Philip Reeve: Ragadozó városok

    Nem volt szokványos élmény elolvasni Philip Reeve Ragadozó városok című regényét, mert kivételesen a filmet előbb láttam. (Kétszer is.) A történet főbb fordulatai ezért nem értek váratlanul, mégis meglepően friss és izgalmas olvasmányélményt nyújtott a könyv. Sőt, bizonyos szempontból még jobban is működött, mint a film, valahogy jobban ráéreztem a részletekre.

    A világépítés szerintem kivételesen jóra sikerült. Nagyon tetszett nekem az egész steampunk disztópia. A „mozgó városok” koncepciója elsőre elég abszurdnak hangzott, de Reeve olyan természetességgel és logikával mutatja be ezt a rendszert, hogy tulajdonképpen működőképessé válik. Ami valahol persze eléggé sajnos a társadalom kilátásainak szempontjából. A ragadozó városok működése, egymás „elfogyasztása”, a túlélésért folytatott harc mind-mind egy olyan posztapokaliptikus világot rajzolnak ki, amely egyszerre kegyetlen és lenyűgöző. Külön tetszett, hogy nem csak egy ötletes alapötletről van szó, hanem egy alaposan kidolgozott univerzumról, saját történelemmel, társadalmi struktúrával és technológiai maradványokkal.

    A világ múltja, különösen a titokzatos 60 perces háború, végig ott van a háttérben, de igazából nem lett kibontva. Erről azért még szívesen olvastam volna többet, de talán valamelyik folytatásban majd bővebben is előkerül.

    A karakterek közül számomra Tom fejlődése volt a legemlékezetesebb. Az elején egy kicsit elveszett, naiv fiúnak tűnik, akiről nehéz elképzelni, hogy valódi hőssé válik. Éppen ezért volt különösen jó látni, ahogy a történet során fokozatosan változik, erősödik, és egyre inkább képes felelősséget vállalni a döntéseiért. Nem egyik pillanatról a másikra válik bátorrá, hanem lépésről lépésre..

    Hester az elejétől egy nagyon különleges szereplő. Igazi kemény csaj, de ahogy előkerül a múltja abszolút érthető és kedvelhet. Tomés Hester kapcsolata is szépen, fokozatosan alakul, ami szintén sokat hozzátesz a történet érzelmi rétegéhez.

    A cselekmény végig lendületes, tele van akcióval, meneküléssel, fordulatokkal, de közben nem veszti el a mélységét sem. A humor finoman, de jól működik, a sötétebb, komorabb hangulat pedig tökéletesen illik ehhez a világhoz. Reeve stílusa gördülékeny, könnyen olvasható, ami különösen jól áll ennek a kalandos történetnek.

    Összességében a Ragadozó városok egy rendkívül szórakoztató, mégis elgondolkodtató regény, amely nemcsak az izgalmas alapötlet miatt emlékezetes, hanem a jól kidolgozott világ és karakterek miatt is. Az pedig külön öröm, hogy ez még csak a történet kezdete – én biztosan folytatom a sorozatot, mert kíváncsi vagyok, merre viszi tovább ezt az egyedi és izgalmas világot.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 322

Ford.: Acsai Roland

Fülszöveg:

London újra mozgásba lendül. Otthagyja hatalmas talpnyomát a vadászmezőn, ahol a nagyobb városok kisebbeket hajszolnak, hogy aztán eltüntessék őket feneketlen gyomrukban. Ám London városa most nagyobb falatra vágyik, minden energiájával egy távoli cél elérésére törekszik, miközben egyre több szóbeszéd járja a MEDUZÁRÓL. Ide akar visszajutni Tom és Hester. Előbbi, hogy újra otthon legyen, utóbbi azért, hogy bosszút álljon. Mégis együtt kell működniük, együtt kell átvészelniük életveszélyes helyzeteket, miközben sejtelmük sincs, hogy milyen küldetéssel kerülnek újra a ragadozó nagyváros fedélzetére.

A könyv megvásárolható a moobius.hu-n.