A. G. Slatter: A ​csonthárfa dala

  Úgy tűnik, alig indult el 2026, nekem máris megvan az év egyik legnagyobb felfedezettje. Az új kedvenc íróm A. G. Slatter lett. Igaz, fordított sorrendben kezdtem az ismerkedést, és a Holtak Grimoárja című regényét olvastam el először, de ennek igazából nincs jelentősége. A csonthárfa dala ugyanolyan jó, sőt talán bizonyos szempontból még többet adott.

    Elsőre az interneten nem igazán tetszett a könyv borítója, de egészen más élmény volt, amikor a kezembe került. Valahogy a képernyőn nem jöttek át a színek, viszont élőben tökéletes. Energikus, kifejező és nagyon hangulatos, pontosan illik a történet baljós tengeri világához. A könyv tipográfiáját viszont kevésbé szerettem: a szedés kissé sűrű és apró betűs, és szerintem ehhez a regényhez jobban illett volna egy kicsit levegősebb tördelés.

    A történet baljós, gótikus hangulatú, és magával ragadó. A cselekmény rendkívül komplex, mégis olyan, mint egy kirakós, minden elemnek megvan a helye, és végül tökéletesen összeáll a kép. Éppen emiatt a regényben szinte nincsenek felesleges részek, minden mondatnak jelentősége van, ezért olvasás közben nagyon kell figyelni a részletekre. Talán az egyetlen komolyabb kritikám is ehhez kapcsolódik, mert a történet néhol túl tömörnek érződik. Maga a világ és a cselekmény annyira gazdag, hogy talán megérdemelte volna a lassabb, részletesebb kibontást. Elbírt volna a történet a nagyobb oldalszámot is.

    És ha már a meséknél tartunk: az egész történet jól elhelyezett mondák, legendák és népmesék szövetén ül. A kelta és ír gyökerű tengeri történetek végig átszövik a regényt, és ezek adják az alapját a világnak. Ugyanakkor soha nem teljesen egyértelmű, hogy az egyes legendák mennyire szó szerint értendők, és mennyire csak háttérként szolgálnak. A regény ebben is trükkös: sokszor teljesen más irányba viszi a cselekményt, mint amire az ember számít. Nem lehet előre megjósolni a végét, sőt időnként kifejezetten az volt az érzésem, mintha két különböző történet futna egymás mellett ugyanabban a könyvben, amik végül mégis egyetlen egésszé állnak össze.

    A szereplők sem tipikus hősök vagy gonoszok. A karakterek sokkal árnyaltabbak ennél, és alig akad közöttük olyan, aki igazán szerethető lenne. A főszereplő, Miren is eléggé határeset. Én szerettem a határozottságát és a keménységét, de kétségtelen, hogy nem egy bájos vagy könnyen megszerethető figura. A környezetében sincs igazán klasszikus értelemben vett kedvelhető nőalak, sőt, sokszor kifejezetten kemény és könyörtelen szereplőkkel találkozunk.

    Mégis, a történet erősen nőközpontú, és a női hatalom különböző formáit vizsgálja. Folyamatosan érezni, hogy látszólag a férfiak irányítják a világot, miközben valójában a háttérben a nők mozgatják a szálakat. A regény férfi szereplői gyakran abban a hitben élnek, hogy nekik nem lehet ellenszegülni, aztán valahogy mindig kiderül, hogy de bizony lehet. Ebben a történetben a nők hozzák meg a valódi döntéseket. Ez a nézőpont érdekes és elgondolkodtató, ugyanakkor néha kissé kibillenti a történet egyensúlyát, és úgy tűnik mintha a regény egyik célja az lenne, hogy igazságot szolgáltasson a nőknek a történelmi elnyomásért.

    A történet ideje és világa ugyan nem valós, mégis erősen középkori hangulatot idéz. A társadalom felépítése, a hatalmi viszonyok és a mindennapi élet is ezt a korszakot idézik, miközben a háttérben természetfeletti erők, tengeri legendák és sötét varázslatok húzódnak meg. A regény ráadásul ugyanabban a világban játszódik, mint a Holtak Grimoárja, így aki azt már olvasta, annak külön öröm lehet újra visszatérni ebbe a különös, baljós univerzumba.

    Összességében A csonthárfa dala egy sötét hangulatú, mitológiával átszőtt, rendkívül jó atmoszférájú gótikus és sötét fantasy. Nem könnyű olvasmány, de ettől (is) szerethető a történet. Aki kedveli a baljós hangulatú, legendákkal és erős női karakterekkel teli történeteket, annak mindenképpen érdemes megismerkednie A. G. Slatter világával.

    A könyvet köszönöm a Galaktika MetropolisMedia Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 316

Fordította: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

    Miren O’Malley családja valamikor régen alkut kötött a tengerrel: minden nemzedékből egy gyereket megkap a tenger királynője, cserébe a hajóik minden útjukról sértetlenül térnek vissza a kikötőbe, és ők jólétben élhetnek. De immár hosszú évek óta nem tudják teljesíteni az alku rájuk eső részét, s a család lassan elszegényedik. Miren nagyanyja elszánta magát, hogy helyreállítja a régi dicsőséget, akár unokája szabadságának árán is.

Sötét családi titkokról, varázslatról, boszorkányságról, a tengerben élő mitikus lényekről, valamint erős nőkről és rajtuk uralkodni vágyó férfiakról szól ez a lenyűgöző, félelmetességében is gyönyörű történet.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt