Holden Rose: A ​lapátos fickó

 A Móra Kiadó gondozásban megjelent új Holden Rose kötet igazi nyalánkságnak ígérkezett. A kamaszfiúknak való ifjúsági regények piaca elég szűkös, a szellemes kalandoknak pedig végképp kicsi a választéka. Holden Rose neve nekem a könyvtárunk polcairól ismerős csak, de egyáltalán nem bánom, hogy az olvasási sort a Lapátos fickóval nyitottam.

Első ránézésre a regényt valamiért szabadulókönyvnek, vagy interaktív lapozós könyvnek gondoltam, szerintem az alcím csapott be. Nem vagyok nagy rajongója a feleletválasztós ide-oda ugráló könyveknek, azért egyáltalán nem okozott gondot, hogy egy szokványos formájú, de mindenképpen formabontó regénybe botlottam.

A zöld, mocsaras hátteret idéző, árnyalakos borító nagyon tetszett, igaz félrevezető, hogy kalóznak tűnik a fedlapon a szellem. Viszont a kezében egyértelműen ásót tart, nem lapátot. Ettől függetlenül remekül megragadja a könyv hangulatát. A fejezetvégi ábrák (amik a borítón is megtalálhatóak) különösen tetszettek.

A „Lapozz és parázz” alcím szintén lényegre törő. A történet egy rossz álomba illő felvezetéssel indul, és a nyitóképtől valóban kivert a víz még engem is, pedig elég kevésszer gyűlt meg a bajom a rémálmokkal. El is gondolkodtam azon, hogy a 10+-os korosztálynak ajánlott regény, nem túl félelmetes-e a célcsoportnak. Aztán ahogy olvastam rájöttem, hogy az elejétől és a végétől eltekintve valójában inkább nyomozós, mint borzongatós  a történet. Ugyanakkor mégis végig fentart egy ijesztő hangulatot (kicsit olyan mint a cápa zenéje), amit szerintem főként a tizenéves fiúk fognak élvezni, de felnőttként is kifejezetten szórakoztató volt ez a feszültség.

A főszereplő Timo egy hatodik osztályos, értelmes és kedves fiú kiegyensúlyozott családi hátérrel, egyik estéről a másikra elkezd „szellemet látni”. Egy férfit, akit látszólag egyedül érzékel. Ez a helyzet azon túl hogy feszültséget és félelmet kelt, kívülállóvá is teszi Timót. A társai és szülei nem hisznek neki, barátai kinevetik, kapcsolatai megrendülnek. Ez a helyzet számtalan egyéb problémát is felszínre hoz, melyek egyébként szellemek nélkül is előfordulhatnak egy kamasz életében. Ezek feloldásában klassz mankó lehet ez a könyv.

A képzeletgazdag történet, végig izgulós, kicsit félelmetes, kicsit nyomozós, de egyáltalán nem kiszámítható. Az elején tényleg paráztam, és a végén is közben pedig rágtam a körmöm, hogy mi fog történni, végig fenntartotta a feszültséget az író. Nagyon jó szövegezés is, mai, friss, de nem túlzottan szlenges.

A karakterek összetettek, jó és rossz tulajdonságaik egyaránt felismerhetőek. Persze némelyikük pozitívabb szereplő és vannak olyanok is akik alig kedvelhetőek.  Nekem Timo családja különösen kedves volt, és Marilou is egy csoda figura.

A regény helyszíne kitalált, bár a nem létező Farango sziget valószínűleg Északon lenne megtalálható, tekintve hogy fjord is szerepel a regényben. Maga a helyszín annyira nem meghatározó, hogy akár itt és most, a magyar valóságba is beilleszthető a történet. (Olvasás után azonban rákerestem a google-ba Farango szigetére, mert annyira valóságosnak tűnt.)

Amivel nem voltam barátságban az az ahogy Timo Owennel bánt. Teljesen rendben van hogy meg volt rá az oka, de nehéz volt olvasni arról, ahogy ez az okos, jólnevelt és kedves fiú agresszívvá válik. A viselkedésének kiváltója részben a szellem, de ezzel csak az első konfliktus magyarázható, a második „visszavágó” már magánakció volt, emiatt Timo sziklaszilárd fair play jelleme kissé megingott a szememben.

Ezzel együtt is remek a történet. Egy olyan hármas van benne amit ritkán találunk meg egyszerre. Nyugodt szívvel ajánlható fiúknak (persze lányoknak is, de nekik azért jóval több regény javasolható), meg lehet mutatni azoknak akik szellemes történetet keresnek, és azoknak is akik valami izgalmasat olvasnának. Ez a három típus ritkán találkozik egy regényben.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 184
Borítóterv: Müller Péter

Fülszöveg:

Mindegy, mi miatt ébredek fel éjjel, tudom, hogy ott áll majd a bejárati ajtónál egy alak. Sosem szól hozzám, csak nézi, ahogy elmegyek mellette a fürdőszoba felé. A föld felett lebeg, halvány, derengő fény veszi körül, és lapátot tart a kezében. Most olyan szívesen írnám, hogy ez a legijesztőbb dolog, amit valaha láttam, de sajnos nem lenne igaz. Ez csak a kezdet. Timo Smith vagyok, kvízversenygyőztes, a farangói általános iskola tanulója, és van egy szellem a lakásunkban, akit csak úgy hívok: a lapátos fickó.

A szerzőről:

Holden Rose (Kovács Attila) egy szakállas fickó, aki amikor épp nem ír, többnyire zenél és weboldalakat készít.
Eléggé öreg, de nem jár még bottal. Az a fajta, aki mindig fekete pólót meg kockás inget venne fel, ha nem szólna rá a felesége.
Volt már biztonsági őr, telefonos szupportos, kábelhúzó, katona, rendező, asztalos, rendszergazda, vokalista, kőművessegéd, zeneszerző, eladó, grafikus, újságíró, tanár, vágó, szövegíró, marketing izét is csinált… szóval mindig kitalál valamit.
Aztán írt egy könyvet, az lett a címe: Sárkány kétszer, de nem kellett senkinek, úgyhogy írt még egyet. 

(A szöveg és a kép forrása: http://howard.hu/a-szerzo/#start )