugo Hat Varjú regényéből Inej-re mint Jázmin hercegnőre. Talpraesett, karakán és sallangmentes női karakter, erős motivációval. Gyakorlatilag az első perctől szerethető. A férfi főszereplőnek Asmar hercegnek valamivel többet kellett dolgoznia a kegyeimért, de összességében minden hirtelensége és felszínessége ellenére is megkedveltem.

Nagyon szeretem a keleti hangulatú fantasykat, sokat is olvasok, emiatt hiányérzetem volt a környezet ábrázolásában. Hiányzott a város és a palota alapos leírása, a színek és hangok, valamint az ízek és illatok érzete. Bár jól láthatóan egy arab királyságban jártunk, mégsem éreztem magam ott igazán. Ez nekem azért probléma, mert a Kelet varázsa jól megfogható, annyira kontrasztosan eltérő a mi európai világunktól, hogy bármit és mindent ki lehet hozni belőle, mégsem sikerült igazán.

Ugyanez volt igaz a történetre is. A cselekmény izgalmas, és érdekes, szépen felépített ragyogó pályán halad a cél felé. Aliya és Asmar kapcsolata fokozatosan épül fel, épp úgy, ahogy a királyi családról, és magáról az udvarról is lehull a fátyol. A konfliktusok teljesen érthetőek és fogaskerékszerűen viszik előre a történetet. Bár teljesen profi a dramaturgia, valahogy még sincs minden  a helyén.  Aliya legfőbb motivációja Hana a testvére, aki a történet felénél gyakorlatilag kihullott a meséből, hogy még kétszer-háromszor felbukkanjon, de igazából elvesztette a cél jellegét. Valahol a közepétől már nem érte, és kettejük boldogságáért harcol a főszereplő, hanem teljesen más célokért. Ugyanezt tapasztaltam a végső megoldásnál is. Az udvari titok fellebben, és kitudódik, mégsem ráz ez meg különösen senkit, ráadásul nem is pontosan lehet tudni, hogy mi történik azzal a tárggyal aminek ellopására felbérelték Aliyát. Bár megoldódik a probléma, a hozzá vezető út kissé homályos, nehezen érthető. Nem tudni, hogy lesz-e valódi változás Adarhand és lakói életében, hogy mi lesz a mágiával, és a családtagokkal vagy a lámpással. Van megoldás, és még sincs igazán.

Azonban furcsa mód az írásmód elfedi ezeket a hiányosságokat. Ha nem kritikus szemmel olvassuk, valószínűleg fel sem tűnnek, mert a történet sodrása egyszerűen magával ragadó. Mindenképpen ígéretes írói kezdet, és remek szórakozás ez a regény, biztosan szívesen olvasnék még a szerzőtől.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 424.

Fülszöveg:

A ​kívánságoknak ára van…

Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?

Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.

Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének. De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.

Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

K. F. Breene: A ​rózsák romjai (A démonkirály átka 1.)

A Démonkirály átka sorozat első része, a Rózsák romjai nem hasonlít semmire, amit eddig olvastam. Hozzáteszem nekem ez volt az első találkozásom K. F. Breene-nel, de tudom, hogy külföldön ismert, és elismert szerző.

A könyv külalakja nekem elég átlagos (vagy semmi különös), de tény, hogy a tartalomhoz illik. A regényről azonban nem tudok ilyen egyszerűen beszélni. Ahhoz, hogy korrekt lehessen az értékelés több szempontból kell azt megírnom.

A regény alapötletét a „Szépség és a Szörnyeteg” adja. Nagyon szeretem ezt a mesét, és Breene-nek sikerült szerintem megragadni a lényeget, és Finley-ben (Belle) egy erős és független női karaktert épített fel. Igen, itt is megvan az a kedvenc tulajdonsága a női főszereplőnek, hogy imád olvasni. Ezen felül kimondottan tetszett, ahogy kifacsarta az eredeti történetet, és alakváltókkal, démonokkal inkubusokkal és sukkubusokkal népesítette be a Tiltott Rengeteget.

A könyv erotikus tartalmához képest a „Szürke ötven árnyalata” a fasorban sincs. Nem feltétlenül az aktusok részletes leírására gondolok, hanem azok fajtáinak felvonultatására. Talán a mindenki mindenkivel mindenhogyan a helyes szemléltetése a könyv szexuális kapcsolatrendszerének. Nem vagyok prűd, de kissé sok lett nekem is a végére. Persze értem, hogy a démonok uralta világ szemléltetése volt a cél, de mégis: annyi bűn van, néhányat simán betehetett volna az írónő, kicsit enyhítve a regény túlfűtöttségét. Ha csak az erotikus tartalmat nézzük, valószínűleg több pornóoldal teljes tartalmával szembesülünk, ami ebben a mennyiségben rettenetesen sok.

A regény szövegezése borzasztó. Ezt nem tudom másként mondani. Nem feltétlenül azért mert nagyon nyers és szókimondó, hanem mert teli van értelmetlen szexuális utalással, és szlenggel, de ez nem a kifejezés eszköze, nem a mondanivalót támasztja alá, hanem teljesen öncélú. Mintha az író és a fordító egyszerre mondaná, hogy helló, tudunk ám százféle kifejezést arra, amit a lábad közt hordasz. Ráadásul többször használ olyan szavakat a regény (pl: sokkol, multitasking) ami a középkori idősíkban teljesen környezetidegen. A szövegnek itt nyilván figyelemfelhívó jellege van, de maga a történet is izgalmas, felesleges volt „túldíszíteni”.

Mégis, ha lekapargatjuk a mázat a történetről, félretesszük a túlburjánzó szexet és a nyelvezet túlkapásait, egy nagyon izgalmas világépítéssel találkozunk. Alakváltól és démonok egy abszolút klasszikus mesében, ráadásul úgy, hogy a mese fővonalai megmaradtak. Voltak ugyan kevéssé alátámasztott gondolatmenetek, és maga a világkép is időnként homályos, de összességében, nagyon tetszett amit felépített a szerző a Tiltott Rengetegben, Finleyben és a Szörnyetegben. Várom is a 2. részt, de van mit kihevernem ebben az olvasásban.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 468 oldal

Fordította: Varga Bella

Fülszöveg:

Megmenthetném, ​de örökre tönkretenne.

Mindnyájan az őrült király átkától szenvedünk. Királyságunk az Idő foglya lett. Megbéklyózott minket a sötét alku, amelyet a néhai király kötött a Démonnal, aki most a pusztulásunkra tör. Az egyetlen, aki még életben tartja ezt a királyságot, nem más, mint a Szörnyeteg, a trónfosztott herceg. Ő a Tiltott Erdő vándora, és olyan végzet sújtja, amely a halálnál is rosszabb.

Ő az egyetlen reménységünk. És egyben az én rémálmom.

Elkapott, amikor beléptem a Tiltott Erdőbe. Halállal kellett volna büntetnie, de megkegyelmezett. Azonban mindennek ára van. A kastélyában kell éljek, a foglyaként. A saját céljaira akar felhasználni.

Az egész feledésre ítélt királyságot felszabadíthatnám, amelyet a Démonkirály hatalma elzárt a világtól, de ahhoz közel kell kerülnöm a Szörnyhöz. Meg kell szelídítenem, oda kell adnom magamat neki. Abba azonban belehalnék.

K. F. Breene, a USA Today, a Wall Street Journal és a Washington Post bestsellerszerzője egy sötéten szexi fantasysorozattal mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. A Szépség és a Szörnyeteg szenvedéllyel és veszéllyel megfűszerezett újramesélése garantáltan rabul ejti majd az olvasókat.ű

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Michael Ende: A ​Végtelen Történet

Hohó én vagyok Bux Barnabás Boldizsár. De gondolom vagyunk ezzel így páran.

Gyerekként sohasem olvastam, és a filmet sem néztem végig, egyszerűen nem tetszett a kutyafejű sárkány, ezért eldöntöttem, hogy én a Végtelen Történetet nem is szeretem. Úgy tűnik fel kellett nőnöm hozzá, de valószínűleg a @Móra Kiadó csodaszép új kiadása nélkül nem is vettem volna a kezembe. Ez a könyv az a könyv. Mármint a regényben leírt Végtelen Történet külseje pont így néz ki. És a belseje is varázslatos. Korábban hallottam már arról, hogy a regény betűkészlete kétszínű, és örömmel nyugtáztam, hogy ebben a kiadásban is vörös és zöld tinta választja el a valóságot Fantázia birodalmától.

Michael Endében az a legjobb, hogy végtelen a fantáziája, ezért képtelen kiszámítható vagy sablonos lenni. Kalandból kalandba esünk, egyik veszély támad a másik után miközben ismeretlen és elképzelhetetlen lények véget nem érő sorával találkozunk. A színek, a képek rendhagyók és formabontók és ritkán van közük a valósághoz. Aztán ahogy végig gondolom, mégis, bár talán az érzetekhez és az álmokhoz van több köze, de mégis, a formavilág ismeretlenül is ismerős.

Felnőtt fejjel valószínűleg egészen más olvasni a Végtelen történetet. Érdekes volt, hogy több mai „tanítást” is felfedeztem benne. Nyílván ezek nem új keletűek, de csak a 21. században kerültek elő gyűjteményesen írásos formában pl. Rhonda Bryne vagy Louise L. Hay tollából. Olyanokra gondolok, mint a „Ha nem kívánsz már semmit, megkapsz vagy mindent”, vagy az „Az vagy, aminek látod magad”. Michael Ende a korát megelőzve leírta ezeket, így tulajdonképpen ha értőn olvasod egészen másféle tartalmat is találsz a sorok mögött. Valahogy egyébként nekem ebben a formában hitelesebbek is ezek a megállapítások. Hiába, nincs új a nap alatt.

Illetve van, ha visszalépünk a mesébe. Mert amit a szerző kitalált az biztosan új. Ha nagyon akarunk, felfedezhetünk benne népmesei gyökereket, vagy minden mást is, de annyira összetett a történet, hogy teljesen felesleges elemenként boncolgatni.

Nekem a történet két út volt. Befelé és Kifelé, és ez utóbbi volt a hangsúlyosabb. Talán mert Fantáziában elmerülni sokkal könnyebb, mit kikeveredni belőle. Meg is értem, hogy sokaknak nem sikerül.

„De ez már egy másik történet és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.”

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 476
Fordította: Hárs Ernő

Fülszöveg:

TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ

ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg.

Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, „Tedd azt, amit akarsz” túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné.

Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Móra Kiadó

Sue Monk Kidd: Vágyak ​könyve

Sue Monk Kidd mindig ott mozgott valahol az olvasási igényem perifériáján. Sokszor vettem fel, és tettem le a "Méhek titkos életét", de valamiért sohasem olvastam el. Aztán amikor a 21. Század Kiadó megjelentette a Kult sorozatban a "Vágyak könyvét", elég volt ránéznem ahhoz, hogy tudjam kell nekem. Még ezzel együtt is nehezen kezdtem el. Főként mert többször olvastam arról, hogy feminista regény, és hogy egy nagyszerű nőről szól. Bár hiszem, hogy a pozitív történetek segítenek, mégis azt gondolom, hogy a 21. században már ne emeljük ki se a nőket se a férfiakat ilyen módon. Szóljanak a regények a nagyszerű emberekről. Legyen a nőknek és a férfiaknak ugyanannyi joga, engedjük el azt, hogy csak bántalmazott nők léteznek, mert vannak bántalmazott férfiak, ahogy léteznek bántalmazó nők is. Essünk ki végre a szerep-sztereotípiákból és kezdjünk el hinni abban, hogy mind egyenlőek vagyunk. Szerencsére az első olvasaton túl a Vágyak Könyvében mindez tetten érhető. A csodás női karaktereken túl remek férfiak is szerepelnek a könyvben. Ana és Jalta talán a két legerősebb fókusz, akik megmutatják a Krisztus-korabeli életet egy sajátos szűrőn át, de Jézus vagy Lavi férfikaraktere is egészen különleges. Ugyanakkor a nőket sem lehet tipizálni, hiszen Ana anyja, vagy Heródes felesége élesen szemléltetik az erőszakos, elnyomó női alakot. Tehát nekem ez a könyv nem a nők dicsőítése, hanem valami egészen más, de ezzel együtt is egy nagyon meghatározó élmény.

Elöljáróban mindenképp le kell írnom, hogy nem vagyok vallásos, nem is ismerem mélységében a Bibiliát. Ha ez másként lenne, nagyon sok nyitottságra kellene szert tennem ahhoz, hogy képes legyek befogadni ezt a regényt. 

Olvasás közben gyakorta emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy fikció a történet. Annyira jól köti át az Ószövetséget az Újszövetséggel, és annyira egyszerűen, szinte lélegzetvételszerű természetességgel lép előre hogy már-már valósnak tűnik, akár apokrif szöveg is lehetne. Főként, hogy a történetben többször is tetten érhető egy-egy apokrif. (Pl. Lilith alakja). 

Olyan érzésem volt, mintha a Vágyak Könyve egy beton járdalap lenne a Krisztus előtti és utáni idők közt. A nulla pont és a hiányzó láncszem. Ha hátranézel ott az egész Ószövetség, de ott vannak a korai vallások is, (az egyiptomi, és a görög mindenképp), ha pedig előre akkor megnyílik a kereszténység. Minden origójában pedig Jézus áll, és mégsem. Mert bár valóban Jézus a választóvonal, ő itt igazából csak mellékszereplő.

Nekem egyébként az itt felbukkanó, elhívást kapó Messiás alakja sokkal jobban felépül, mint az eleve elrendelt „Krisztus fia” kép az Újszövetségben. Nem akarok erről vitázni, nem is tisztem, de az én hitemhez közelebb áll az emberi, nős, kedves próféta alakja. Elképesztően szimpatikus, nagyon hihető, ahogy egy egyszerű ács a tömeg élére áll, és végül eljut a Golgotáig. Csodálatosan megmutatja Sue Monk Kidd a háttérben zajló politikai törekvéseket, a társadalmi szokásokat és elvárásokat, valamint a gazdasági okokat is, melyek elvezettek addig a töréspontig, ahol Jézus áldozattá vált. Sajnáltam ugyan, hogy egy időszak kimaradt a történetből, de Ana szemszöge miatt érthető, hogy végül csak egy szeletet kaptunk a Jézus útjából. Nekem tovább árnyalta a képet Júdás feloldozása. Bár a tette sosem nyerhet valódi megbocsátást, mégis együtt tudunk érezni vele, vagy legalábbis megértjük az okokat.

A regény végén van egy lista a történetbe épülő tényekről és fikciókról. Bár ne lenne. Nekem ezzel a történettel kiegészítve, sokkal teljesebb lenne Krisztus élete.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 432.
Fordította: Csonka Ágnes

Fülszöveg:

Sue Monk Kidd Vágyak könyve című története magával ragadó történelmi regény, mely az első századba repít minket, Jézus korába.
A Palesztinában élő, lázadó szellemű, ambiciózus Ana életét alapjaiban változtatja meg, amikor találkozik a tizennyolc éves Jézussal. A regény egy olyan lány sorsát követi végig, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy megvalósítsa vágyait, egy korban, amikor a nők hallgatásra vannak ítélve.
A kötet az időszerű és időtlen történetmesélés diadala egy olyan írótól, aki igazi mesterművet hozott létre. A Kult Könyvek újabb gyönyörű éke.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Maddison Michaels: Az ​érzéketlen gróf (Szentek & Szélhámosok 2.)

Maddison Michaels „Szentek és Szélhámosok” sorozatának első része a "Gyalázatos herceg" nagyon jó sorozatkezdésnek bizonyult. Kíváncsian vártam a második részt, de azért arra számítottam, hogy tipikus módon, kevesebb lesz ez a kötet, mint az első.  Nos, félre a sztereotípiákkal! Maddison Michaels felülmúlta önmagát.

Az „Érzéketlen gróf” semmilyen szempontból nem nevezhető tipikusnak. Számomra inkább egy kincsvadász kalandregény, de ettől még bőven belefér, a jóval tágabb romantikus történelmi regény kategóriába is.

Brianna Penderley félig olasz, félig angol származású kiasszony, aki a kor hagyományaival makacsul dacolva, változatos kalandokba keveredik. Nagybátyja, a Brit Hadügyminisztérium hírszerzésének vezetője gyakorta küldi a megmentésre Daniel Wolcottot, a híresen rideg, és kiszámítható Thorton grófot.

Egy itáliai utazás azonban túl messzire vezet. Brianna öröksége váratlan, és megdöbbentő helyzeteket eredményez, amelyekben egy idő után, egyedül Daniel tűnik biztos pontnak.

A történet kifejezetten mozgalmas. A főhősök egyik váratlan helyzetből esnek a másikba, de közben a cselekmény mindvégig tartja az ívet, teljesen logikus és jól felépített pályán mozogva. A narráció több szemszöget mutat meg, Daniel és Brianna perspektíváján túl a többi szereplő is „szót kap” igaz nem ténylegesen mert az elbeszélés E/3 nézőpontú. Így betekintést nyerhetünk Brianna múltjába, az unokatestvére Travis kalandjaiba, valamint egy gyilkos elméjébe is.

 A kincskeresésen és a múlt felgöngyölítésén túl az olasz maffia módszereit is megismerjük (legalábbis részben), valamint több gyilkosság szemtanújává válunk, így tulajdonképpen a regény egy ponton túl krimivé is válik.

Az érdekessége a történetnek, hogy bár számtalan mozgalmas eseményből áll, mindvégig romantikus tud maradni. Nagyon szexi úgy, hogy igazából nincs is benne ágyjelenet. A szereplők közt végig izzik a levegő, de a főhősnő olaszos temperamentuma és a gróf angol hidegvére számos érzelmi összecsapást is eredményez.

Mindeközben bejárjuk az olasz városállamok csodás vidékeit, megismerkedünk sok egyedi, a korra jellemző társadalmi viszonnyal, pl. az olasz örökösödési szokásokkal, a maffia korai éveinek módszereivel, a helyi népek életformájával, és az angol hírszerzés 19. századi titkaival, valamint egy vizigót király legendájával. Emiatt a regény nagyon impulzív, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem, és az egyik legjobb, amit a történelmi romantikus kategóriában olvastam.

Az egyetlen, ami nem tetszett maximálisan, az a vége. Valahogy a történet feloldása nekem nem illett Daniel karakteréhez, és kicsit átcsapott a valószínűtlenül romantikus régiókba. Ugyanakkor ez nem volt teljesen stílusidegen, ezért valószínűleg csak én fanyalgok rajta.

Ha hasonlítgatni szeretném regényt valamihez, azt mondanám, hogy az Amanda Quick rajongóknak feltétlenül ajánlom, a témaválasztásuk miatt, ugyanakkor sokkal összetettebb és izgalmasabb a történet.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Te ​leszel a megmentőm?
Brianna Penderley mindig veszélyes helyzetekbe keveredik, főleg akkor, ha a régészet iránti szenvedélyéről van szó. Nápoly szívében szánalmas olasztudásának köszönhetően véletlenül két férfi jegyese lesz egyszerre. Nem más, mint Daniel Wolcott, Thornton grófja siet a segítségére. Az egyetlen férfi, aki valaha felkavarta az érzéseit.
Daniel élete nagy részében szigorúan uralkodott az érzelmein. Eltökélte, hogy nem lesz olyan kicsapongó, mint az apja volt. Ellenben amikor mentora unokahúgát kell megmentenie, aki szinte vonzza a bajt, a személyének pedig a szöges ellentéte, nehezére esik eltitkolnia a nő iránti vonzalmát.
Amikor a helyzetük rosszról rémesre fordul, Daniel és Brianna veszedelmes kalandba sodródik. Közös erővel kellene kikeveredniük a bajból, azonban nem segít, hogy folyton izzó szenvedéllyel marják egymást.
A Ruby Awards díjas Maddison Michaels ezen kötetében a túlfűtött érzelmeké és az izgalmaké a főszerep. Vajon milyen jövőt tartogat egy tűzrőlpattant lánynak és egy megközelíthetetlen arisztokratának a románca?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Philippe Sands: Patkányút

Phillipe Sands a Kelet-Nyugati utca című könyvének témáját adó családi kutatás során került kapcsolatba a náci háborús bűnös Otto ​von Wächter fiával Horst-tal. Mivel a családja a nagyapja kapcsán közvetetten bár, de személyesen is érintett volt a lengyel zsidóellenes törvények következményeiben, érdekelte a „másik nézőpont”. A háborús bűnös fia, akivel elvileg ellentétes oldalon állnak. A kettejük közt kialakult baráti viszony ad lehetőséget arra, hogy Horst családi iratokon és visszaemlékezéseken keresztül védje apját, míg Sands tényszerűen tárja fel Wächter báró politikai tevékenységét és magánéletét. Kettejük párhuzamos megfigyelései valamint Otto ​von Wächter feleségének Charlotte-nak a naplói rajzolják ki végül hitelesen a Horst által „jó nácinak” tartott, a háború után üldözötté váló SS tiszt, a krakkói gettó felállítójának alakját.

Az osztrák születésű Ottó és felesége életútját egészen a születésüktől fogva kísérhetjük, egy érzékletesen de tényszerűen és egyszerűen megírt életrajzon keresztül. Philippe Sands főként a hagyatékban megőrzött naplókat használta, de kiegészítései gyakran fél oldalnyi terjedelemben is kísérik a törzsszöveget. Tehát alaposan utánajárt minden információnak.

A náci politikust folyamatosan kettős mércén keresztül látjuk. Felesége naplója és fia családi elbeszélései alapján egy, a párttal nem feltétlenül egyet értő, zsidómentő SS-tiszt képét látjuk, míg a fényképek, rendelkezése, korabeli cikkek és jegyzetek egy kőkemény nemzetszocialista, zsidóellenes hatalmi pozícióban lévő nácit mutatnak.

A könyv kétharmada szól körülbelül a főszereplő 1945 előtti tevékenységéről, az utolsó harmad pedig a menekülés időszakát mutatja be. Ez az az aspektus, amivel eddig én még nem találkoztam. Hallottam róla persze, hogy Dél-Amerika egy időben teli volt SS-tisztekkel, de az oda vezető útról még sohasem olvastam. Emiatt volt számomra igazán érdekes a könyv, még akkor is, ha valójában nem teljesült az úticél.

Számomra a Wächter család felemelkedésnél és bukásánál is érdekesebb egy látszólag nem fontos szál a történetben. A zsidó felmenőkkel rendelkező Philippe Sands és az apai örökséghez makacsul ragaszkodó Horst Wächter tabuk nélküli barátsága. Elképesztő az a tolerancia és empátia amivel Sands kezeli Horst téveszméit. Függetlenül a nézeteitől Horst is szimpatikussá válik Sands tükrén keresztül.

Holocaust és nácizmus témában kétféle könyvvel szoktam találkozni: hitelessel és olvasmányossal. Ritka az, ahol ez a két tulajdonság találkozik, de olyan könyvet eddig nem találtam ahol ilyen mélyen és természetesen összefonódna a valóság pontos ábrázolása és az elbeszélő stílus. Phillipe Sands nemzetközi jogász és egyetemi tanár, vélhetően előadói képességei teszik ennyire érdekessé ezt az amúgy kevéssé boldogító témát.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 544

Fordította: Orosz Ildikó

Fülszöveg:

Otto ​von Wächter báró, ügyvéd, férj és apa magas rangú SS-tisztként és a második világháborúban a németek által megszállt Galícia kormányzójaként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a krakkói gettó felállítása. A háború után több mint 100 000 lengyel meggyilkolásával vádolják, vadásznak rá a szovjetek, az amerikaiak, a britek, de még Simon Wiesenthal is.

Sands végigkíséri az ifjú Otto Wächter felemelkedését, „istenáldotta” házasságát és családi élete alakulását, majd életük összeomlását. A férfi négy éven át menekül az igazságszolgáltatás elől, először Tirolban húzza meg magát, majd Rómában és a Vatikánban talál menedéket, új személyi azonosságot szerez, és igyekszik rácsatlakozni a nácik híres patkányútjára, amely Perón elnök Argentínájáig vezet. Ezen az útvonalon szökött meg Eichmann, Mengele és sok ezer náci, Wächter azonban nem jár sikerrel: a hidegháború hajnalán, rejtélyes körülmények között, váratlanul meghal.

A szerző a Wächter házaspár levelezéséből és más dokumentumokból, levéltárak és személyes beszélgetések nyomán tárja fel az igazságot, amellyel végül mindenkinek szembe kell néznie.

Történelmi detektívsztori, szerelmesregény, önéletrajz és hidegháborús kémtörténet ez a könyv.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház

Emily J. Taylor: Hotel ​Magnifique

Egy ismeretlen világban két eltévedt lány egy mágikus hoteltől reméli azt, hogy végre hazatalál.

A nyirkos kikötővárosban Durc-ban nagy nap készülődik. Az álmok varázslatos utazó szállodája érkezik, hogy a városka gazdag és szerencsés polgárait elvigye egy kéthetes csodálatos utazásra. A szerencsétlen körülmények közt élő, árva Jana és húga Zosa nem is remélhetik, hogy vendégként átlépik egyszer a hotel küszöbét, ezért a hátsó ajtónál, munkára jelentkeznek.

A Hotel Magnifique végül kitárja a kapuit előttük, de mint minden utazásnak, ennek is megvan az ára.

A kaland maga az út. Ebben a regényben ez kétségtelenül igaz. Bár minden éjszaka más helyszínre érkezik a hotel, az igazi kihívás mégis az épületben rejtőzik. Színpompás énekesmadarak, acélpillangók, kártyajátékok és mágikus szabadulószobák szórakoztatják az utasokat, míg a háttérben fogaskerékként egymásba kapaszkodva dolgoznak a pincérek, szobalányok, és a mágikus képességgel rendelkező summinaire-k. Látszólag minden a helyén van, de a színfalak mögött valami mégis hibádzik. A kíváncsi, élénk eszű Jana utánaered a titkoknak a kulcsmester Bel társaságában, és ketten sokkal több mindent fednek fel a mágia világáról, mint az elsőre feltételeznék.

A regényben van egy kis franciás sikk, némi könnyed báj, törékeny elegancia, miközben a háttérben sötét örvényként kavarog a varázslat. Valahogy az írónőnek sikerült egészen pontosan kimérni az arányokat. Miközben a történetben van néhány egészen baljós fordulat, sohasem válik igazán komorrá a hangulat. Végig megmarad a pezsgő optimizmus, a tettvágy, és a nagyon erős szeretet, ami a könyv teljes gerincvonalát megrajzolja.

Nagyon érzékletes regény, megelevenednek az illatok, ízek, és a látvány is csupa varázslat. Valóban élnek a karakterek, a jók és rosszak egyaránt. Jana és Bel is összetett személyiség hibáikkal, kétségeikkel és bizonytalanságukkal együtt is szerethetőek. Éppúgy ahogy a személyzet legtöbb tagja.

Fantasztikus utazás volt. Cséplő Noémi gondos fordítói munkája szokás szerint gördülékennyé tette ezt a pompásan megírt, sziporkázó mesét. Örülök, hogy Emily J. Taylor bemutatkozó regényét elhozta nekünk a Menő Kiadó. Bátran ajánlom a történetet minden fantasy és meserajongónak.

Adatok:

Kiadó: Menő Kiadó

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 400

Fordítta: Cséplő Noémi

Fülszöveg:

Jana ​minden vágya, hogy hazatérhessen szülőfalujába, Aligney-ba, de rossz sorsa Durc kikötővárosához szögezi, ahol elkeseredetten próbálja eltartani magát és húgát, Zosát, egy bőrcserzőben vállalt állásból. Ám egy nap a városba érkezik a Hotel Magnifique.

A legendás hotel nem csupán a csak itt megtapasztalható mágiáról híres, hanem arról is, hogy minden reggelre más-más városban bukkan fel. Jana és Zosa természetesen nem engedhetik meg maguknak, hogy megszálljanak a hotelben, de állásra jelentkeznek, és hamarosan életük legnagyobb kalandjának közepén találják magukat. A hotelben azonban gyorsan kiderül, hogy a szépen csillogó, mágikus máz veszélyes titkokat takar.

A jóképű ajtónállóval, Bellel az oldalán Jana nekivág, hogy felfedje a hotel titkát és megmentse a húgával együtt a hotel összes dolgozóját. A sikerért szembe kell szállniuk a kegyetlen hotelmesterrel és kockára kell tenniük mindazt, ami a legfontosabb számukra. Ha viszont elbuknak, soha nem térhetnek haza, sőt, olyan sors vár rájuk, amely legrosszabb rémálmukat is felülmúlja.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

A kötet megjelenése cseppet sem hétköznapi. Kockásfüzet, stilizált autók, színes, neonreklámszerű betűk. Nekem nem idézik fel a korszakot, amelyről szól a történet, de mindenképpen érdekes, és figyelemfelkeltő a külső. A meglepő cím is pont annyi amennyi. Feltételeztem mögötte a váratlant, és megdöbbentőt, de elmaradt, kaptam helyette valami egészen mást. Talán nem megdöbbentőt, de biztosan különlegeset.

Maros András regénye az 1990-es évek elején játszódik. Akkor, amikor Maros András író épp annyi idős volt, mint főszereplője András, aki mint a szerző életrajzából kiderül, hasonló karriert épített a kínai bizniszbe, mint a főhőse. (Hogy miért nem lett pszichológus azt nem tudom). Önéletrajzi ihletésű a regény? Valószínűleg.

A cselekmény maga 5 nap meglehetősen kaotikus eseményláncolata, kínaiakkal, bolti eladókkal, Afrikából hazatérő nevelőszülővel, nyugalmazott orvossal és még néhány furcsa figurával. Érdekes, de nem számottevő.

Mégis, ahogy végig gondolom, a kilencvenes évekből szerintem mindenkinek van egy szürreális sztorija. Mindegyik érdekes, de egyik sem jelentős. Olyan, amit elmesélünk a haveri körben egy sör mellett, kicsit röhögünk az életen, de nem történik semmi sorsfordító.

A történetnél sokkal érdekesebb, ahogy megrajzolja a kilencvenes évek hangulatát. Sőt, ez a regény maga az évszázad végi miliő, minden bizonytalanságával kisszerűségével és nagyszerűségével együtt. Olyan, mint egy álmos pislogás, a hangos és fényes 21. század előtt.

Nagyon markáns képet fest a ma már többnyire hősies múltként megénekelt, rendszerváltás utáni időszakról. Hogy ez mennyire nem volt hősies korszak, azt már azok is elfeledjük, akik megéltük.

A regény főszereplője András is olyan, mint a története. Érdekes, de nem jelentős. Kicsit tesze-tosza, kicsit határozatlan, mégis magához húzza az embereket. Ha kell anya, ha kell nagymama, ha szükséges akkor pszichológus. Semmihez sem ért, de mindent tud. A rendszerváltás utáni állásvadász, aki még nem tudja, mi akar lenni, ezért bármit kipróbál, függetlenül attól, hogy látott-e már olyat. Amikor úgy lesz üzletvezető valaki, hogy pénztárgépet se használt még, vagy gyártulajdonos, hogy csak autót vezetni tud. Abban a korban és időben, mit sem számított ez.

Maros András ráérősen mesél. El-eltér a főcsapástól, nem siet. Megáll, fantáziál. Iszik egy felest. Benne van a korszak minden kényelme a történetében. Az a lassú, álmos sodrás, ami nemcsak a nyári Budapestre volt jellemző, hanem a vidéki városra is. Ahol ráértünk napközben presszózni, Dunaparton sétálni, gyalogolni, elkésni a munkából.

Ez a könyv pont olyan mint a 90-es évek. Kicsit avétos hangulatú, kicsit nosztalgikus, de a mienk. Aki megélte, emlékszik. Ültünk a szocializmus romjaink, a Sláger áruházak, betonkocka panelek árnyékában a skodák, dáciák trabantok és kispolsik közt a fűben és cigiztünk. Nagy cikk volt a kaszinótojás, de lenéztük a Marlborót, Már a tizenéves generáció is hordozott egyfajta unalmat, olyat, amit a szüleitől örökölt. Mi már mindent láttunk, mindent megéltünk, akkor is ha nem. A 90-es években voltak a nagy változások, de csak a kétezres évekre jött meg a csillogás. Addig meg próbálkoztunk.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 286

Fülszöveg:

1993, ​Budapest. András huszonéves. Kimaradt az egyetemről, és most azt tűzte ki célul, hogy néhány nap alatt eldönti, mit kezdjen a jövőjével.

Közben pénzre is szüksége van, tehát bekarikáz egy álláshirdetést.

Aminek messzemenő következményei lesznek.

Maros András életteli humorú regénye a nagy kérdéseket boncolgatja, de nem pont úgy. Mi a különbség a sors és a véletlen között? Vajon mondhatjuk, hogy sorsolják a sorsunkat?

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó