Kicsit tartottam attól, hogy az első rész erős kezdése után a második rész
„leül”, ellaposodik a story, vagy elmaradnak azok a különleges, apró
mozzanatok, amik az első részben annyira kerekké tették történetet, de nem így
esett. Pont ugyanolyan rendkívüli ez is, mint az első könyv, és semmi
hagyományos és szokványos nincs benne. Ritka az, hogy sikerül egyenletesen
fenntartani a színvonalat egy sorozat esetében, de itt megtörtént. A szerző
nagyon finoman építi fel a fantasytörténetet, annyi valós alappal, hogy végül
már nem is tűnik fantasynak. A valóságra ráépül egy „létező” vagy legalábbis
ismert irodalmi valóság, és az azt magyarázó mese, a rengeteg hiteles történeti
képpel végül az egyetlen lehetséges megoldásnak, valódi magyarázatnak tűnik.
Még sohasem tapasztaltam ennyire összetett történetmesélést, de borzasztóan
élveztem.
Mary és a hölgyek az első rész
izgalmai után egy újabb kalandra indulnak, és ezúttal nem maradnak Angliában.
Átszelik egész Európát Calais-tól egészen a vadregényes Magyarországig. Teodora
Goss elképesztő atmoszférát teremt. Szinte érezni a Párizsi kisvendéglők
hangulatát, az Orient Express zakatolását, és a stájer erdőségek friss
levegőjét. Budapest korabeli bemutatása egyenesen fantasztikus. A New York
Kávéház, a Gerbeau Cukrászda vagy a Magyar Tudományos Akadémia részletgazdag
leírása nyomán az ember a 19. század végén, az első automobilok korában érzi
magát, szájában a Rigó Jancsi ízével. Félelmetes mennyi érzéket szólít meg a
könyv, miközben a történet maga is jó annyira, hogy végig izgalmas legyen.
A felbukkanó régi és új mellékszereplők
izgalmas hangot adnak az amúgy sem egysíkú hangvételhez, bár az elbeszélés
módja és a karakternézőpontok nem változnak az első részhez képest.
A cselekmény most is borzongatóan
feszült, nagyon sok „meglepetésvendég” tűnik fel az oldalakon, sőt időnként
igénybe kellett vennem a google segítségét is, hogy egy-egy szereplőt
azonosíthassak. A magyar szál Drakula gróffal, Mina Murray-vel vagy Vámbéry
Árminnal telitalálat, érthető a nagyvilág számára, de nekünk magyaroknak
különösen kedves. Nagyon szerettem ahogy az írónő a gyökereit beépített a
regénybe, ahogy azt is, hogy szinte mindenre talált logikus magyarázatot.
Különösebb karakterfejlődés nem figyelhető
meg a történetben. Szinte élesen elkülönülnek a negatív és pozitív szereplők,
és alig-alig árnyalódnak a jellemek. Ezt persze félig magyarázza a „szörnyetegek”
művi létrehozása, de az emberszereplők sem túl összetettek, viszont ebben a
részben már nem annyira egyértelműen jók vagy rosszak.
Az egyetlen hiányosságot nekem Mr. Holmes távolmaradása jelentette, de gondolom
(remélem) a harmadik részben visszatér. Rettenetesen várom a trilógia
zárókötetét. Gyanítom, hogy legalább annyira jó lesz, mint az a rész, ha nem
szárnyalja túl, ahogy ez tette a nyitókötettel.
Adatok:
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 894
Ám amikor Mary táviratot kap arról, hogy Lucinda van Helsinget elrabolták, az Athéné Klubnak az Osztrák–Magyar Monarchiába kell utaznia, hogy megmentsenek egy újabb, rettenetes kísérlet alatt álló fiatal nőt.
Hol van Lucinda, és mit csinált Van Helsing professzor a lányával? Meg lehet még menteni őt időben? Marynek és barátainak új szövetségeseket kell találniuk, szembe kell nézniük régi ellenségeikkel, és meg kell akadályozniuk, hogy a titkos Alkimista Társaság megvalósíthassa terveit.
Itt az ideje, hogy a szörny-leányok legyőzzék a múltat, és kezükbe vegyék saját sorsukat.
No comments:
Post a Comment