Andrea O'Lacy: Miss ​Emily Beardsworth

   A „Lady Anna Bell" után kíváncsi voltam Andrea O’Lacy következő regényére is, amely az idén jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. A kemény táblás borító ugyanolyan szép, mint az első köteté, sőt nekem még jobban is tetszik talán a kék-arany színvilága.

A regény maga lazán kapcsolódik az előző részhez, de teljesen önálló történet. Így ha véletlenül kimaradt az eleje nem baj, de érdemes pótolni.

Azt már korábban is megállapítottam, hogy Andrea O’Lacy igényesen ír, a szövege jól olvasható, korhű, de nem idegen nyelvezetű, a stílusa gördülékeny, olvastatja magát. A történetvezetése könnyed, szinte önmagától halad előre a cselekmény, van fordulat és dráma, de nem válik túl bonyolulttá vagy hiteltelenné regény. Ugyan az Miss Emily Beardsworth című regény története némiképp összecseng egy magyar film cselekményével, bár nyilván a lótenyésztő ifjú nemes hölgy nem kizárólag nálunk fordult elő a 19. század elején, hanem az Ascotti Derby hazájában is. Mondjuk ezt a versenyt pont nem említik a regényben, de másikat igen. A dolgozó nemes nő alakja amúgy nagyon érdekes volt, bár a mélységébe nem ment bele igazán a könyv, azért adott némi információt a lótenyésztés körüli tevékenységekről.

A regény hangulata is oldott, bár a feszült jelenetek kellőképpen izgalmasak, de összességében egy napfényes, és optimista romantikus regényt kapunk, ami nem nyomasztó. Bár van érzelmileg nehezebb része mégsem válik komor vagy megrendítő olvasmánnyá.

A környezetépítés is jó, a vidéki Angliai kisbirtokok képe meglehetősen élesen rajzolódik ki az angol tájban. Tetszett a birtok lakóinak bemutatása, a cselédségre fordított figyelem, ugyanakkor nem feltétlenül láttam ezt a részt pontosnak. A házi cselédek és az intéző sokszor túllépnek a hatáskörükön. Ez a komornyik esetében még indokolt is lehet, de a birtok gazdasági igazgatójának hangneme és viselkedése nem igazán felel meg a státuszának, és a feladatköre sem passzol az intéző szerepköréhez. Engem bosszantott az állandó jelenléte, nem csak a jelleme miatt, hanem azért is, mert az adott korban nem engedhetett volna meg magának ennyi mindent. Azt hiszem belőle kevesebb több lehetett volna.

A szereplők közül Emilyt nagyon megkedveltem. Jó volt, hogy a balesete nem vetette vissza a munka ambícióit, és elég világosan képviselte a saját érdekeit. Gondoskodása, figyelme és csendes határozottsága azonnal szimpatikussá tette. William azonban sajnos nem lett az a férfi, aki bele tudtam volna szeretni. Bár okos és jóképű ráadásul kissé bolondosan szétszórt és esetlen, ami miatt azonnal pozitívnak tűnik mégsem igazán férfias, vagy romantikus hős. Nem igazán állt ki Emilyért, nem küzdött meg érte, inkább csak az ölébe pottyant a lány. Az egész kapcsolatuk nem volt megalapozott, nem épült fel, sokkal inkább tűnt vágynak és racionális döntésnek, mint valódi szerelemnek. Lovel és Charity pedig folyamatosan elterelték a figyelmet a főszereplőkről. Jó hogy lett volt saját történetük, de elnyomták a fő cselekményszálat. Azt azonban szerettem, hogy az erotikus jelenetekkel ez nem történt meg, és nem ültek rá a történetre, hanem megmaradt bennük a kor szemérmessége.

Összességében azt hiszem bőven maradt kiaknázatlan lehetőség ebben a könyvben. Kicsit sietős és vázlatos lett (főként a karakterépítés tekintetében), amit sajnáltam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jó, vagy nem korhű, csupán azt, hogy nekem ez most nem tetszett annyira, mint az első rész.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

    Az epsomi rém – csak így suttognak a fátyol mögött rejtőző Emily Beardsworthről, akinek gondos kezei alól gyönyörű, díjnyertes versenylovak kerülnek ki. Birtokuk magányában a fiatal hölgy minden idejét az állatoknak szenteli, és kerüli a kíváncsi tekinteteket, rejtegeti torz arcát.
Egy nap azonban a szomszédos Ewell-házba beköltöznek a Maxwell fivérek. Lovel jóképű, megnyerő – és sajnos örökölte apjuk szerencsejáték-szenvedélyét. Az ő bohémságával szöges ellentétben áll bátyja, William, aki egy csöndes és magának való csillagász.
Vajon milyen jövőt tartogat számukra a sors?
    Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó regénye egy élő, pulzáló és érzelemdús történet, egy hiteles korrajz keretében. Izgalmas sorsok, ármány, barátság és egy óvatosan bontakozó szerelem elevenedik meg a lapokon.
    „A csönd vékony lepelként borította be őket. William meleg testéhez bújni olyan érzés volt Emily számára, mint amikor az ember először tapasztalja meg egy hosszú utazás végén a hazatérést.”

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház