T. J. Klune: Oly ​fényesen ragyogtunk

     Nagyon szeretem T. J. Klune regényeit, és gyűjtöm is őket. Nemcsak a történeteik különlegesek, hanem a magyar kiadások is rendkívül szépek. A borítók egységesen igényesek, és az Oly fényesen ragyogtunk esetében is remek munkát végzett Varga Balázs. Mégis, ez a kötet számomra kissé kilóg a sorból. A színvilága eltér a többi Klune-könyvétől, és valahogy maga az olvasási élmény is más volt.

    A legnagyobb csalódást talán az okozta, hogy a regény valójában inkább kisregény terjedelmű. Úgy éreztem, ez a történet bőven elbírt volna akár kétszer ennyi oldalt is. A benne rejlő érzelmi és erkölcsi kérdések, valamint a karakterek múltja és fejlődése megérdemeltek volna egy lassabb, részletesebb kibontást.

    Mindezek ellenére a könyv hamisítatlanul Klune-regény lett. Különleges történet, szokatlan alaphelyzet és emlékezetes szereplők jellemzik. A cselekmény szerint a világ végéig mindössze egy hónap van hátra. A pusztulás elkerülhetetlen, túlélők nem lesznek. Ebben a helyzetben Rodney és Don, az idős házaspár útnak indul, hogy teljesítsen egy számukra rendkívül fontos küldetést. A kérés eredetére azonban egészen a történet végéig nem kapunk választ, mert maga az utazás legalább olyan fontos, mint a cél.

    Az Amerikán átívelő utolsó kirándulás során a két férfi számtalan emberrel találkozik, és mindannyian másképpen viszonyulnak a közelgő véghez. Van, aki kétségbeesik, van, aki tagad, mások pedig minden erejükkel megpróbálják megélni az utolsó napokat. A regény egyik legerősebb üzenete éppen az, hogy élni kell, amíg lehet, és értékelni kell azokat az embereket és pillanatokat, amelyek valóban fontosak számunkra.

    Klune ezúttal sem kerüli el a súlyos társadalmi és erkölcsi kérdéseket. Többször szóba kerül a homoszexualitás elfogadása, az előítéletek hatása és az a küzdelem, amelyet sokan még ma is kénytelenek megvívni önmagukért és a szeretteikért. Ezek a részek természetesen simulnak bele a történetbe, és kifejezetten elgondolkodtatóak.

    A regény egy ponton váratlanul irányt vált, és végre feltárul az utazás valódi oka. Ekkor válik igazán fájdalmassá Rodney és Don története. Bár a titok egy része előre sejthető, a teljes igazsággal szembesülni mégis megrendítő élmény. Ugyanakkor éppen ezt a részt éreztem a leginkább elkapkodottnak. Itt különösen jól működött volna egy lassabb történetvezetés, több idővel és térrel a szereplők érzéseinek kibontására.

    Mindezek ellenére a könyv végére sikerült megsiratnom ezt a két szerethető férfit, a közös történetüket, sőt magát a világot is, amelytől búcsút kellett venniük. Számomra az Olyan fényesen ragyogtunk egyszerre T. J. Klune egyik legmélyebb és egyben legkapkodósabb regénye. Vannak hibái, és többet is ki lehetett volna hozni belőle, de ettől még szerethető, emlékezetes történet.

    A könyvet köszönöm a Galaktika Metropolis Media Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 208

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

A világ egy hónapon belül véget ér.
Egy fekete lyuk közeledik a Föld felé, és nincs menekvés.
Don és Rodney negyven éve élnek együtt. Egy életnyi szerelem, veszteség és közös emlék után most útra kelnek, hogy rendbe tegyék mindazt, ami félbemaradt.
Ahogy átszelik Amerikát, különös emberekkel találkoznak. Mindenki máshogy reagál a közelgő végnapokra. Ki tagadással, ki reménnyel, ki kétségbeeséssel – és vannak olyanok, akik az utolsó napokat is teljes szívvel élik meg.
Miközben az égbolt darabokra hullik felettük, Don és Rodney visszatekintenek közös életükre, és felteszik a kérdést:
Mit ér oly fényesen ragyogva elégni, ha semmi nem éled újra a hamvakból?

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt