Amélie Nothomb: Első ​vér

    Amélie Nothomb Első vér című regényére teljesen véletlenül találtam rá egy akció során. A fülszöveg annyira ígéretesnek hangzott, hogy azonnal lecsaptam rá, és amikor megérkezett, az első meglepetést a mérete okozta. Valahogy az volt az érzésem, hogy ez a történet egy jóval vaskosabb regény lapjaira kívánkozna. Ennek ellenére egyáltalán nem csalódtam benne.

    A regény alapját Amélie Nothomb édesapjának, Patrick Nothombnak az élete adja. A nyitójelenet rendkívül erős: Patrick Kongóban egy kivégzőosztag előtt áll, és miközben a halálra vár, lepereg előtte egész élete. Innen indul az emlékezés, amely azonban nem a diplomata karrierre vagy a kalandos felnőttkorra helyezi a hangsúlyt, hanem elsősorban a gyermekkorra és a személyiség formálódására.

    Patrick nagyon fiatalon elveszíti az édesapját, akire később már alig emlékszik. Édesanyját felemészti a gyász, ezért a különc arisztokrata nagyszülőkhöz kerül, ahol egy nagybátyjával együtt nevelkedik. Bár első pillantásra ez a világ idillinek tűnhet, hamar kiderül, hogy a látszat csalóka. A regény érzékenyen mutatja be a veszteség, a magány és a szeretetéhség élményét, miközben végig megőrzi könnyed, olvasmányos stílusát.

    A történet során megjelennek a meghatározó „elsők”: az első igaz barátság, az első szerelem és azok az élmények, amelyek végül felnőtté formálják a főhőst. A cselekmény gyorsan halad, a szöveg gördülékeny, és bár a könyv terjedelme kicsi, érzelmi mélysége meglepően nagy.

    Az Első vér számomra az a ritka könyv volt, amelynek az utolsó oldalát becsukva azt kívántam, bárcsak hosszabb lenne. Rövidsége ellenére teljes és emlékezetes olvasmányélményt nyújtott. Miután megtudtam, hogy a történet folytatást is kapott, biztos lettem benne, hogy azt is szeretném majd elolvasni. Ez a regény egyszerre izgalmas, megható és elgondolkodtató, és remek belépő lehet azok számára is, akik most ismerkednek Amélie Nothomb műveivel.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 192

Ford.: Balla Katalin

Fülszöveg:

    Egy huszonnyolc éves fiatalember áll a kivégzőosztag előtt. Ő a stanleyville-i belga konzul, túsztárgyaló. Az ékesszólásán eddig több mint ezer belga állampolgár élete múlott, akiket a kongói fegyveres lázadók tartanak fogva. Most tizenkét katona fegyvere szegeződik rá. Vajon a halála előtti másodpercekben lepereg előtte az élete?
A gyermekkora, amikor fiatalon özvegyen maradt édesanyja helyett, akinek szeretetére hiába sóvárgott, a nagyanyja nevelte. Bársonyruhába, csipkegalléros selyemingbe öltöztette, tejben-vajban fürösztötte. Míg tábornok nagyapja úgy nem találta, hogy a fiúcska puhány, meg kell edződnie. Elküldte hát apai nagyapjához, az Ardennek sűrű erdeiben megbúvó, hajdan pompázatos, mostanra már szépségét vesztett, huzatos kastélyba, hogy kijárja az élet iskoláját. És Patrick, a nagymama dédelgetett kis kedvence, egy vad, féktelen gyerekbandába kerülve megtapasztalja a nélkülözést, a túlélésért meg az elfogadásért való küzdelmet. És a néha káoszba forduló, ám határtalan szabadságot, amely egy életre megjelöli…
    A fiatal diplomata nem más, mint Amélie Nothomb édesapja. A világhírű francia írónő harmincadik, a rangos Renaudot-díjat elnyert, egyes szám első személyben megírt fejlődésregényében neki állít emléket, végtelen szeretettel, hamisítatlan eleganciával és ugyanakkor megkapó humorral rajzolva meg a portréját. De nemcsak az övét, hanem az elszegényedett arisztokrata Nothomb família számos tagjáét. Így teljesedik ki ez az intim, rövid próza, amelyben a szerző önnön gyökereit kutatja, pontos társadalmi hátteret, sorsfordító történelmi eseményeket felfestő izgalmas családregénnyé.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu