Percival Everett: James

    A Tom Sawyer kalandjai gyerekkorom egyik kedvenc regénye volt. Később persze elolvastam a Huckleberry Finn kalandjai-t is, de valahogy mégis a Tom Sawyer maradt számomra a „best of” Mark Twain-regény. Még úgy is, hogy tudom: a Huck Finn jóval több annál.

    Éppen ezért dobbant meg a szívem, amikor felfedeztem Percival Everett könyvét. A cím önmagában nem sokat árul el, de a fülszövegben már ott van Jim, a régről ismert, csónakban ülő rabszolga, aki lefelé evez a Mississippin a vásott kölyökkel. A címben szereplő James azonban Jim valódi alakja. a rabszolga, a gyarmatokon élő megvásárolt ember, a családapa, Huck Finn védőangyala, és még annyi minden más.

    A történet kissé tiszteletlenül fogalmazva egy retelling: a Huckleberry Finn újraértelmezése Jim szemszögéből. A szökött rabszolga és a fehér fiú kalandja a Mississippin. Egy út, amely átvezet a rabszolgaságon és a családi erőszakon; egy út, amelyen egy fiú felnő, egy rab pedig szabaddá válik. Így leírva akár idillikusnak is hangozhat, de valójában szó sincs erről. Maga az út egyáltalán nem boldogító.

A regény három részből áll, de csak az első meséli újra az eredeti Twain-történetet. A másik kettő inkább továbbviszi azt. Jim és Huck útja elválik, majd újra összefut, mintha ketten együtt alkotnának egy egészet, vagy inkább két oldalát egy olyan érmének, amely valójában azonos értékű. Fájdalmas látni, mennyire igaz ez, és hogy mégsem.

    Számomra a rabszolgaság témája mindig dühítő és elkeserítő. Különösen az, ahogyan az ember értékét meghatározzák benne. Döbbenetes, hogy egy felnőtt férfi nem ér annyit, mint egy szeleburdi kamasz. És mégis milyen elképesztő kitartással védi ez a férfi azt a gyereket. Jim magában hordozza a rabszolgatartó Dél minden fájdalmát, szarkazmusát és keserűségét. Mindent, amit az emberiség a feketék ellen elkövetett. A szerző nagyon tudatosan használja ezt a soha el nem múló, feloldhatatlan történelmi vétket. Nem keres vigasztalást, mentséget vagy bocsánatot, egyszerűen elmeséli a történetet a maga irodalmi eszközeivel.

    A regény vonalvezetése sokszor az afrikai irodalom szürreális meseszövését idézi. Jim és Huck egyik lehetetlen helyzetből sodródnak a másikba. Útjukat kígyók, kalózok, sarlatánok és zenekarok keresztezik, és mindegyik arra hivatott, hogy megmutassa, milyen nevetséges az ember, és egyszerre mennyire kegyetlen. Ez a történetmesélés számomra Colson Whitehead regényeit idézte meg.

    A történet főszereplője James, a „jó” a történetben, mégis bűn tapad hozzá. Útját és célját csak úgy tudja követni, hogy súlyos bűncselekményeket követ el, mégis valahogy tiszta marad. A regény szinte felmenti azzal, hogy nincs más választása, csupán visszaadja azt, amit ellene elkövetnek. Olvasás közben én magam sem éreztem úgy, hogy ez ne lenne rendben. Mégis komoly erkölcsi kérdés marad: lehet-e az egyik bűn válasz a másikra? Jogos és elfogadható-e a „szemet szemért” elve egy egész nép ellen elkövetett társadalmi bűn esetében?

    Sok mindent lehetne még írni erről a regényről: James műveltségéről, a rabszolgák nyelvéről és gondolkodásmódjáról, Huck jelleméről vagy a Dél ábrázolásáról. Engem annyira mélyen érintett, hogy nehéz röviden beszélni róla. Meglepő módon legalább annyira szerettem a történet mondanivalóját és különös, álomszerű meseszövését, mint az irodalmi nosztalgiát, amely a Twain-regényekhez köt.

    Egyszer mindenkinek érdemes elolvasnia.

    A könyvet köszönöm szépen a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 372

Fülszöveg:
    Ki ne emlékezne Huckleberry Finnre? Igen, ő Tom Sawyer csavargó barátja, aki az apjától való félelmében megrendezi saját halálát, majd a Jackson-szigetre menekül. Ott váratlanul a rabszolga Jimbe botlik, aki szökéssel próbálja megakadályozni, hogy gazdája elszakítsa imádott családjától. Jim és Huck találkozásával azonban veszélyes kalandok egész sora veszi kezdetét, egy viszontagságos út a szabadság bizonytalan ígérete felé. Ismerjük a történetet – de vajon ismerjük-e egészen?
    Briliáns művében Percival Everett radikálisan újragondolja Mark Twain klasszikusát. Az eseményeket ezúttal a jólelkű Jim szemszögéből követve kiderül, hogy a bőrszínük révén ostobának vélt és tulajdonnak számító szolgák valójában művelt és éleselméjű emberek, akik csak a bolondját járatják a fehérekkel. A James humoros, ironikus, ugyanakkor szívszorító és mélyen emberi regény – kulturális jelentőséggel bíró irodalmi bravúr.
    „A várakozás sok időt vesz el a rabszolgák életéből: várakozni, aztán várni, hogy várakozhassunk még egy keveset. Várni a járandóságunkra. Várni az élelemre. Várni a napok végét. Várni a megérdemelt, igazságos keresztény jutalomra, amikor ez az egész véget ér."
    PERCIVAL EVERETT amerikai író, költő, irodalomprofesszor (1956). Műveit számtalan elismerésben részesítették, Erasure című regényéből 2023-ban film készült Cord Jefferson rendezésében és Jeffrey Wright főszereplésével, melyet Amerikai irodalom címmel Magyarországon is bemutattak.

A regény megvásárolható itt: Booklove