Nicholas Sparks-ot eddig nem olvastam, a fülszövegek, ismertetők, és értékelések alapján mindig úgy gondoltam, hogy alapvetően a szerző kívül esik a komfortzónámon. Általában kerülöm a sírós, bánatos regényeket. Annyi baj van a világban, nem szeretek még célzottan olvasni róla. Persze más az, ha egy alapvetően vidám, vagy izgalmas vagy boldog romantikus regénybe vegyül egy kis szívfájdalom, de töményen rámöntve... nem az én világom.
Az, hogy most mégis
megpróbálkoztam vele, egy ajánlásnak köszönhető, ami rávilágított arra, hogy
könyvtárosként tulajdonképpen nem lehetek előítéletes. Olyan sokan szeretik, és
annyira nem tisztességes ignorálni valakit, pusztán azért mert nekem túl
drámainak tűnik. Szóval túllépve a korlátaimat, végül is elolvastam az első
Sparks könyvemet.
Érdekes, hogy a „Kívánság”
Nicholas Sparks író munkásságának 25. évében jelent meg tavaly, ha jól
számoltam, magyarul ez a 22. regénye, és 11 filmfeldolgozás is van már. Eddig azt hittem, hogy a teljes Sparks
életművet sikerült elkerülnöm, de ma este rájöttem a wikipédiát olvasva, hogy a
„Kedves John” tulajdonképpen a Kedvesem cím regényének adaptációja. És oh igen…
akkor már azt is tudom, hogy bőgtem Sparks filmen, és most könyvön is…
A regény írásmódja nagyon
kellemes, szinte komfortos. A történetet a főszereplő szemszögéből meséli el,
csupán egyszer vált karakternézőpontot, de az egyáltalán nem zavaró. A cselekményvezetés
gördülékeny, jó a nyelvezete, olvasmányos, rendkívül gyorsan lehet vele
haladni, de mégis szépen megfogalmazott. A történet két idősávban mozog, de jól
felépített, követhető, kellően izgalmas, elég feszes is. Szép, kerek regény.
A tartalma a vidámnak tűnő borító
és a cím ellenére nagyon kemény. Kezdetként mindjárt egy negyven éves végstádiumos
fotóművész Maggie utolsó diagnózisával indít. A komor valóságból indulva az olvasó
feltételezhetné, hogy a kezdeti reménytelenséghez képest valami jobb jön, valami
előremutató feloldás, valami boldogság, de igazából nem. Bár egy szerelem a központi
téma, mégis annyi fájdalom van benne, hogy végül egy szívfájdító
olvasmányélménnyé válik. Bár teljesen hihető a történet, mégis kicsit hatásvadásznak
éreztem a végét. Ettől persze még alaposan megrázott. Alapból elég érzéketlen
tudok lenni, de ennek a könyvnek szétbőgtem a végét. Ezzel tulajdonképpen el is jutottunk odáig,
hogy pontosan megfelelt az előítéleteimnek.
A szereplők többnyire rokonszenvesek,
bár Maggie szülei és testvére elképesztően hidegek és érzéketlenek. A pozitív
szereplők viszont tetőtől talpig pozitívak, sehol egy jellemhiba, egy kis
gonoszság, egy rossz mondat, semmi. Ez még nehezebben feldolgozhatóbbá teszi az
elengedést.
Bár mindenképpen jó olvasásélmény
volt, és csak maximális pontot tudok rá adni, egy ideig biztosan messzire
kerülöm a Sparks regényeket.
Adatok:
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 344.
Regényeinek témája többek között az Istenben való hit, a szerelem, tragédia és sors. 2022-ig 23 regényét adták ki, ezek közül tizenegyből filmváltozat is készült: Üzenet a palackban (1999), Séta a múltba (2002), Szerelmünk lapjai (2004), Éjjel a parton (2008), Kedves John! (2010), Az utolsó dal (2010), Szerencsecsillag (2012), Menedék (2013), Vissza hozzád (2014), Hosszú utazás (2015) és Válaszúton (2016). (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicholas_Sparks; a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicholas_Sparks#/media/F%C3%A1jl:Nicholas-Sparks-Autograph-1-4-06.jpg)
No comments:
Post a Comment