Miklya Luzsányi Mónika Vérvonal ​– Étienne könyve

Felnőtt fejjel úgy vagyok a Móra Kiadó könyveivel, hogy kedves, szórakoztató és pihentető olvasmányok a rázós mindennapok közepette. (Nyilván ezért mert már nem nekem szólnak). Sokszor azért veszem le például egy LOL könyveiket a polcról, hogy kicsit elmeneküljek a felnőttlét kihívásaitól. Ez a regény azonban minden sztereotípiámra rácáfolt, kirúgott a komfortzónámból, és az emberi lét legsötétebb bugyraiba vetett. Egyszerre volt borzalmas elképesztő... utazás. Keresem a pozitív jelzőt, mert nem volt csodálatos, sem szívmelengető, sem felemelő, mert mindennek a határán mozgott, de mégsem. Általában szent döbbenettel olvastam, néhol le kellett kicsit tennem annyira sok volt egyszerre, máshol azonnal kellett mesélnem róla valakinek, végül pedig egy szuszra el kellett olvasnom. Hogy mit álmodtam utána azt már inkább el sem mesélem.

Miklya Luzsányi Mónikával egyszer találkoztam egy író-olvasó találkozón. Egy végtelenül szimpatikus, kedves és színes egyéniségnek láttam. Tisztában is vagyok vele hogy az írót és a könyvet nem lehet összemosni. Mégis ami kijött itt belőle, az nekem valamiféle Stephen King féle rémálom, erősen a mai európai valóságra építve. (Már bocsánat, de King a karrierje elején az igazán brutális könyveinél még kábítószer hatására érte el azt, amit Miklya Luzsányi Mónikának a hírek olvasása után sikerült). Mármint, te jó ég!

Csak előfeltételezésem volt, a könyv elolvasása előtt (tudom hogy hiba), emiatt az első fejezeteken nehezen jutottam túl. Kerestem benne az általam megismert szerzőt. Aztán egyszer csak elengedtem azt, hogy megpróbáljam kategóriába gyömöszölni, és vele együtt a regényt is, és onnéttól már majdnem azt mondtam, hogy élveztem. De nem. Brutális volt. Idegesítő, dühítő, mindenféle gyilkos indulatot kiváltó. Alig ismertem magamra.

A regény egy nem annyira távoli jövőben játszódik, egy olyan alternatív valóságban, ami fájdalmasan ismerős a mai (nem az 1940-es évekbeli) főleg magyar, de európai társadalomban is. A kirekesztés, fajgyűlölet, felsőbbrendűség és a technika erőteljes összefonódása egy olyan zárt kasztrendszert eredményez, amelyben senkinek nincs helye, pusztán az uralkodó politikai csoportnak.

De mi történik, ha valaki a felsőbb rétegből nem bizonyul megfelelőnek? Ha a tökéletes gyerek nem elég szőke, rosszul tanul, vagy túl sokat beszél? Ebben a fene nagy tökéletességben hova tud korcsosulni az emberi erkölcs, a hit, a szeretet és azok az egyszerű normák, amik kiemelnek (elméletileg) az állatvilágból?

Elképesztő volt ilyen nagy koncentrációban látni az emberiség mélyét. Persze sokat hallunk a mindennapokban a bántalmazásról, de annak szinte minden fajtáját fel lehet fedezni itt, ráadásul még jó sok olyan ideológiát, és gyűlöletet, ami áthatja a mindennapi valóságunkat. Ez a könyv felér egy alapos ébresztővel annak, aki hajlandó beállítani az óráját rá.

Természetesen van a történetben pozitívum is, jó sok élni akarás, és összetartás, segítőkészség s remény (még akkor is, ha ennek az ellenkezője látszik). De olyan mértékű a rossz elsőre fel sem tudtam dolgozni. Emésztgetem még ezt a nem is annyira görbe tükröt, és sokáig el fogok töprengeni azon, hogy hova vezet az a civilizációs út amin most mozgunk.

Az hogy mindenkinek el kellene olvasni, itt csak egy frázis. Nem fogja mindenki elolvasni és érteni sem, de aki igen az nagyon fogja szeretni. Tessék mondani, kész van már a folytatás?

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 344

Fülszöveg:

A betolakodóktól védett Kontinensen élő Étienne számára a jóléti társadalom minden kényelme szinte ingyen elérhető – egészen addig, míg egy nap meg nem hekkelik az identitását. A fiatal egyetemista fiúval hirtelen nagyot fordul a világ: bizonytalan státuszúvá, kirekesztetté, üldözötté válik a Kontinens technikailag fejlett, de fajvédő eszméktől áthatott világában. Igazságtalanság történt vele? Vagy más, mint akinek hitte magát? Miközben minden kártyavárként dől össze benne, Étienne-nek szembe kell néznie egykori énjével és brutális cselekedeteivel is…

Miklya Luzsányi Mónika többkötetesre tervezett műve a mai valóság visszásságait fiktív elemekkel vegyítő, vérbeli, fordulatos disztópia.

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://mora.hu/konyv/vervonal-etienne-konyve/

Heteira: A ​hold vonzása

A könyv külleme nekem rendkívül vonzó, a borítókép stílusa a kedvenceim közé tartozik. Mégsem emiatt választottam a kötetet. Egyszerűen megörültem a rég nem látott vérfarkasoknak. Talán a Silver sorozat volt az utolsó, évekkel ezelőtt, amikor likantrópokkal találkoztam.

Valamiért nem tudatosult bennem hogy ez egy novelláskötet, ami persze elég egyértelműen következik a fülszövegből, azaz nem árt néha elolvasni a hátlapot.

A novella nekem mindig egy kicsit mostoha műfaj. Nagyon kevés a lehetőség arra, hogy elmélyüljünk, mindig csak egy szeletét mutatja meg a történetnek, túl gyors, túl rövid. Ritka az, hogy egy köteten belül hasonló színvonalúak a novellák, még akkor is, ha a szerző azonos. Így volt ez itt is. Néhány történetet szívesen láttam volna bővebben, akár regényként is, kicsivel több konfliktussal, szereplővel. Ezeket nagyon jó volt olvasni Főként az első novellával, valamint a budapesti fiúkkal voltam így. Volt viszont olyan is, ami túl gyors volt, túl rövid, épp emiatt nem alakultak ki valódi érzelmek. Bennem legalábbis.

Izgalmas volt, ahogy a kötet a vérfarkas témához nyúl. Több ország, sőt földrész mitológiája keveredett a könyvben, de érdekesen, a különböző megközelítések egyáltalán nem oltották ki egymást. Az egyes történetek mind máshol játszódnak, és a területi sajátosságok minden esetben érvényesülnek. Nagyon jó volt, hogy nem egy vérfarkasprototípust épített fel a szerző, hanem sokrétűen és összetetten kezelte ezt a sajátos lényt.

Sok szempontból bátor ez a kötet. Nemcsak amiatt, hogy a szerelmet mindenki által szabadon és előítélet, sőt ítéletmentesen megélhetőnek ábrázolja, de amiatt is, hogy sokféle különböző társadalomkritikát fogalmaz meg. Persze a vérfarkasokra vetítve de mégis, a kiközösítő, félelemkeltő és hatalmával jócskán visszaélő társadalmi elit fájóan ismerős.

A novellák mindegyike erotikus-romantikus volt, és azt kell mondjam, bár különbözőek voltak, a szerző nagyon jól oldotta meg azt, hogy hogyan láttatja a két szereplő közti fizikai kapcsolatot. Ez közeli, és átélhető volt, intenzív, de nem túl sok. Nagyon jól operált az író a leírásokkal, az érzetekkel, és az érzékszervekkel.

Heteira szépen ír, és ez a gyengébb történeteket is a felszínen tartotta. Szívesen olvasnék tőle a témában nagyobb lélegzetvételű műveket, ugyanakkor novellából ennyi bőven sok volt.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 344.

Fülszöveg:

SEJTELMES ALAKOK A HOLDFÉNYBEN. IZZÓ SZENVEDÉLY…
Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…
Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.
A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.

Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?
Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/heteira-a-hold-vonzasa-10705

Ruth Cardello: A vad

A Kossuth Kiadó új Casanova sorozata, és egyben a „Milliárdos Corisik” sorozat is „A vad” című kötettel folytatódik. Az, hogy ez a regény egy sokkal nagyobb univerzumnak a része, csak most lett számomra egyértelmű, hiszen Ruth Cardello az előszóban figyelmeztet, hogy a többször is említett Dominic Corisi történetét egy előző széria részeként írta meg. Tehát ez egy sorozat a sorozatban, de egyáltán nem zavaró a tény, hiszen a kötet önmagában is meglepően szórakoztató és érdekes. Ahogy az első rész, úgy ez is megállja a helyét önálló regényként is.

A fülszöveg alapján a cselekménye kevésbé tűnik bonyolultnak, mint az előző részben Sebastian és Heather találkozása. Sőt a párizsi vakáció kifejezetten könnyed, romantikus ismerkedést sejtet. Valójában az is, és miközben a két főszereplő túljut az első lépéseken, mi felfedezhetjük Párizs nevezetességeit, egyedülálló módon, sok különleges információval tarkítva. Már csak ezért is megérte volna elolvasni a könyvet, bár ennél azért jóval többet kaptam, inkább a szereplőktől, mint a sztoritól.

Mauricio Romano épp az előzménykötet miatt nem volt ismertelen a számomra, bár ott igazán csak említésszerűen bukkant fel, különösebb előfeltételezést nem kötöttem hozzá. Talán a fülszöveg jobban eligazított, vele kapcsolatban, de Mauricio jellemének mélységei csak a regény második felében bomlanak ki igazán.

Bár Mauricio igazán szívdöglesztő, és minden megvan benne ami egy varázslatos kalandhoz kell, be kell valljam a női főszereplő Wren sokkal szimpatikusabb volt számomra a könyv elején. Kifejezetten intelligensnek és állhatatosnak tűnt, olyannak aki pontosan tudja mire érdemes, és mit érdemel meg az élettől. Azt hiszem, ezt sokunknak megtaníthatná.

Mauricio ellenben az, akit minden nőnek receptre írnék fel egy adott életszakaszban, úgy mint egy antibiotikumot, rövid távra, de hathatósan. Kettejük dinamikája épp ezért a történet elején nehezen találta meg a közös pontot. Épp ezért valóban bizonytalan volt az, hogy végül a kapcsolatuk hitelessé tud-e válni az olvasó szemében, vagy csak egy újabb rózsaszín lányregény lesz a történet.

Szexi és vicces történet volt, de esendő is. Megmutatta hogy az emberek még egy tökéletesnek tűnő romantikus kapcsolatban sem működnek hibátlanul. Azt is, hogy a legmagabiztosabb szívtipróknak is vannak kétségeik, és a legokosabb nők is elbizonytalanodnak az önértékelésükben.

A regény, az előző részhez hasonlóan, itt is fókuszba állította a családot, és a Romano családfő valamint a felesége tovább erősítette az olasz famíliák iránti rajongásomat, de Wren csendesebb szülei is hozzánőttek a szívemhez.

Furcsa mód, volt egy pont a történetben ahol előjött belőlem egy vers. Bár nem vagyok költő azért megosztom, mert nekem ez is hozta ez az olvasás.

Ahogy levegőt vesz a csend

Velünk mozdul a pára az ablakon.
Nézi, ahogy letörlöm csókod nyomát.
Még egy utolsó lüktetés,
Aztán elhagyom ezt a szerelmet.
Tovasuhan, mint a város,
Mint a lágy fényben játszó emlékek,
De nem bánom had menjen,
Mint nagykabát a tél után
A magány itt van, itt van végre értem,
De nem érted, csak figyeled,
Ahogy levegőt vesz a csend.

Hát téged is elhagylak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 320

Fordította: Tamás Paulina

Fülszöveg:

Wren Heath, miután évekig a nyugodt, megfontolt életet részesítette előnyben a futó kalandokkal szemben, úgy gondolja, hogy egy egyhetes tüzes viszony pontosan az lesz, amit igazán kíván. És ki mással lehetne jobb, mint Mauricio Romanóval, a milliomossal, aki első osztályú szívtipró és szoknyavadász hírében áll? Csak néhány könnyű nap, kötöttségek nélkül, aztán viszlát. Ami pedig a nyaralás alatt történik, az ott is marad…

Párizs Mauricio kedvelt játszótere, ám szerelemről szó sem lehet. Heves vágy? Az igen. Toujours. Aztán találkozik ezzel a gyönyörű nővel, aki a testi örömöknél nem akar semmi többet. Mauricio nagyon jól tudja, hogyan részesítse Wrent élete legőrültebb, legvadabb ötéjszakás kalandjában, de persze semmi komoly. Csakhogy minél hevesebben lángol kettejük közt a tűz, annál nehezebb Mauriciónak eszébe idézni a saját szabályait.

Vajon kettejük sorsa arra rendeltetett, hogy szeressék egymást, vagy hogy örökre összetörjenek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.kossuth.hu/konyv/5976/milliardos-corisik-2-a-vad

L. J. Shen: A ​szélhámos (Bostoni bikák 4.)

Nagyon szeretem L. J. Shen könyveit. Ugyan mindegyiknek kiszámítható a happy endje, azonban az odáig vezető út meglehetősen kalandos szokott lenni. Ez az egyik ok, a másik pedig az az érzelmi utazás, ami nagyon egyedülálló módon szokott elvezetni végül a megnyugtató utószóig.

Eddig mindig megkaptam mindkettőt most viszont hiányérzetem van. Bár a kalandos utazás megvolt, az érzelmi ív nem érte el az ingerküszöbömet. Bárki másnál simán átlépek ezen, de L. J. Shentől  többet vártam.

A Boston Belles sorozatban már két nagyszerű és egy jó páros történetét olvastam úgy, hogy közben pontosan kirajzolódott az utolsó epizódban Emmabelle és Devon története.

Ők ketten mégis elég rendhagyó módon zárják a szériát, ami ha nem is  a kedvencem, de elég közel jár hozzá.

Devon az előző részekben nem volt kiugró karakter, inkább csak háttérzajként működött Cillian Fitzpatrick és Sam Brennan árnyékában.  Jellemzően egyébként ők annyira markáns férfiak, hogy Hunternek sem sikerült igazán megközelíteni az általuk felállított mércét, igaz nem is ezért szeretjük.

Szinte biztos voltam abban hogy Belle fogja meghatározni a sorozat utolsó részét.  Dinamikus, határozott és nagyszájú karaktere azonban már a regény elején elbizonytalanodott. Valahol persze érthető, hogy kényszerpályán érzi magát, mégis, nekem erőltetettnek tűnt az ok, ami végül elvezeti Devonhoz.

Őszintén szólva Devonban én semmit nem láttam, a jóképűségén és a származásán túl. Smúzolt, félrevezetett, miközben gyakorlatilag bárkit elkapott, és semmit nem értékelt. Rendben van, hogy ezekből Sam-ben vagy Kill-ben is van egy adaggal, de sokkal rendíthetetlenebb figuráknak tűntek nála.

Devon egyáltalán nem volt állhatatos, sem megbízható. Még a lezárás után sem kötöttem volna fogadásokat arra, hogy valóban hűségesen benne marad hosszú távon a kapcsolatban.

Valahol a könyv kétharmadánál volt egy fordulópont, ahol úgy tűnt  Devon felnő Emmabelle-hez, és egyenrangú partnereként már nem billegett annyira a kettejük párosa. Sőt, azt kell mondjam Belle időnként alul is maradt. Mégsem éreztem Devont elég jellemesnek. Ez főként abban az összefüggésben érdekes, hogy Sam-et meg igen.

A történet kicsit kuszára sikerült. Annyira sok volt a külső, negatív hatás a jelenben és  a múltban is, hogy szinte csoda volt, hogy a szereplők tudtak egymásra is koncentrálni. Szeretem ha mozgalmas egy regény, de itt felborult az arány, túlsúlyba került a cselekmény az érzelmi oldallal szemben.

Mindezek ellenére sem mondom hogy nem volt jó a történet, mert ez nem igaz. Inkább csak a Shen könyvekhez képest ez most nem lett abszolút szerelem.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Emmabelle Penrose úgy élte az életét, hogy soha nem volt szüksége férfira. Ez a terve csodásan is működött egészen öt perccel ezelőttig, amikor rájött, hogy gyereket akar.
Devon Whitehall 190 centi magas, prémium DNS-sel, biztos anyagi háttérrel és brit nemesi címmel rendelkezik. És ami a legjobb, az egyetlen dolog, amit a férfi elkerülne és amitől Emmabelle a leginkább tart: a házasság.
Egyértelműnek tűnik tehát, mit kell tennie, amikor Devon felajánlja a szolgálatait, azaz a spermáját, és a gyermek jövőjéről való gondoskodást.
Ám ami egy ártatlan, modern családi egyezségnek indul, az hamarosan átvált hazugságok szövedékévé, kibontakozik a sötét múlt, és feltárulnak a titkok.
L. J. Shen Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző regényében Boston hírhedt femme fatale-ja végre emberére akad a finom modorú angol képében. Méltó befejezése a Bostoni bikák-sorozatnak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-szelhamos

Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

Megalapozott szakmainak tűnő értékelés helyett, íme egy őszinte, ám soha el nem küldött levél a szerzőnek:

„Kedves Pippa Grant,

őszinte leszek hozzád, pár héttel ezelőttig fogalmam sem volt arról, hogy a világon vagy. Mondjuk ha tudtam volna, akkor sem izgat fel különösebben. A neved erősen hasonlít az angol királyi család egy oldalágához, amit annyira nem kedvelek, másrészt meg nem tudok annyira folyékonyan olvasni angolul, hogy megérthetném a könyveid. Szóval amíg a Kossuth Kiadó új kiadói sorozata a Casanova el nem hozta a magyar fordítást persona non grata lettél volna a könyvespolcomon. Még így is a vak véletlenek köszönhetően néztem bele a regényedbe, mert régóta tartó, mély vonzódást érzek a romantikus szórakoztató irodalom iránt.

Ennél fogva persze oda-vissza ismerem a klisséket, fordulatokat, a szóhasználatot, az erotikus jelenetekből kihozható minimumokat és maximumokat, az elvárt szereplőtípusokat, és úgy mindent. Igen előtted is volt már plátói kapcsolatom milliomos (sőt milliárdos) facér úriemberekkel, és lefizetett barátnőkkel is, ez egy egészen jól bevezetett fordulat a modern romantikus regényekben.

Szóval nem voltak különösebben izgatott, amikor belekezdtem a regénybe. Megjegyzem, magamban már fogalmazgattam az értékelés negatívumait, miszerint: eléggé elcsépelt a téma. Itt és most megkövetlek.

Az első oldalon tágra nyílt a pupillám, és kiszökött belőlem némi röhögés. Aztán ez hol halkabb, hol hangosabb lett, annyira hogy vigyáznom kellett hajnali egykor, hogy ne ébresszem fel a családom a hangos vihogással.  (Persze a felnőtt fele felébredt és csúnyán nézett rám.)

Nem is pontosan értettem, hogy mi történt. Olyan gyalázatos humorral húztál be, amit ekkora dózisban már nem is szoktam értékelni. A női főszereplőd annyira esetlen, és mondjuk ki balfék, hogy simán magamra ismertem, még a tükörbe se kellett belenéznem. Persze nem mindenben, mert nem vagyok annyira optimista mint ő, de komolyan mondom üdítő volt még ez is. Begonia (ez név!) egy annyira egyedi jellem, hogy már miatta megérte elolvasni a könyvet.

A túlárazott milliárdosod Hayes, meg pont annyira furcsa mint a neve. Semmi típusára jellemző parancsolgatás, nagyképűség, világ ura komplexus, csak valami tiszta, bizonytalan férfiesszencia, amitől az én, sokat tapasztalt romantikus szívem is meglágyult. Komolyan imádtam. Tiszta szerencse hogy párkapcsolatban élek, különben megkérdezném, hogy hol találtad ezt a karaktert.

De a többieket is kedveltem, őszintén. Hyacinth-ot (úristen nekem is kell egy ilyen testvér), és Keisha-t is mindenképp, na meg Winnie-t s Merriweathert. Még Giovannát és a karót nyelt Ameliát is. Jó ég, honnét szedtél ennyi csodás nőt? Persze-persze nem vagyok elfogult egyik nemmel szemben sem, a fiúkat is imádtam. Egyedül Chad-et nem, de gondolom ez érthető. Marshmallow-t szeretném örökbefogadni. Teljesen jól illeszkedne a két szociálisan éretlen kandúromhoz.

Szóval igen. Elképesztően szerettem a regényedet. Emiatt nem érzem rosszul magam, inkább csak újraolvasom majd, azokon a napokon amikor teljes valójában beköszön a zord világ.

Köszönöm az élményt. És most hogy szétsimogattam az írói öntudatod, nyomás írni, szeretnék még ilyet sokat! 

Üdvözlettel: egy új rajongó”

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 414

Fordította: Tóbiás Csenge

Fülszöveg:

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.

A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.

De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?

Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://www.kossuth.hu/konyv/5930/az-utolso-facer-milliardos

Amelia Mellor: A ​világ legnagyobb könyvesháza

Az ausztráliai Melbournben a Bourke Street 299. szám alatt működik minden gyerek és sok felnőtt megvalósult álma, a Cole Könyvesház, valamikor az 1800-as évek végén. Kapuját a hétszínű szivárvány őrzi, üvegkupolája alatt pálmaház nő, többszintes épülete számtalan kalandnak ad otthont. A legjobb benne az, hogy még vásárolnod sem kell, hogy olvashass, hiszen a tudás mindenkié.

A világ legnagyobb könyvesháza csoda jó hely. Nem csak végtelen számú könyvnek ad otthont, hanem található itt tengeri akvárium, kétfejű kígyó, cukorkabolt, madarak, majmok és tükörterem, valamint számtalan kisebb-nagyobb varázslat. A ház lelkét mégsem a könyvek, vagy a mágia jelenti, hanem egy héttagú család Cole-ék, akik a bűbájos kereskedés emeletén laknak.

A Könyvesházat Mr. Cole hozta létre, sőt a könyvesház ő maga. A férfiban lakó bűbáj építgeti-szépítgeti a boltot, és a család vidámsága és szeretete az, ami táplálja ezt a mágiát. Egy nap azonban minden elromlik és megfakul kicsit. A családot súlyos veszteség éri, amit mindenki a maga módján próbál feldolgozni. A vidámság kiszökik a réseken, a mágia megkopik, és nehezebbé válik az új csodák létrehozása.

De minden bajra van orvosság, csak az a legtöbbször keserű.

Magnus Maximillian Papus régi ismerőse, a varázslás mestere alkut ajánl. Visszaadja azt, ami elveszett, a Könyvesházért cserébe. De van, amit nem lehet visszahozni. Pearl és Vally, a két középső Cole gyerek pontosan tudják ezt, ezért versenyre hívják Magnus Maximilliant hogy semmissé tegyék az alkut, és visszaszerezzék a családnak azt, ami megmaradt.

A tizenéves Valentine és húga Pearl veszélyes játékba kezd magával az „ördöggel, bár engem Magnus Maximillian a „Hercegnő és a béka” című Disney mese voodoo főgonoszára emlékeztet inkább.

Az idő rövid, a feladatok nehezek, de ahogy haladnak előre a gyerekek új, és új értékeket fedeznek fel egymásban és a családban. Hiába dörzsölt Maximillán, ha Pearlnek és Vallynak ott van a testvéri szeretet, a szóból soha ki nem fogyó Mamus, Linda és Eddy a két nagytestvér, és persze Ivy a pici kíváncsi, a fáradt és beteges Papus, no meg a Könyvesház minden dolgozója és lakója. Igazából maga a Könyvesház.

Csodálatos történet volt. Teli varázslattal és szeretettel, és ez utóbbi volt, ami jobban tetszett. Bár a világ legnagyobb könyvesházában szívesen eltöltenék néhány napot, inkább a Cole család színes, hangos és vidám kavalkádja ragadott meg. A közelről sem tökéletes szülők és gyerekek, akik egymásért mégis kiállnak, és bátran szembeszállnak bármivel ami az otthonukat fenyegeti.

A legjobb az az egészben, hogy a Cole Könyvesház és a Cole család tényleg létezett. A múlt századfordulón Melbourne legnagyobb könyvesháza számtalan csodával várta a betérőket, és igazán sokat tett az olvasás népszerűsítéséért, és a mesékért. Járt itt Mark Twain, és Rudyard Kipling is, az épületben zene szólt, cukorkabolt működött és bárki betérhetett olvasni. A tulajdonos családnak állít emléket a könyv, a maga bűbájos módján, egy csipet mágiával kiszínezve a valóságot, mégis végtelenül életszerűen és kedvesen.

Az Eredeti Cole Könyvesház Melbourne-ben
A kép forrása ezen a  linken

A regény borítója csodás lett, jól megragadja tartalmat, de nem árul el mindent titkot. Tulajdonképpen én is a borító miatt választottam elsősorban, de a tartalma volt az, ami teljesen meggyőzött. Muszáj itt megjegyeznem, hogy a magyar fordítás elképesztően sikerült. Rengeteg versikét, szófordulatot, és nyelvi bravúrt sikerült Cséplő Noéminek parádésan megoldani, bár tőle nem is vártam mást.

Az egész könyv mindenestől egyben van. Érdekes, izgalmas, vicces, néhol szomorkás, mégis szívmelengető. A hangulata kicsit emlékeztet a szintén Manó Kiadónál megjelent "Kalaposok" című meseregényre. Van egy sajátos mesevilága, de azért a valóság is jól érzékelhető, és a legfontosabb itt is a minden furcsaság és különcség ellenére is összetartó, egymásban mélyen hívő család, akik nem félnek áldozatot hozni a szeretteikért. Bár elsősorban gyerekkönyv, nyugodt szívvel ajánlom fantasykedvelő felnőtteknek is.

Adatok:

Kiadó: Manó Kiadó

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 344

Fordítta: Cséplő Noémi

Fülszöveg:

Pearl és Vally Cole egy könyvesboltban él. Méghozzá a világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltjában, a Cole Könyvesházban, ahol minden nap új csodákat kínál: bűbájjal töltött cukorkák, beszélő papagájok, télikertté varázsolt dzsungel, saját zenekar, teázó, maguktól mozgó polclétrák és persze temérdek könyv…

Amikor Pearl és Vally megtudják, hogy édesapjuk egy ördögi csere miatt kockára teszi a Könyvesházat és a saját életét, a testvérek azonnal cselekszenek, s hamarosan veszélyes-varázslatos kalandok közepén találják magukat. A feladványok megoldásában nem csupán az eszüknek, de a szívüknek is a helyén kell lenniük, ám a játékban, ha nyernek, megmenthetik a Könyvesházat és az édesapjukat. Ha elbuknak, a Könyvesházzal és édesapjukkal együtt a velük kapcsolatos emlékeiket is elveszíthetik…

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Ruth Cardello: A ​megtört szívű (Milliárdos Corisik 1.)

Meglepődtem, amikor először találkoztam a Kossuth Kiadó Casanova sorozatával. Azelőtt  a kiadó profiljához nem kifejezetten társítottam a női romantikus irodalmat, de izgalmas vállalkozásnak tűnt a könnyed,  szórakoztató műfaj beillesztése a kiadói kínálatba.

A regény borítója jól csatlakozik a mai „férfiak akik elveszetették az ingjüket” stílushoz, (persze van ingje a címlapon szereplő pasinak, de minek is?) ráadásul harmonikusan kék, tehát jól mutat. Megjegyzem, hogy biztosan nehezebb csajokkal eladni könyveket, de én azért örülnék némi nemi egyensúlynak a borító divatban.

A szerző, Ruth Cardello több szempontból is jó választásnak bizonyult sorozatindítóként. Ismeretlen a hazai, vagy magyarul elérhető romantikus irodalomban, és egészen különleges hangulatú, minőségi regényt írt. Ez a két tény jó alap lehet egy szériakezdéshez.

A „Megtört szívű” műfaját tekintve kortárs erotikus-romantikus regény. Inkább szenvedélyesnek nevezném, bár vannak benne valóban érzéki jelenetek, ezek összességében nem viszik el a történetet egy felületes, pusztán fizikai vonzalmon alapuló kapcsolat irányába. Romantikus is, de nem hősköltészet talaján gyökerező meseszerű szerelem mélységeiben, sokkal inkább egy modern, kapcsolati hibákat és nehézségeket is megjelenítő szívhez szóló, és életszerű értelemben. Fontosabb volt itt a főszereplők érzelmi utazása, mint maga a szerelem, aminek kapcsán megélték a változást.

Nagyon szimpatikus volt a könyv fülszövege, mégis egy kicsit mást kaptam mint amire számítottam. A zsánerben ismerős klissék és megszokott fordulatok helyett egy érdekes és elgondolkodtató sztorira akadtam, de mégis könnyed és szórakoztató tudott maradni. Ráadásul a nyelvezete is olvasmányos és gördülékeny, ezért nagyon jól haladtam vele. Néha felkacagtam, máskor bosszankodtam vagy épp együtt izgultam a szereplőkkel, de nem maradtam kívül egy percig sem a történeten.

Heather és Sebastian elsőre a tökéletes romantikus hősök, egyikük gazdag és magabiztos, a másik családcentrikus, és kedves, működik köztük a kémia, és ügyesen fel is veszik a rosszfiú, és az őt megváltoztatni tudó 21. századi anyuka szerepét. Aztán egy ponton elkezdenek csetleni-botlani, ki-kiesnek a szerepükből, és ettől válnak igazán élővé és szerethetővé Nagyon jókat nevettem néha rajtuk és a szomszédasszonyon is, ugyanakkor teljesen meg is értettem a bizonytalanságaikat, félelmeiket. Szerettem, hogy a kapcsolatuk kezdete esetlen, nem azonnal tökéletes és csillámporos.

Voltak a regényben olyan, érzelmileg erős pontok, amiket a szerző kifejthetett volna kicsit jobban is. Nem volt ez igazi hiányérzet, de sokat segített volna  a konfliktusok elmélyítésén, és az érzelmi alapok megerősítésén. A halálesetek és a gyász olyan mély érzelmi traumák, amiket jól ki lehet fejteni, és amik hatása a könyvben bemutatott módon, hosszú távon is érvényesül. Ehhez képest ezt a vonalat kidolgozatlannak éreztem.

Imádtam a szereplők mellett megjelenő igazi olasz családi hangulatot, amit Sebastian szülei és testvérei teljesen jól leképeztek. Ez és Erika a szomszédasszony igazi védőhálót jelentett a szereplőknek, és szerintem az olvasóknak is. Sokszor jobban vágyunk ilyen rokonságra és barátságra, mint magára a sorsfordító szerelemre.

Ugyan számomra a Corsisi vonal még teljes homályban maradt, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a történet hátterébe futó nyomozás merre tart.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 320

Fülszöveg:

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.kossuth.hu/konyv/5946/milliardos-corisik-1-a-megtort-szivu

Peter Frankopan: Selyemutak

Ha csak a borítóját nézzük a könyvnek akkor a picit törökös hangulatú, mozaikcsempére emlékeztető fedlap és  a cím is egy keleti utazást ígér. Egészen elbűvölő a kiadvány formája Aztán amikor kézbe vesszük kiderül, hogy féltéglának minősülő, 667 oldalas, (jegyzetekkel együtt, anélkül csak 508) apróbetűs, sűrűn szedett elrettentés. Nem is álltam azonnal neki. Áttettem ide, aztán oda. Mindenhol jól mutatott. Végül úgy döntöttem ezzel kezdjük az újévet. Épp ideje van egy hosszú utazásnak. Mivel méretre és tartalomra is hatalmas, csak részletekben haladtam vele.

Az első döbbenet mindjárt a bevezetőben ért. Sohasem gondolkodtam még el a világ középpontján, de ha mégis, mindenképp Európában gondolkodnék. Frakopan ezt a nézőpontot helyezi át egy egyszerű gondolattal: az ősi birodalmak mindegyike Keleten volt, ergo a világ ősi kultúrái, és  a vallások maguk is Keletről származnak. Az emberi kultúra bölcsője valahol a Selyemúton található. A Selyemúton, ami egy földrajzilag jól meghatározható terület, de történelme és hatásai az egész világot formálták.

A tavalyi év megvilágosodása volt számomra, a Park Kiadó által megjelentetett Tim Marshall: „A földrajz fogságában” című könyve alapján, hogy a földrajz és a történelem két szorosan összefüggő tudományterület, külön kezelni őket teljesen értelmetlen. Ez a könyv is együtt kezeli a két tudományterületet, de azért a történelem jóval hangsúlyosabb. Olyannyira, hogy a szerző tulajdonképpen újra tárgyalja az ismert világ történelmét más szemszögből. Legyinthetnénk, hogy jó-jó köszi, ez már megvan, de annyi új, izgalmas kis titkot fed fel (valójában nem is titkok), hogy tátott szájjal olvastam. Valamiért például mindig azt képzeltem, hogy a buddhizmus fiatalabb vallás mint  a kereszténység, erre most kiderült, hogy dehogy.

Az elbeszélő Nagy Sándornál kezdi, aki elsőként meghatározta  a Selyemutat, és tőle indulva elmesél egy szerteágazó, bonyolult történetet. Valóban mesél, érdekesen, olvasmányosan. Kicsit talán töményen is.

Frakopan nagyon alapos. Nem véletlenül, hiszen Cambridge-ben és Oxfordban végzett történész, ma többek közt az Oxfordi Egyetem munkatársa. Érti és tudja a történelmet, ráadásul nem önmagában értelmezi.

A Selyemutak történelmének taglalása például jó részt vallástörténetre épül. Még sohasem gondolkodtam a világról vallások mentén, de sok mindent megmagyaráz. Ugyanakkor néhol kevés is, úgy érzem sok esetben erőteljesebbek lehettek a gazdaságpolitikai döntések, mint a vallási kérdések (pl. A keresztes hadjáratok, vagy az angol-spanyol háborús törekvések és a nagy armada pusztulásakor. Persze jó indok használni  a szent célokat, mégis sokkal inkább gazdasági válságokat és érdekeket sejtek a háttérben. Ezeket a szerző annyira nem hegyezte ki.

Ugyanígy más megvilágításba került a tatárjárás (a könyv szerint egyszerűsítve egy mongol bosszúhadjárat volt IV. Béla ellen, aki befogadta a kunokat), és Amerika felfedezése is (egészen izgalmasak Kolumbusz Kristóf  tudósításai. De említhetném az oroszok viking őseit is.

Nagyon összetett, és alapos mű, ugyanakkor érdekes, és jól olvasható is. Sok hasonló ismeretterjesztő kiadványra lenne szükség.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2020

Oldalszám: 660

Fordította: Makovecz Benjámin

Fülszöveg:

A ​hírnév és a vagyon évszázadokon át Nyugaton, a két Amerika új világában várta a merészeket. A kalandra és meggazdagodásra vágyók ma a Keletre függesztik tekintetüket. A Közép-Ázsiában, majd Kína és India jókora részein át húzódó térség valaha uralkodó szerepet játszott a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális életében, s most hasonlóan meghatározó jelentőségre tesz szert.

A világtörténelem új szempontok alapján megfogalmazott nagy áttekintése, a Selyemutak szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.

Peter Frankopan (1971) az Oxfordi Egyetem professzora, a Centre for Byzantine Research igazgatója. Rendszeresen tart előadásokat a világ legnevesebb egyetemein, többek közt Cambridge-ben, a Yale-en, a Harvardon, a Princetonon és a londoni King's College-ban. 2019-ben az angol Prospect Magazine a világ 50 legkiemelkedőbb gondolkodója közé választotta. A The New Statesman szerint „ő napjaink történész rocksztárja”. Selyemutak című könyve eddig több mint 30 nyelven jelent meg.

A könyv megvásárolható ezen a linken:

https://www.libri.hu/konyv/peter_frankopan.selyemutak.html

José Antonio Cotrina: Ariadna ​és az Árnyak földje

Amikor a Galaktika Kiadójának új megjelenései közt felfedeztem az Adrianát, nem is néztem meg alaposan, a fülszöveget sem olvastam el, mert nagyon bíztam a szerző stílusában. Lehet, hogy nem ártott volna kicsit mélyebben tájékozódnom, bár azt gondolom, a szerző miatt akkor is a kezembe veszem. Még akkor is, ha tudom, hogy csak nyomokban hasonlít a „Vörös-Hold” ciklushoz. 

Cotrina, az író számomra egészen elképesztő. A „Samhein aratása” című könyvével kezdtem az ismerkedést, és teljesen magával ragadott a szerző egyedi stílusa. Valószínűleg nem ő a legjobb elbeszélő, vagy dramaturg, de ami az elméjében rejtőzik, az valami döbbenetes. A fantáziája bőven meghaladja azt amit a legjobb napjaimon el tudok képzeli a leírásai nyomán. 

Sokszorosan összetett, bonyolult szerkezetű világokat épít, amik átszüremlenek az ismert valóságon, és ettől borzalmasan életszerűvé válnak. Egészen félelmetessé. Kétségtelen, hogy használ sémákat is, de felülírja azokat. Néhány kép ismerősnek tűnt most is a fantasy irodalom eszköztárából, de aztán olyan egyéni módon alakított át, azokat, hogy nem hagyott utóízt. Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, fog egy ismert, vagy gyakran használt regényelemet és kicsavarja úgy, hogy a végére nyomokban sem hasonlít az eredetire. De mindennel ezt csinálja. A szereplőkkel, a történettel, sőt az ismert- és általa épített fantasyvilággal is.  

Írói stílusa is egyedi, a horror és a fantasy eszköztárát ötvözi bravúrosan, a könyvei sötétek és komorak. Nekem ő teljesen megvalósítja a modern gótikus regényt. Baljós képek, zord hangulat, különös szereplők, és meglehetősen véres cselekmény. Általában nem rajongok az erőszakos történetekért, de Contrinánál imádom, a hangulata miatt.

Az író világa nekem olyan, mint a spanyol építészet, monumentális, gazdagon cizellált, nyomasztóan túldíszített. Erezete sok szálon kapcsolódik a spanyol kultúrához, táplálkozik belőle, de Cotrina bőven építi tovább az alapokat. 

Az „Ariadna és az Árnyak földje” című a könyvet alighanem Halloweenkor kell olvasni. 

Ari egy 17 év körüli kamaszlány, aki egy furcsa de kiegyensúlyozott családban éli mindennapjait. Az egyik szeme természetellenes, és a múltját elfelejtette, de ennek ellenére megtalálta a helyét a társadalomban. Védő családi közegben, normál tizenévesként iskolába jár, és rengeteg időt tölt a  szerelmével. Ebbe az idillbe robban be egy különös fiú, akinek köze van Ari múltához és talán jövőjéhez is. Idáig ez egy kiszámítható fantasytörténet. Van egy pont, ahol azonban megfordul a történet. Mindaz, ami előkerül a múltból ijesztővé válik, és veszélyezteti a jelen boldogságát, sőt magát a családot is. A múlt kísértetei nem maradnak a szekrényben, előbújnak és visszakövetelik maguknak Ariadnát.

A szereplők egy jó része ember, a többiek pedig kifordított madárijesztőnek tűnnek. A szörnyek itt főként valódi szörnyek, bár az emberek sem bizonyulnak feltétlenül jónak. Vannak ismert gonoszok is, de teremt olyan szörnyeket is a szerző, amik teljesen egyediek, ismeretlen démonok, kísértetek, zombiszerű megölhetetlen harcosok, angyalokat kifeszítő árnyak.  A groteszk természetesnek tűnik, a vér és a halál az élet velejárója, de minden borzalom mélyén mégis van valami nagyon emberi. 

Ami számomra nagyon érdekes volt, az a tökéletesen felépített koncepció volt. Pusztán a  végén állt össze teljes egészében a történet, de akkor teljesen meg is kérdőjelezett mindent. Egyetlen egyszer sem gondolta olvasás közben arra, hogy mi lesz a végső megoldás. 

Egyszóval imádtam. Nagy kár, hogy ebből látszólag nincs több, mert nagyon kíváncsi lennék a folytatásra.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 504.

Fordította: Varju Kata

Fülszöveg:

A ​neve Ariadna.
Négy évvel ezelőtt a rendőrök egy leégett házhoz érkeztek, tele halottakkal és megcsonkított holttestekkel. Ő volt az egyetlen túlélője a mészárlásnak. És az egyetlen dolog, amire emlékezett, az a neve.
Most a kamaszlányok átlagos életét éli. Örül fogadott családjának, és boldog a barátjával. Minden rendben van, minden úgy működik, ahogy kell. És mit számít, ha soha nem álmodik? Mit számít, hogy a bal szeme teljesen fekete, írisznek vagy pupillának nyoma sincs? Mindennapjai idillinek mondhatók.
Egészen addig, amíg a múlt vissza nem tér az életébe, hogy megkaparintsa őt.
Ari élete innentől fokozatos alászállás a pokol legmélyére, olyan utazás, amely a valóság másik, titkos világába vezet, az árnyékok és szörnyek kegyetlen birodalmába. A lánynak pedig szembe kell néznie a legrosszabbal: ő is ide tartozik, és minél előbb meg kell találnia elvesztett emlékeit, hogy ráleljen valódi identitására… De vajon van-e elég ereje, bátorsága szembenézni igazi önmagával, múltja legsötétebb titkaival? És mekkora árat kell fizetnie ezért?
Cotrina regénye hátborzongató dark fantasy, mesterien megalkotott horror, ami jégtőrt döf az olvasó zsigereibe, olyannyira, hogy amikor azt gondolnánk, hogy a történet végére értünk, rá kell döbbennünk: nem mi végeztünk a könyvvel, hanem a könyv végzett velünk…
Felnőtt olvasmány, erős idegzetűeknek.

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://galaktikabolt.hu/termek/ariadna-es-az-arnyak-foldje/