Heinrich Harrer: Hét ​év Tibetben

 Vannak könyvek, amelyek elsősorban a cselekményükkel ragadnak magukkal, és vannak olyanok, amelyek sokkal inkább a hangulatukkal, az általuk közvetített gondolatokkal maradnak velünk hosszú időn át. Számomra a Hét év Tibetben egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

    Heinrich Harrer műve első pillantásra útleírásnak vagy kalandregénynek tűnhet. A történet a második világháború idején indul, amikor a szerző brit hadifogságba kerül Indiában. A fogságból való szökés, majd az ezt követő, embert próbáló út Tibet felé önmagában is izgalmas történet lehetne. A könyv azonban ennél jóval többet kínál.

    Harrer egy olyan Tibetbe jut el, amely akkoriban még szinte teljesen el volt zárva a külvilág elől. Olyan országot ismerhetünk meg a szemén keresztül, amelyről a nyugati emberek többsége alig tudott valamit. Nem turistaként érkezik, hanem hosszabb időre az ott élők közé kerül, így az olvasó nem csupán felszínes benyomásokat kap. Megismerhetjük Lhásza mindennapjait, a társadalmi szokásokat, a vallási hagyományokat, a tibeti emberek gondolkodásmódját és azt a különleges békét, amely áthatotta ezt a világot.

    Különösen érdekesnek találtam a XIV. Dalai Lámával való kapcsolatának bemutatását. Harrer nem egyszerű megfigyelője az eseményeknek, hanem részben résztvevőjévé is válik ennek az elzárt közösségnek. Az ifjú Dalai Láma kíváncsisága, tudásvágya és nyitottsága nagyon emberivé teszi azt a történelmi alakot, akit legtöbben inkább szimbólumként ismerünk.

    A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra éppen az volt, hogy nem idealizálja teljesen Tibetet, mégis mélységes tisztelettel beszél róla. Nemcsak a szépséget és a különlegességet mutatja meg, hanem azt is, milyen törékeny tud lenni egy kultúra. Fájdalmas olvasni azokat a részeket, amelyekben már érezhető a közelgő változás szele, és előrevetül a kommunista Kína térnyerésének árnyéka. Az olvasó tudja, mi vár erre az országra, és ez különös szomorúságot ad az egyébként sokszor békés, derűs leírásoknak.

    A Hét év Tibetben nem egy pörgős olvasmány. Aki folyamatos akcióra vágyik, talán lassúnak érezheti. Én azonban éppen ezt a nyugodt, szemlélődő ritmust szerettem benne. A részletgazdag leírásoknak köszönhetően úgy éreztem, mintha én is ott sétálnék Lhásza utcáin, figyelném a kolostorok mindennapjait, vagy hallgatnám a tibeti emberek történeteit.

    A filmet régóta szeretem, és Brad Pitt alakítása miatt sokáig azt hittem, jól ismerem ezt a történetet. A könyv azonban sokkal árnyaltabb és mélyebb élményt adott. Többet mesél Tibet kultúrájáról, az ott élők értékrendjéről és Heinrich Harrer személyes tapasztalatairól is. Olyan részletekkel gazdagította a történetet, amelyek a filmidő korlátai miatt természetesen nem kerülhettek vászonra.

    A Hét év Tibetben végül számomra nem  egy utazás története lett, hanem egy emlékeztető arra, milyen fontos a nyitottság és a kíváncsiság más kultúrák iránt. Arra is, hogy a világ sokszínűsége milyen könnyen sérülhet a történelem viharaiban.

    Ez egy olyan könyv, amely nemcsak szórakoztat, hanem tanít is. Lassan mesél, mégis mély nyomot hagy maga után. Az utolsó oldal elolvasása után pedig az ember egy kicsit más szemmel néz a világra – és talán jobban értékeli mindazt, amit egy-egy kultúra megőrizni próbál önmagából.

Adatok:

Kiadó: Lux

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 432

Ford.: Balla Katalin

Fülszöveg:

1944. A világot ötödik éve borítja lángba és vérbe a második világháború. Az osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és társai 1939 óta brit hadifogságban vannak Indiában, míg végül a sokadik szökési kísérletük sikerrel jár, és a Himaláján keresztül Tibetbe, majd a tiltott fővárosba, Lhászába jutnak. Harrer nagy és vészterhes idők tanúja lesz az itt töltött évek alatt: épp trónjára lépő XIV. Dalai Lámával közeli barátságot köt, majd átéli az 1950-es kínai megszállást és az ezt kísérő szörnyű pusztítást.
A Hét év Tibetben a nagy utazások története: a hegymászó több ezer kilométeres utat tesz meg szabadulása érdekében, de ennél fontosabb belső utazása, amely során megbékél önmagával, és a tibeti kultúra beavatott ismerője, és egyik legelszántabb védelmezője lesz. Heinrich Harrer klasszikusa egy letűnt korszakot varázsol elénk, és egyben életben tartja a reményt: a páratlan tibeti kultúra még menthető és megismerhető.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu