Az utóbbi időben mintha kissé elszoktunk volna a lassú, mesélős fantasyktól. A romantasyk mostanában mind sietnek valahová, és emiatt éppen a lényegük vész el. Vagy a világépítés, vagy az érzelmi ív marad kidolgozatlan. Peñaranda regénye azonban kivétel ez alól. A szerző visszanyúl a klasszikus fantasy gyökerekhez, és tudatosan lassabb tempóra fogja a történetmesélést.
A regény külső megjelenése tetszetős, a szimbolikája, színvilága illik a történethez, és a belső illusztrációk is nagyon szépek. Kicsit elrettentő a regény mérete, de olvasmányos, haladós úgyhogy végül is csak a csuklóm tiltakozott időnként, mert keveset tettem le.
A történet kezdete abszolút az „in medias res” tipikus esete. Mintha a cselekmény közepébe csöppennénk. Időbe telik felvenni a fonalat, és az elején olyan érzésem volt, mintha egy olyan filmre ültem volna be, amely már elkezdődött, és rajtam kívül mindenki ismeri az előzményeket. Ez részben azért volt zavaró, mert a világépítés sem hagyományos. Új lények, rétegzett vámpírvilág és egy saját mitológiával rendelkező történelmi háttér határozza meg az univerzumot. Idő kellett, amíg belerázódtam annyira, hogy az első kötet végén már nehezemre esett elengedni a szereplőket és ezt a különös világot.
A regény főszereplője Astraea, aki a történet kezdetén egy bántalmazó kapcsolatban él Hectorral, aki mindent megtesz, hogy korlátozza a szabadságát. A lány végül megszökik, és elkíséri harcos barátnőjét, Cassiát a Vesitire-ben megrendezett birodalmi játékokra. A Libertatem egy fizikai és szellemi próbatételekből álló verseny, ahol az öt királyság képviselői csapnak össze, hogy védelmet szerezzenek a vámpíroktól a következő évekre. A tét hatalmas, a versenyzők kegyetlenek, és a falnak is füle van. Astraea útját közben egy rejtélyes árnyalak kíséri, aki egyszerre fenyegető és megnyugtató jelenlétet biztosít.
Az út és maga a verseny is teli van izgalmas fordulatokkal és titkokkal, ami miatt cseppet sem kiszámítható, és egyáltalán nem biztonságos vagy andalító. Feszült figyelmet igényel, és érzelmileg is folyamatosan feszült marad.
Astraea karaktere szimpatikus és árnyalt, bár kissé szabálytalan hősnő. Időnként az ostobaságig naiv, érzelmei hullámzóak, döntései pedig nem mindig következetesek. Ugyanakkor jószívű, és egyértelműen több rejlik benne, mint ami elsőre látszik. Nyte, a férfi főhős sokkal stabilabb alkat, ugyanakkor talán még összetettebb figura is. Kettejük dinamikája nemcsak a történetre, hanem a környezetükre is komoly hatással van.
Van némi logikátlanság a cselekményben pl., hogy Astraea a legfőbb segítségét tulajdonképpen azonnal kölcsönadja egy idegennek, aki ráadásul az ellenfele is, illetve hogy a történet főgonoszát a királyt csak egészen kevésszer látjuk de végül ezeken túl tudtam lépni, mert annyira érdekelt Nyte illetve Astraea múltja.
Szerintem enyhén túlírt történet, de nem zavart különösebben a lassú cselekmény, mert elég alapos a világépítés. A sok titok és szakaszosan adagolt az információ pedig végig fenntartja az érdeklődést. Összességében ez egy monumentális fantasy szerteágazó világépítéssel és egy nagy romantikus eposz fantasyvilágba ültetve. Mindkettő megáll a saját lábán is, de így ötvözetben sokkal jobb.
Köszönöm szépen a könyvet a Cartaphilus Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak.
Adatok:
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 688
Ford.: Zalay-Takács Réka
Fülszöveg:
Az égi őrzői által elhagyott, egy zsarnok király uralma alatt senyvedő Solanis birodalmában élő Astraea semmi mást nem ismer a biztonságon és a fogságon kívül. A lány csak élete elmúlt öt évéről őriz töredékes emlékeket, és bár fogvatartója megóvja a világot járó vérszomjas vámpíroktól, ő többre vágyik. Életében a titokzatos Nyte-tal való találkozás hoz változást, aki olykor testet öltve, olykor csupán testetlen hangként kíséri és védelmezi őt. Kétségbeesésében Astraea elfogadja Nyte segítségét, mielőtt még végiggondolhatná, hogy a rettegett vérszomjas lények egyikével köt-e épp alkut.Amikor legjobb barátnője, Cassia Kiválasztottként útnak indul a birodalom szívébe, Astraea úgy dönt, hogy megszökik fogvatartójától, és csatlakozik hozzá. A Kiválasztottak játéka során minden királyság egy-egy jelentkezőt küld Vesitire Központi Királyságába. A nyertes országa védelmet nyer a vámpíroktól, a bajnokot pedig halhatatlansággal jutalmazzák, és a királyi őrség tagja lesz.
Astraea útja azonban váratlan és ijesztő fordulatokat vesz, ahol nemcsak fenyegető veszélyekkel kell szembenéznie, hanem az érzéki csábítás és a szív vágyainak nem kevésbé veszélyes terepén is számos próbatétel vár rá. Döntenie kell: érdemes-e meghalnia, hogy megóvja királyságát, vagy múltja megismerését választja.
A Haldokló csillagok Chloe C. Penaranda nagy sikerű Nytefall-trilógiájának a nyitó kötete. A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu
No comments:
Post a Comment