Nekem ez volt az első Andrei Dósa regényem, és nem igazán tudtam hogy mire számítsak. A borító kifejező, bár ez a nagyon rózsaszín színvilág nekem valahogy sem a szerző neméhez, sem témához, sem Erdélyhez nem kapcsolódott, de a végére nagyjából megértettem miért ez lett.
A Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség elsősorban önéletrajzi ihletésű írás, másodsorban pedig egyfajta állókép a korunkról. Általában a jelenről, de főként a mai romániai magyar fiatalok identitásválságáról.
A regény időben ott kezdődik, ahol a nemzeti mítosz már rég elhagyta a fiatal generációt. A kétezres évek elején kasza és a kapa már nem eleve elrendelt eszköz, a mezőgazdasági munkanem nemesít, viszont a modernitásnak még kilóg a csontváza. A főszereplő ebben a korban értelmiségi szülők gyermeke, nem tartozik sehova, a román elithez túl magyar, a székelyekhez túl elitista..
A kor maga is meghatározó. Mi Andreivel majdnem egy korosztály vagyunk, ezért számomra nagyon ismerős a kétezres évek elejének vagány fejlődéstudata: az internetkávézók világa, az edzőtermek izzadságszagú levegője, a menőség mp3-gyűjteményekben mért fokozatai. És mindezzel együtt a nihil, az egész kiégett létérzés.
A szülők mintha egy másik univerzumban léteznének. Az ő céljaik már nem a mi céljaink, de új célok valahogy mégsem teremnek az uborkafán. Ettől válik a regény igazi korlenyomattá. Megfesti egy lehetetlen generáció portréját: a sok már nem elég – főként akkor, amikor valójában kevés van.
Még hiányzik a mai gyerekek elkényeztetett, általánossá vált tulajdonlási világa, de már Adidas cipőkben mérjük azt, ami számít. Még a szülő tart el, és fizeti az iskolát, de már tudunk irigyek lenni arra, akinek több jutott.
Ehhez jön még egy nagy adag identitásvesztés, ami a szüleiknek még megvolt, nekünk már hiányzik. Nem tudunk már önfeledten nemzeti öntudatúak lenni, látjuk merre tart a világ, eltűntek meg az eszmék, ellenben mindenhol kilóg a politikai szándék. Ebbe a kapaszkodás nélküli világban lazák lettek a kapcsolatszövetek, teli vagyunk barátok, akik nem igazán barátok. Egyszerűen az egész nemzedékünk elmagányosodik.
Mindeközben pedig ez egy szégyenérzettel sújtott nemzedék. Nem nagyon találkozom olyannal ebből a korosztályból, aki ne szégyellné valamilyen módon a fiatalkorát..
A regény az identitásválság és identitáskeresés története. Nagyon tudtam azonosulni a benne megjelenő politikai, társadalmi és kulturális nézetekkel. A szerzőt egyfajta nyers tisztánlátás jellemzi. Nem ül fel a média által gerjesztett hullámokra: érti azt, amit lát, és látja azt, amit ért.
Az elején jutott eszembe, hogy annyira misztifikáljuk Erdélyt a Tündérországot, hogy elfelejtjük, a disznószar ott is büdös, sőt. Aztán megmaradt ez az érzésem de kicsit kitágult. Elkezdtem figyelni a nacionalizmus kártékonyságát. Elkezdtem érteni a román népet. Elkezdtem megtalálni azt a globális európai értékrendszert, amit én is a magaménak érzek. Ismerős helyeken kóborol. Láttam többször a Hargita falvaiban, táncoltam népzenére, ittam Homoródon a vasvízből, de ahogy a szerzőben úgy bennem is elhalt már a nosztalgia.
Szabálytalanul strukturált regény. Látszólag benyomások és gondolatmenete mentén halad, nem cselekmény van időrend szerint.
Atti a nemzeti múlthoz való ragaszkodást képviseli, míg a szerző inkább a modernitás felé fordul. Atti kissé ódivatú, gyakran túlzó és kirekesztő, mégis mindketten ugyanazt a nemzeti fájdalmat hordozzák, csak más módon próbálják feldolgozni.
Végső soron ez a leválás és az elengedés regénye.
A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.
Adatok:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 230
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 230
Ford: Horváth Benji
Fülszöveg:
Sokféle értelemben hibrid Andrei Dósa önéletrajzi regényének elbeszélői hangja: egyszerre magyar és román, idealista és cinikus; olykor mintha Holden Caulfield kamaszkori vívódásait látnánk a Székelyföld kulisszái között, máskor Karl Ove Knausgård kíméletlen őszinteségével szembesülünk. Útkeresése során a szerző-főhős valamiféle ösztönös erkölcsi és esztétikai iránytűt követve próbál kikeveredni az identitások kusza hálójából, anélkül hogy pontosan tudná, milyen árat kell majd ezért fizetnie.”
Sokféle értelemben hibrid Andrei Dósa önéletrajzi regényének elbeszélői hangja: egyszerre magyar és román, idealista és cinikus; olykor mintha Holden Caulfield kamaszkori vívódásait látnánk a Székelyföld kulisszái között, máskor Karl Ove Knausgård kíméletlen őszinteségével szembesülünk. Útkeresése során a szerző-főhős valamiféle ösztönös erkölcsi és esztétikai iránytűt követve próbál kikeveredni az identitások kusza hálójából, anélkül hogy pontosan tudná, milyen árat kell majd ezért fizetnie.”
A regény megvásárolható itt: Booklove

No comments:
Post a Comment