Deborah Harkness: Az ​éjszaka árnyai (Mindenszentek 2.)

Nagyon tetszett nekem a Mindenszentek trilógia első része, a Boszorkányok elveszett könyve, így nem is volt kérdés, hogy folytatni fogom Diana és Matthew történetét. Őszintén szólva már első ránézésre is öröm volt találkozni az Az éjszaka árnyaival, mert pontosan azt a gyönyörű, elegáns vonalat viszi tovább, amit az első rész is képviselt. Jó érzés, amikor egy sorozat nemcsak tartalmában, hanem megjelenésében is ennyire egységes és igényes. Az élfestés és a borító motívumai, színvilága mind egy csodás összképet adnak ki, jó kézbe fogni ezt a sorozatot.

    A Mindenszentek trilógia második része azonban nemcsak külsőre szép, de tartalmában is teljesen elvarázsolt, lehet, még jobban is, mint az első kötet. Ennek egyik fő oka a lenyűgöző történelmi háttér volt. A hitelességről a történész egyetemi tanár szerző gondoskodott a legapróbb részletig. Egyszerűen csodálatos élmény volt látni, ahogy a 16. századi Anglia életre kel a lapokon. A korszak hangulata, a részletgazdag leírások és a valós történelmi alakok jelenléte olyan erős atmoszférát teremtett, hogy olvasás közben szinte én is ott éreztem magam a történelmi helyszíneken.

    A történet egyik legizgalmasabb eleme az időutazás, amely ebben a kötetben válik igazán hangsúlyossá. Deborah Harkness rendkívül ügyesen egyensúlyoz a valóság és a misztikum határán: a boszorkányok, vámpírok és démonok világa egy pillanatra sem hat idegennek vagy erőltetettnek. Éppen ellenkezőleg, meglepően természetesen simulnak bele a történelmi közegbe. Külön pluszt adott az élményhez, hogy a szerző olyan elemekkel erősítette meg ezt a világot, mint a boszorkányperek, az alkímia vagy az egyháztörténeti utalások, amelyek még hitelesebbé és gazdagabbá tették a regényt.

    Diana továbbra is a történet egyik legnagyobb erőssége maradt. Nagyon jó volt látni a fejlődését: egyre tudatosabbá és magabiztosabbá válik, miközben megőrzi azt a szerethető, kíváncsi személyiségét, ami miatt már az első részben is könnyű volt megszeretni.

    A karakterek közül Matthew most kevésbé került közel hozzám. Ebben a részben kissé karótnyeltnek, merevnek éreztem, talán még inkább, mint korábban. Ugyanakkor ez teljesen érthető: visszakerül a saját korába, ahol a múltja, a társadalmi szerepe és a belső démonjai sokkal erősebben befolyásolják a viselkedését.

    A mellékszereplők külön említést érdemelnek, mert ebben a kötetben kifejezetten sok emlékezetes karakterrel találkozhatunk. Philip egyértelműen az egyik kedvencem lett, de Gallowglass is nagyon szerethető és izgalmas figura. Külön élmény volt „testközelből” látni olyan történelmi alakokat, mint I. Erzsébet királynő, William Shakespeare vagy Christopher Marlowe, illetve bepillantást nyerni az udvari életbe. Diana és az édesapja találkozása pedig számomra kifejezetten megható volt – egy igazán érzelmes jelenet, ami még inkább elmélyítette a történetet.

    A cselekmény tempója talán lassabb, mint amit sokan várnának, és helyenként kifejezetten sűrű is, de én ezt egyáltalán nem éltem meg negatívumként. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy volt idő elmerülni a részletekben. Minden apró elem a helyén volt, a történelmi díszletek szinte lélegeztek, a szereplők pedig hús-vér emberekként viselkedtek: hibáztak, néha ellenszenvesek voltak, mégis végig hitelesek maradtak.

    Összességében számomra ez a kötet egy rendkívül gazdag, hangulatos és alaposan kidolgozott folytatás volt, ahol a történelem, a misztikum és a romantika tökéletes egyensúlyban van jelen. Egy kicsit sajnáltam is, amikor el kellett búcsúznom a 16. századi Angliától, mert igazán különleges élmény volt ebben a világban időzni – de éppen ezért még kíváncsibban várom, merre visz tovább a történet.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 672

Ford.: U. Rónay Anna, Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

    A boszorkányok elveszett könyvéből megismert Diana Bishop és Matthew Clairmont szerelme továbbra is izzik, kalandos történetük egyre újabb fordulatokat vesz térben és időben. Diana ugyanis nemcsak történész, hanem boszorkány is, a vonzó Matthew pedig vámpír. Mivel az oxfordi könyvtárban őrzött rejtélyes kézirat eltűnése nem hagyja őket nyugodni, a nyomába erednek, de nincsenek egyedül: démonok, vámpírok, boszorkányok akadályozzák őket. Elhatározzák hát, hogy visszautaznak az időben a kézirat keletkezésének korába, így próbálják megszerezni. Diana korábban tudomást sem akart venni őseitől örökölt képességeiről, most viszont sürgető vágyat érez, hogy elsajátítsa a boszorkánymesterséget. Amikor ott találják magukat az 1590-es évben, Londonban, körülöttük nyüzsögnek a költők, színműírók, udvaroncok – és persze a természetfeletti lények. Ők megérzik, hogy Diana közülük való, ő pedig lassan tudatára ébred a hatalmának. Amire nagy szüksége is lesz, mivel hanyatlóban a vámpírok népe, és az okok kiderítése rájuk vár. Nemsokára már a prágai császári udvarban fürkészik a kézirat titkát…
    Az éjszaka árnyai nem pusztán borzongatóan szenvedélyes szerelmi történet és kalandos időutazás, hanem egyszersmind a játékos kedvű író megelevenedő fantáziája az Erzsébet-korról: találkozunk a szerzőtársától ötleteket kunyeráló Will Shakespeare-rel, nagy hatalmú államférfiakkal – és persze magával a szűz királynővel is. A szerző valósággal lubickol a korabeli környezetben, s így az olvasó is nagy örömét leli abban, hogy az elbűvölő hősnőt elkísérheti a múltba. Varázslatos íráskészségével Deborah Harkness ismét lenyűgözi rajongóit: ahogy a mágia és az intrika szövevényéből letehetetlen történetet kerekít, az csakugyan boszorkányos.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu