Liz Nugent: Sally ​Diamond, a furcsa lány

   A könyv megjelenése meglepő volt, ahogy a fülszövege is, ezért hirtelen nem is kapcsolatam, hogy a szerző nem elsőkönyves, hanem jelent meg már regénye, sőt az egyiket ismerem is.

    Ettől függetlenül nagyon egyedi olvasmányélményt jelentett a Sally Diamond, amit nem is tudok egyszerre jól megragadni. Kicsit szétfolynak az érzéseim és a benyomásaim, az azonban biztos, hogy egyszerre volt a könyv érdekes, megrázó, nyomasztó és valahogy felszabadító is.

    A történet egy furcsa felütéssel indul, Sally elégeti az apja holttestét. Bár ez látszólag az apja kérése (vagy inkább sugalmazása), mégis szokatlan, mondhatjuk az is, hogy furcsa megoldás végtisztességre. Maga Sally is furcsa kissé, elsőre autistának tűnik, aztán kiderül hogy PTSD szindrómás. Ahogy haladunk előre a történetben a merev, szociopata Sally akihez nehéz érzelmileg kapcsolódni, elkezd megnyílni, kibontakozni, és mindennel együtt is egy kedves kissé bumfordi de szerethető karakterré válik.

    A regény azonban mégsem csak egy fejlődésregény, bár annak kiváló. Elsősorban pszichotriller, bár maga a bűnügy viszonylag korán ismertté válik. A részletei azonban sokáig homályban maradnak, és végig borzolgatják az idegrendszert.

    Sally az egyik legkülönlegesebb főszereplő, akivel az utóbbi években találkoztam. Egyszerre naiv, szókimondó, humoros és végtelenül sérülékeny. Nem próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mert sokszor nem is érti őket. Éppen ezért minden megszólalása őszinte, minden reakciója hiteles. Az ember hamar rájön, hogy nem Sally a furcsa, hanem inkább az a világ, amely képtelen elfogadni azt, aki másként működik.

    Nagyon tetszett, hogy Nugent nem szenzációhajhász módon nyúl a rendkívül súlyos témákhoz. Nem a drámára épít, hanem az őszinte világos tényfeltárásra. A gyermekbántalmazás, a fogság, a manipuláció és a generációkon át öröklődő traumák végig jelen vannak, mégsem öncélúan. Sokkal inkább azt vizsgálja, milyen nyomot hagynak ezek az ember személyiségében, és hogy egy szerető környezet vajon képes-e valamennyire begyógyítani a sebeket. A regény egyik legfontosabb kérdése számomra az volt, hogy mennyiben határoz meg bennünket a múltunk, és van-e valódi esély kitörni abból, amit gyermekként elszenvedtünk.

    A történet felépítése is izgalmas. Van egy folyamatos jelenbeni szál, amit Sally mesél el a maga kissé korlátolt módján, míg van múltbéli szál, ami fokozatosan fonódik a jelen köré. Ez Peter meséli a saját szemszögéből. Kiegészíti és átszínezi a teljes képet. Van hogy egyszerűen túl sokká válik, de Sally sajátos humora és különleges látásmódja valahogy feloldja a feszültséget.

    Ami talán a legjobban megmarad bennem, az az empátia, amellyel az írónő a szereplőihez viszonyul. Nincsenek egyszerű fekete-fehér karakterek. Még azoknak a sorsa is elgondolkodtató, akik szörnyű dolgokat követtek el vagy éltek át. Ez nem jelenti a tetteik felmentését, inkább azt mutatja meg, milyen pusztító ereje lehet a feldolgozatlan traumának és az elszigeteltségnek.

    A regény ugyanakkor nem könnyű olvasmány. Több olyan téma is megjelenik benne, amely sokakat megviselhet, ezért érdemes felkészülni arra, hogy érzelmileg megterhelő történetről van szó. Nem a véres jelenetek miatt nehéz, hanem azért, mert a lelki kegyetlenséget és az emberi kiszolgáltatottságot rendkívül hitelesen ábrázolja. Éppen ezért nem feltétlenül tartom klasszikus thrillernek, hanem inkább egy mély lélektani regény, amely thrilleres eszközökkel mesél.

A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.

Adatok:
Kiadó: Helikon
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 372

Ford: Szabó Olimpia

Fülszöveg:

„Ha meghalok, csak dobj ki a kukába.”
Egy világvégi ír falucska magányos kis házikója hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül, mikor egyetlen lakójáról, a negyvenkét éves, teljes elzártságban élő Sally Diamondról kiderül, hogy halála után elégette édesapját. A dolog még nagyobb vihart kavar, mikor lassan kirajzolódik Sally traumatikus múltja is, s bár sokan segítenek neki visszaszerezni a kontrollt az élete fölött, egy nap rejtélyes csomagja érkezik egy ismeretlentől Új-Zélandról, és ez mindent megváltoztat…
Liz Nugent feszültséggel teli pszichothrillere egyszerre emberi dráma, fejlődés- és meneküléstörténet – egyenest a kegyetlenség és a trauma határvidékéről.
Liz Nugent (1967) az ír thriller koronázatlan királynője. Letehetetlen, sikerlistákat vezető, díjnyertes könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. A magyar olvasók a Mindig is éjjel lesz és a Mit tettél, Oliver? szerzőjeként ismerhetik.
A regény megvásárolható itt: Booklove