Balicóban elmúlt a tél, magával vitte Jumot a sötét szerzetet, és a nyári esővel együtt visszatért Mimma a városból az új barátnőjével Mirinával a széltől is óvott kislánnyal. Bár a gyerekek mindent megtesznek, hogy az új barátot elfogadják, ő nem annyira szeretne illeszkedni. Nyűgös és hisztis, semmit nem akar, és semmit nem szabad neki. A barátok mégis új kalandra indulnak, Olga pedig mesélni kezd Talánykáról, a kislányról aki mindannyiunk távoli ismerőse.
Ahogy az új történet formálódni kezd, a gyerekek egy véletlen természeti katasztrófa miatt elsodródnak a családjuktól, és Balicótól, és a veszélyhelyzetben együtt, egymás támogatva próbálnak bátrak maradni, és közben Olga meséjében keresik a kapaszkodót. Miközben egy világtól elzárt kunyhóban keresnek menedéket, a világ valójában kitárul előttük, és nemcsak Talányka barátai, hanem szép lassan a falubeli ismerősök is bekéredzkednek a búvóhelyre.
Talányka egy olyan kislány, akinek minden ruhája túl bő, akire a valóság mintha nagy lenne, és aki álmodozva próbál elbújni a képekben, ruhaszövetekben és földgömbökben a sokszor rémisztő iskolai és családi helyzetek elől. Talányka maga a képzelet, bár Olgára is feltűnően hasonlít. És barátai egytől egyik felismerhetőek Brucóban, Mimmában, Mirinában és Ariban.
Ez a mese elsősorban a felnőtté válásról szól. A kiskamaszok félelmeiről, a világ fenyegető nagyságáról, a szülők és az iskola elvárásairól, és benne az egyedül maradó gyerekről. Az elbújásról és a védekezésről. De szól a barátokról, a mesékről, és a reményről is. Arról, hogy a felnőttek is voltak gyerekek, sőt még most is azok, és arról, hogy a gyermekkor elengedése lehet könnyű és fájdalommentes is. Mesél arról, hogy a kamasszerelem egy bizonytalansággal és gyötrődéssel teli csoda, melyben a legmagabiztosabb vadóc is bátortalanná válik.
Miközben Olga mesél lassan újra kisüt a nap, elmúlik a veszély, és mindenki megtalálja a maga tanulságát a történetben, főként Mirina az új barát.
Ebben a regnyben visszaköszön az első rész törékeny bája, a szereplők közti párhuzam kicsit egyértelműbb, de a mese itt kicsit sem félelmetes, és egyáltalán nem komor. A képzelet világán átragyog a környező világ ismerete és szeretete, az állatok és növények végtelen tisztelete, és a mindennapi csodában való egyszerű, tiszta feltöltődés. És nem hiányzik a telefon, sem a számítógép, de még a játék sem a lapokról, mert a képek, a könyvek, és a barátok és a környező világ elég élményt és kalandot ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Elisabetta Gnone nagyon érzékenyen játszik a lélek húrjain, az Olga sorozattal egy végtelen bájos és meseszép világot fest az európai tájra, és mindannyiunk gyermeki lényéré. Derűset és szépet, épp olyat, mint Linda Toigo papírillusztrációi a könyv belső lapjain. Hálás vagyok a Móra Kiadónak, hogy megjelentette a sorozatot, annak ellenére, hogy a világ még nem fedezte fel, ha jól láttam csak olaszul spanyolul és magyarul jelent meg. De nem baj, a többiek vesztesége a mi nyereségünk.
Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 192.
Fordította: Matolcsi Balázs
Fülszöveg:
Mit jelent magunk mögött hagyni a gyerekkort? Egyáltalán miért kell felnőnük? – kérdezi Olgát barátnője. A papírlány, hogy megnyugtassa a kétségektől gyötrődő Mimmát, elmesél neki egy olyan történetet, amelynek főhőse folyton menekül a valóság és a változás elől. A mesebéli lány végül mégis megtalálja helyét a világban úgy, hogy közben rájön, felnőni azt jelenti, hogy megőrizzük magunkban a gyermeket.
A szerzőzől:
1965. április 13.-án Genovában született, és a Monferrato környéki dombok között lakik. A Walt Disney által kiadott női és gyereklapok igazgatója volt; 2001-ben megalkotta a cég számára a W.I.T.C.H. című képregénysorozatot, amely világsikert ért el. 2004-ben jelentette meg a népszerű Fairy Oak-saga első kötetét. Ez a sorozat ifjú olvasók millióinak szívét hódította meg világszerte.
Az utóbbi éveket az Olga, a papírlány írásával töltötte. Ez a meseregény- sorozat a történetmesélés fontosságáról szól, és hol viccesen, hol meghatóan beszél a törékenység, sebezhetőség, tökéletlenség témájáról. (forrás: https://mora.hu/alkoto/gnone-elisabetta)
No comments:
Post a Comment