Murata Szajaka: Keiko ​vegyesboltja

   Murata Szajaka regénye nem egy klasszikus fejlődéstörténet, sokkal inkább egy klinikai pontosságú látlelet a modern társadalom kirekesztő mechanizmusairól. Érdekes regény. Egyszerre könnyed, nagybetűs, gyorsan olvasható, mégis nehézkes. Főként amiatt mert Keiko szabályosan szabálytalan gondolatmeneteibe nehéz belehelyezkedni. Az E/1-es narráció egészen közelről mutatja meg a címszereplő gondolatvilágát, ami cseppet sem komfortos az olvasónak.

   A főszereplő, a 36 éves Keiko tizennyolc éve dolgozik ugyanabban a vegyesboltban részmunkaidőben. A környezetében már mindenki felnőtt életet él, főállásban dolgozik és családot alapít, míg Keiko tudatosan megragad egy a számára biztonságos közegben. Neki a bolt nemcsak munkahely, hanem az egyetlen hely, ahol a szigorú szabályok mentén értelmet nyer a létezése. Keiko karaktere rendkívül komplex, bár az autisztikus spektrum jeleit mutatja, néha ijesztően érzelemmentes módon figyeli és utánozza az embereket, hogy beilleszkedjen. A problémamegoldásai pedig kifejezetten pszico- és szociopata jegyeket mutatnak. Azt hiszem az autizmussal könnyen elboldogultam volna, de az agresszivitás miatt nehezen kedveltem meg Keikot. Meglepő módon regény célja egyáltalán nem az volt, hogy elfogadtassa a főszereplő személyiségét. Sokkal inkább egy érdekes társadalmi problémára hívta fel a figyelmet.

    Keiko élete meglehetősen monoton. A bolt a központi eleme a létének, mégis megpróbál a bolton kívül is kapcsolatokat teremteni. Miután az egész személyisége alkalmatlan erre, utánzással és másolással lopja be magát a társadalomba. Minden kép, amit önmagáról mutat hamis, de megérti, hogy csak így elfogadható a többség számára.

    Van ebben valami igazságtalanság amúgy, mert Keiko megfelel az elvárásoknak. Dolgozik, eltartja önmagát, megfelel az alapszabályoknak (öltözködik tisztálkodik, rendet tart maga körül, pontos, tisztelettudó), mégsem tudja kivívni az ismerősei és a családja rokonszenvét. Amellett, hogy a környezet aggódik érte, le is nézik, és magasabb elvárásokat támasztanak vele szemben, mint amit ő képes lenne átugrani.

    A történet dinamikája akkor változik meg, amikor belép a képbe Siraha a 35 éves egyedülálló férfi. Ő Keiko tökéletes ellentéte és egyben torz tükörképe is. Míg Keiko küzd a megfelelésért, Siraha csak élősködni akar a rendszeren, miközben folyamatosan kritizálja azt. Kettejük furcsa alkut köt, ami rávilágít a regény központi kérdésére. Meddig mehet el az ember azért, hogy beilleszkedhessen a társadalomba? Vajon szerencsés-e, ha mindenáron a szürke masszához akarunk tartozni?

    Keiko végül megadja a maga válaszait a kérdésre, de valahogy mégsem kerül közel az olvasóhoz, bár az igazságérzetünk nagyából helyre kerül.

  A könyv stílusa távolságtartó, mégis beszippant. Nem egy kényelmes olvasmány, de garantáltan napokig a hatása alatt tart, és elgondolkodtat arról, mit is jelent valójában „normálisnak” lenni.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 316

Ford.: Dési András György

Fülszöveg:

    A harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol – az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben – tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.
    Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.
Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik… Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül „egymásra talál”, és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig…
    Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.
Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban