Josie Lloyd - Emlyn Rees: Te ​meg én

Kik vagyunk mi együtt, kik voltunk, és kik lehettünk volna?

    Az idei év egyik legerősebb olvasmányélménye volt számomra ez a regény, legalábbis érzelmileg mindenképpen. Pedig nem kifejezetten nehéz könyv, nem dolgoz fel különösebben fájdalmas vagy megrázó témákat, mégis nagyon mélyen megérintett. Rengeteget gondolkodtam rajta olvasás közben, és még azután is, hogy becsuktam.

    A történet kezdetén Jules és Adam már huszonöt éve házasok. Kapcsolatuk régi fénye erősen megkopott, a szerelem lassan megszokássá szelídült, és egy ideje inkább csak egymás mellett élnek, mintsem igazán együtt. Az elmúlt huszonöt év alaposan megtépázta őket. Halálesetek, lemondott utazások, elszalasztott lehetőségek, balesetek, veszekedések és ki nem mondott szavak emeltek közéjük szinte áthatolhatatlan falakat. Olykor már egyszerűbbnek tűnik kilépni a házasságból, mint megpróbálni helyrehozni mindazt, ami az évek során elromlott.

    Mígnem egy nap Adam különös felfedezést tesz. Rájön, hogy egy régi kazettás magnó és az egykor egymásnak készített zenei válogatások segítségével visszautazhat a múltba, és újra átélheti közös életük fontos pillanatait. Hamarosan Julest is beavatja a titokba, és együtt kezdenek visszatérni azokba az időkbe, amikor még minden egyszerűbbnek, szebbnek és boldogabbnak tűnt.

    Eleinte mindez ártatlan nosztalgiának látszik. Egy lehetőségnek arra, hogy újra átéljék fiatalságukat, felidézzék a szerelmük kezdetét, és egy kis időre megfeledkezzenek a jelen problémáiról. Aztán ahogy ráéreznek az időutazás ízére, egyre nehezebben tudnak ellenállni a kísértésnek. Szinte függőivé válnak a múltba tett kirándulásoknak, és előbb-utóbb már nem elégszenek meg az emlékek újraélésével. Megpróbálnak ezt-azt megváltoztatni.

    Csakhogy a múltban végrehajtott legapróbb módosítások is beláthatatlan következményekkel járhatnak. A pillangóhatás itt egészen hétköznapi döntéseken keresztül mutatkozik meg. Egy egyszerű borotválkozás, némi testedzés vagy éppen egy főzőtanfolyam olyan változásokat indíthat el, amelyek alapjaiban írják át a jövőt. Ráadásul ezek a döntések nemcsak Jules és Adam életére vannak hatással, hanem mindazokéra is, akik körülveszik őket.

És itt válik igazán érdekessé a történet.

    Mert bár maga az időutazás fantasztikus elem, a mögötte meghúzódó kérdések nagyon is valóságosak. Aki élt már hosszabb párkapcsolatban, az valószínűleg a regény számos dilemmájával találkozott már.

A regény legfontosabb kérdése számomra mégis az volt: mi lett volna, ha?

    Szerintem mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy mit változtatnánk meg a múltunkban, ha lehetőségünk lenne rá. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha egy bizonyos pillanatban másként cselekedtünk volna, akkor az életünk is sokkal jobban alakult volna.

    Jules és Adam megkapják ezt a lehetőséget, de a változtatásaik legtöbbször egyáltalán nem a kívánt eredményt hozzák. Mert miközben egy-egy hibát kijavítanak, valami egészen mást veszíthetnek el.

    Különösen tetszett a regény nosztalgikus hangulata. Már a könyv külső megjelenése is színes, játékos és kissé retró, ami tökéletesen illik a történethez. A nyolcvanas évekből indulunk, és a zene segítségével járjuk végig Jules és Adam közös életének különböző állomásait.

    Jules és Adam nem különleges emberek, nincsenek rendkívüli problémáik vagy megoldhatatlannak tűnő tragédiáik. Egyszerű, hétköznapi házaspár, akik az évek során valahogy elveszítették egymást. Nagyon könnyű volt együtt érezni velük, még akkor is, amikor egyáltalán nem értettem egyet a döntéseikkel.

    A szerző stílusa gördülékeny, könnyed és olvasmányos. A történet gyorsan halad, a különböző idősíkok és a változó jövőképek folyamatosan fenntartják az érdeklődést. Mégis, hiába lehetne szinte egy lendülettel végigolvasni, én nagyon sokszor megálltam egy-egy jelenetnél. Nem azért, mert nehezen értettem volna, hanem mert újra és újra elgondolkodtatott. Olyan kérdéseket tett fel, amelyekre nem feltétlenül létezik egyetlen jó válasz.

    Nekem most nagyon sokat adott ez a könyv. Nem azért, mert minden kérdésre választ kaptam, hanem éppen azért, mert olyan kérdéseket vetett fel, amelyeken érdemes elgondolkodni

    Őszintén remélem, hogy mások is felfedezik ezt a történetet, mert meglepően kevesen jelölték olvasottnak a Molyon. Szerintem sokkal több figyelmet érdemelne.

Köszönöm a könyvet a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 416

Ford: H. Pinkler Renáta

Fülszöveg:
Adam és Jules csaknem huszonöt éve házasok, kicsit belesüppedtek a megszokásba, és a jövő – őszintén szólva – nem sok izgalmat tartogat számukra.
Egy nap azonban Adam megtalálja azokat a régi magnókazettákat, amelyekre a kedvenc számaikat vették fel, amikor Julesszal egymásba szerettek. Hirtelen sugallatra leporolja régi, de valamilyen csoda folytán még működő kazettás magnóját, belehelyezi az egyik kazettát, megnyomja a lejátszás gombot – és ekkor valami egészen elképesztő dolog történik.
Szó szerint visszacsöppen a múltba.
Így derül ki, hogy minden egyes kazetta visszaröpíti őket abba az évbe, amikor a válogatás készült, ezáltal újra átélhetik az első szerelem semmihez sem fogható csodáját és közös múltjuk meghatározó eseményeit.
Hamarosan rájönnek azonban, hogy az időutazás nemcsak izgalmakat, hanem veszélyeket is rejteget: egy idő után már abban sem lehetnek biztosak, hogy visszatalálnak-e valaha a tökéletlen, mégis csodálatos valós életükhöz, vagy esetleg örökre elveszítik egymást…
„Feledhetetlen olvasmány” – Laurie Gilmore

A regény megvásárolható itt: Booklove